Sugárka

Vissza az eredeti cikkhez

oldalak: 2  1   |  előző »
Fer-Kai
#12. 2012. február 6. 15:10
Köszönöm, Kató.
Én is egyetértek: még a Hófehérkében szereplő királyfinál is kevesebb látható, elmesélhető dolgot tesz.
Kicsit buta hasonlat, de az evangéliumok jutnak eszembe, ahol a Krisztussá lett Jézus járja be a feltámadáshoz vezető utat, és mindvégig a "háttérben", aktívan (?) vagy passzívan (?) ott van az (Atya- és szerintem egyben Anya-) Isten.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. február 6. 13:21
Juhász Kató
#11. 2012. február 6. 13:21
Tetszett a meséd. Elképzeltem Sugárka megpróbáltatásait.
Zsuzsával egyet értek viszont abban, hogy a fiú elég passzív volt.
Fer-Kai
#10. 2012. február 5. 20:48
Köszönöm, kedves Mara.
előzmény: Mara hozzászólása, 2012. február 5. 10:23
Mara
#9. 2012. február 5. 10:23
Szeretettel gratulálok.:Mara
Fer-Kai
#8. 2012. február 4. 19:30
Még egy gondolat:

Azt hiszem, hogy - nem színvonalában, hanem megközelítésében - ez a történet a mesék ahhoz a vonulatához tartozik, mint a Hófehérke.
Ott is a leány egy háromfokozatú fejlődési utat jár be, mire (egyfajta bábállapotban) találkozik a királyfival, s a kőben való megbotlást - a paradicsomi alma képét és átkát felidéző csutka kiöklendezését - követően új életre kel.
Onnantól már együtt mennek tovább az új birodalomba.
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. február 4. 17:56
Fer-Kai
#7. 2012. február 4. 17:56
Igen, az én felfogásomban itt nem női és férfiúi szempontról van szó: a lélek törekszik a magasabb, a szellem felé.
A szellem - ha nem is látható módon, más szinten - mindent megtesz a találkozásért (miként a Biblia írja: ha egy mérföldet megyünk felé, Ő kettővel jön elénk). A vágyakozás mágneses erejét a Másik oldalról táplálják. Ennek a magasabb erőnek a jegyében küzdhetők le a (belső) akadályok, megy végbe a megtisztulás, mígnem létrejöhet a találkozás.
Az utolsó szakaszt már Sugárka számára is észlelhetően - új tudatra ébredve - együtt teszik meg.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2012. február 4. 16:19
Döme Zsuzsa
#6. 2012. február 4. 16:19
Sugárka meglelte végre, akit keresett. Illendő is, hogy csak neki legyen - s ráadásul ilyen szép - neve, mert teljesen a hercegfiú fölé magasodik kitartásban, igyekezetben, hűségben, jellemben, állhatatosságban egyaránt. Úgy tűnt, hogy a fiú ez idő alatt nem tett mást - azonkívül, hogy vándorútjára ment - mint hogy "csak" várta őt...
A nők tisztelete akarva-akaratlanul is kitetszik ez írásból; én persze nem bánnám, ha a másik mesehős is több erőfeszítést tenne azért, hogy valóra váljon az álma - de ez persze csak női szempontú megközelítés, s mit sem von le meséd értékéből.
Gratulálok szeretettel: Zs.
Bedő Csaba
#5. 2012. február 4. 15:22
Nagyon találó és kedves fantázianevek vannak a mesédben. Kellemes volt olvasni.

Minden jót kívánok!
Fer-Kai
#4. 2012. február 4. 12:38
A 2. bekezdés 3. sorának elejét azóta javítottam. (Sugárka helyett: leány)
Elnézést...
Fer-Kai
#3. 2012. február 4. 11:39
A mi (tudat)állapotunktól függ, hogy milyen világban élünk, mit látunk mindenfelé:
sivatagot, tönkretett kertet, vagy virágzó édenkerte(ke)t, amely(ek)nek közepén forrás fakad.
oldalak: 2  1   |  előző »

Legolvasottabb cikkek

Transzformáció