#26. 2010. május 13. 13:20
Balázs, a téma adott! Örök,- hogy úgy mondjam. Hozzányúlni olyan, mint amikor egy gyönyörű ékszert veszel a kezedbe. Finoman és értőn kell vele bánni. Az a bajom írásoddal, hogy a célját tekintve sem teljesült, s nem is teljesülhetett az akaratod, mert keverted az elemeket. Azt mondod, szerettél volna olyat alkotni, ami derűvel zárul, valamint szeretted volna vidámabbá tenni az olvasót. Szerinted egy pap hivatásának kettétörése vidám dolog? Vidám dolog az egyház megrengetését is célzó papi bűnök feltárása, világméretű feszegetése?
( saját véleményem. Kell a vizsgálat) Vidám dolog a papi önmegtartóztatás áldozatát hozó, és ezen megtartóztatás már-már fizikai fájdalmakkal járó elviselését viselő férfiak sokaságát egy könnyed "mokka" kedvért "placcra" dobni? Ugye, hogy nem? Csak hogy még világosabb legyen számodra: ha egy Olaszos’ temperamentumos írást adsz közre, ahol, amiben (műfaját tekintve) a pap akár nyomozhat is, meg is pofozhat akár egy embert, nyíltan kocsmázhat, uram bocsá megnézi a nőket, stb. Pld. Terence Hill sok filmjében, akkor azt mondom rendben van a dolog mert van ilyen, létezik ilyen irodalmi mezsgye, amelyik befogadja ezt a témát, De te, ezzel szemben összekeverted a "mezsgyéket”. Kérdéseket teszel fel, amelyre lehetetlen komolytalan válaszokat adni, és ha burkoltan is de támadod az egyház "szemlesütős" politikáját. Megjegyzéseket teszel a cölibátus rendszerre, nem is titkolva, hogy ezt tartod a probléma kulcsának. Pedig dehogy! ( Gondolj csak a máskép gondolkodókra, a másképpen élőkre, az egyház tagjai közé keveredett leszbikus és homosexuális kisebbségre, no meg a többi keveredésére) Teszed mindezt olyan célból, hogy ezzel szándékod szerint vidámságot szerettél volna kelteni. Hát, nálam ez nem jött össze. Balázs!- egy pap hitbéli törésének irodalmi vázolása, nem viseli el a novella, a karcolat, a humoreszk kereteit. Ez minimum egy regény adta keretbe fér bele. Most nem akarok példát felhozni,- ( talán egyet: A hetedik pecsét ) csupán a figyelmed szerettem volna helyes irányba terelni.
A te vallásod, hited, a sajátod, saját lelkiismereted szerint számolsz el vele, - de midig gondolj arra, amikor kezedbe veszed a tollat, hogy amit leírsz, az közössé válik azonnal amint valakik, valaki elolvassa.
Remélem, nem veszed kioktatásnak amit mondtam, mert nem is szántam annak. Tudod a fiam lehetnél, mindig is tisztelettel viseltettél irántam, ezért a személyes aggódásom érted. Szeretném, ha nem ragadnál le pillanatnyi örömök, sikerek talaján. Szeretném, ha tovább gondolnád azt, amit most mondtam.
Remélem, eljön az ideje amikor azt mondod majd,hogy igazam volt!
Tisztelettel: Árpád