Fer-Kai: Mindenszentek

Igen, ezzel a szóhasználattal még szorosabban kapcsolódik a címhez.
Lehetne talán jelenidőben is. Az ünnepnap (és az ősz) ugyan mulandó, de amiről szól, a szentelés-szentesülés nincs időhöz kötve - az élő, örök jelenhez vezet át.

Zsuzsa ez nagyon jó lett, Fer-Kai mit ki nem hozoll az emberekből. emlékszel pont ezt írta nekem is Eliza Beth egy kicsivel régebb.

Erdő színeit
őrző fenyők örökös
fénnyel szenteltek

Na, most legalább megtudtam a szabályokat. Köszönöm szépen.

A te versed! - én csak belekotnyeleskedtem.

Esedezve kérem minden haiku-író bocsánatát!

Jó éjszakát !

Zsuzsi

Kedves Szerkesztők!

Kár, hogy megjelenés után nagyon hamar a második oldalra csúszott át a haiku (nem is baj, dolgozzanak csak meg érte az Olvasók!), és nagyon köszönöm a fotó megtekinthetőségét nagyobb méretben.

Szép a "zöldet fénnyel szentel", csak illeszkednie kell a többesszámhoz, illetve a haikuk szótagkorlátjához: három sorban összesen 17 szótag lehet, 5-7-5 szótagos soronkénti bontásban.
Így is össze tudod hozni?

Ha nem is értek a haikuhoz, érzem őket.
Ebben most az tetszik, hogy az első két sor csupa magas hangrendű szó, mindez sugallja a fényt, a tisztaságot, az áttekinthetőséget. Nem is lennék én, ha nem lenne más ötletem az utolsó sorhoz. "...zöldet fénnyel szentel." Így végig magas hangrendű lenne, a cím is az úgyis.
Mit szólsz hozzá?

Köszönöm.
Engem is nagyon megfogott ez a látvány: az alkonyati napfényben ragyogó, színpompás lombok és a színtelennek látszó, szálegyenes törzsű fenyők kontrasztja. És pont Mindenszentekkor. Csak később találtam összefüggést az ünneppel. Hirtelen világos lett számomra, hogy ezek a fenyők (fenyőfák = fénylőfák, egyes tájakon ilyen mély értelműen hívták, így még érthetőbb a karácsonyfa állítás - állítólag idegen eredetű - szokása) a névtelen szentek, ismeretlen üdvözültek jelképei, akik meghozták fényáldozatukat másokért (s ezáltal önmagukért is). Mintha (a többiek javára) lemondtak volna a színe(i)kről, világosságukról, télen és nyáron, örökösen (ők változatlanok, rendíthetetlenek: örökzöldek).
A sok kerek "ö", "ő" betű is valamiféle tökéletességet jelez, hangként kimondva pedig... ezt még nem fejtettem meg, de jólesett kiejteni, hallani - valami köze ennek is lehet a névtelen szentekhez, akik sokszor "igazibbak", mint az agyondicsőítettek.

Kedves Fer-Kai nagyon tetszik ez a haiku. Meg is mozgatott. Mert semmi ítélkezés nincs a fényben lévő fenyőkben azok iránt akik nincsenek fényben, sőt azt éreztem bármikor fénybeöltözhetnek, ha akarnak persze. Gratulálok.