Balage - Mi Atyánk - (Csúcs)forgalom 14.rész

Kedves Árpi, Kedves ElizaBeth!

Érdekes volt látni, miképp érveltek-ellenérveltek írásom felett :D
Bevallom, mikor elkezdtétek ezt a szópárbajt, kíváncsian vártam, sikerül-e dűlőre jutnotok, és kissé visszavonultam a nézők sorai közé ;o)
Ne haragudjatok ezért, de bevallom, jól esett az, hogy kiállnak értem, még akkor is, ha csak építő jellegű kritikával vagyok úgymond "betámadva" (nem veszem támadásnak Árpi szavait, hisz nem azok, csak nem tudom pontosabban leírni a történteket :D)
Árpi, igazad van abban, hogy nagy hangsúlyt fektettem a paráznaság gondolatára, míg a vallás-politikát épp csak súroltam. De ezt bevallom, tudatosan is tettem. Egyrészt, (szerintem) a legnagyobb elcsábító erő egy férfinál az asszony lehet. Szerintem ebben te is egyetértesz ;o)
Másrészt, ha belementem volna ennél komolyabb mélységeibe annak, hogy egy pap miért is akarhat felhagyni hivatásával, akkor abból akár politikai-vallási sérelmeket is magára vehetett volna bárki. Igyekeztem elkerülni azt, hogy bárkit is megsértsek hitében. (Hozzáteszem, én is katolikus vagyok, bár a templomokat messzire kerülöm.)
Az hogy egyes szám első személyt használtam, az leginkább a belső harc kifejtése miatt volt elkerülhetetlen. Nem hiszem, hogy bárki is beleélte volna papom szerepébe magát, ha kívülről láttatom megpróbáltatásait. És igazad van, én nem mennék papnak. Nem tudnék lemondani annyi mindenről, mint amit tőlük elvár az egyház.
Szeretném megkérdezni, te még milyen témákat csempésztél volna bele ebbe a pár oldalba?
Kérlek, a témák kiválasztásánál vedd figyelembe, hogy a leírtak ne sértsenek senkit, legyen része a csúcsforgalom sagának, és ha lehet, az ember inkább nevessen a végén, minthogy hőbörögjön. Mert nekem ez volt a célom. Megkönnyebbültté és némiképp vidámmá tenni az olvasókat. Kérlek olvasd te is úgy, mint egy könnyed novellát ;o)
Köszi a hozzászólást, Eliza Bethnek pedig köszi a védelmezést ;o)

Én sem erőltetem a vitát, főleg, ha tudom, hogy alapvetően igazad van. :-)

Kedves Elizabeth! - értsd úgy, ahogy gondolod. Én nem erőltetem a dolgot. Leírtam valamit: nevezetesen azt, hogy mit gondolok a dologról. Ennyi. Kérdésedre: lehet apró lépésekben haladni, sőt csak is úgy lehet. De van valami, amit még egyszer megpróbálok csak nagyon röviden kifejteni. Az apró lépés is lehet nagy. Erre törekedni pedig mindenképp dicséretes. (Nálam ez a nyerő)

Értsem úgy, hogy egy ilyen "játékból" írt rövidke nem lehet maradandó?
Avagy nem lehet apró lépésekkel haladni, csak hétmérföldessel a maradandó felé?

Nem volt sértő, Egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni, amikor egy ilyen súlyú kérdésnél a mellékes dolgok kerülnek kiemelésre. A papi pálya választása már eleve egy nagyon komoly elhatározás. Éppen ezért gondolom a témát sokkal komolyabban kielemezni, mint sem. Nem azt állítom, hogy amit Balázs írt az egy másik szempont szerint nem jó. De ha a pap vívódását, hitbeli gyötrődését volt hivatott az írás közvetíteni, - nos, akkor már bajok vannak. Írtam, említettem: az IRODALOM nagyon komoly dolog, míg mindemellett persze nagyon szabad is. A szerző maga dönti el, hogy az eszközt, a tollát, mire használja. Maradandóságra vagy a pillanatnyi sikerre törekszik? Balázsban több rejlik! - neki nem szabad a pillanatiság poharát emelgetni. Én legalábbis törekszem őt ennek hasztalanságáról meggyőzni.
Bocs.

Nem csak rád gondoltam, kedves Árpád, olvasd végig az összes kommentet. Igaz, nem túl sokban, de csak a férfiak említik... Bocsánat, ha sértőnek érezted magadra nézve!
Amúgy volt ott egy mosolyka is :-)

Ha rám gondoltál, s vajon kire másra? - én egyetlen mondatban érintettem az általad említett dolgot. az egész hozzászólásom 1 százaléka. " Még valamit a férfiasságról. Az, hogy a lábunk között rendben van minden,és erre apellálunk meg sem közelíti a férfiasságot. " Arról már nem is beszélve, hogy az általam értelmezett kontextus is más.

Miért van az, hogy a férfiak ezen az egy részen akadnak fenn? Nem csak a cölibátust feszegette Balázs, volt ott még sok minden, ami kétséget ébresztett a papunkban! A férfiasság-téma talán egy tizede az írásnak. A többiről hol vannak a vélemények?
:-)

Ma délelőtt már írtam egy hozzászólást, ám egy szerverhiba miatt elszállt az egész. Sajnálom, mert nem tudom már visszaadni a délelőtti hangulatom, ami írásod olvasva alakult ki bennem. Kedves Balázs! Nem az a kérdés hogy hitünkben mikor és milyen mértékben inogunk meg. Az a kérdés, hogy milyen erőt tudunk meríteni korábbi életünkből, és ellent tudunk e állni a "könnyebbnek". Papnak lenni mindig is lemondást és folytonos áldozatot követelő hivatás volt.De a papok is emberek, mint mi magunk.Ők is hibázhatnak, ők is lehetnek gyengék, esetenként akár gazemberek is. Világi szempontból nézve és kívülállóként ítéletet mondva könnyen hibát véthetünk. Én írásodból a tapasztalatot látom hiányozni. Fiatal vagy még, ezért nem rovom fel neked heves voltodat a témát illetően, másrészt felhívnám a figyelmed, az egyesszám első személyben való fogalmazás kötelez. Ott leszűkül a keret, nincs lehetőség " széleseket, hosszúakat" ugrani. Ott alakot formálsz meg, megszemélyesítesz, nem "elbeszélsz", kvázi a bőrébe bújsz alakodnak. Én úgy érzem, ha te lennél ez az ember, soha nem húztad volna magadra a reverendát. Még valamit a férfiasságról. Az, hogy a lábunk között rendben van minden,és erre apellálunk meg sem közelíti a férfiasságot. Összegezve: Ezt a témát én nem feszegettem volna.
De annak viszont nagyon örülök, hogy aktív vagy és bátran kalandozol ismeretlen vizeken.Az , amivel egy író ember bánik, igen komoly és hatásos eszköz arra, hogy hitelesebbé, toleránsabbá tegyük a világot.

Szia Eliza Beth!

Rátapintottál, mit is akartam megmutatni. ;o)
Igyekeztem megmutatni kevésbé szeleburdi oldalamat, a magam csattanós formájában is ;o)
Örülök, ha tetszett és elgondolkodtatott az írás. Annak meg pláne, hogy te sem tartod sértőnek ;o)
Köszönöm hogy olvastál, előzőleg véleményeztél és most is kommenteztél ;o)
Balázs