Évek után újra Budapesten állít ki a Franciaországban élő magyar festő, Anton Molnár

 

 

Anton Molnár az egyik legkeresetteb magyar festőművész, Párizstól Tokióig, Szingapúrtól New Yorkig rendez kiállításokat, ahova gyűjtői is követik. Egyszerre minden címmel a Pesti Vigadóban rendezendő kiállításának előkészületei már javában zajlanak, amennyiben augusztusban megtarthatók a nyári budapesti programok, a tárlatot augusztus 28. és szeptember 13. között rendezik meg, ahol megismerhetjük az ezredfordulót és a 21. század hangulatát idéző festményeit.

 

 

Művészeti alapítványok tulajdonában, híres magángyűjtemények termeiben, többek között Cindy Crawford és Jacques Chirac volt francia elnök tulajdonában láthatók művei. Világcégek, mint a Louis Vuitton, a Moët & Hennessy bízták már meg megrendelésekkel, 2007-ben pedig, a Tokiói Mallet Sale árverésén Picasso, Chagall és Andy Warhol alkotásai mellet a Kelly à Fontainebleau című festménye szépen megvédte a magyar színeket.

 

Több mint harminc éve hagyta el Magyarországot a művész, akinek hamar sikerrel nyílt meg debütáló párizsi kiállítása. Az első képét háromévesen festette, az akvarell Latabár Kálmánt ábrázolja, miután látta őt egy szilveszteri műsorban szteppelni. Itthon a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után lemezborítókat tervezett Szörényi Leventének, Bródy Jánosnak, Fenyő Miklósnak, Szikora Róbertnek és a KFT zenekarnak. Fotózta Tina Turnert és a Dire Straits együttest budapesti koncertjükön.

 

A megállás nélkül dolgozó, perfekcionistaként ismert művész bármire képes volt festeni, egy újságra vagy egy kartonpapírra is, amire szintén találna vevőt, ha eladók lennének. Nagy büszkesége, hogy a Cindy Crawfordról készült portréját különösen szereti a modell, mint mondja, abban benne van a lelke.

 

Szerte a világban bemutatkozott már kiállításaival Anton Molnár: Párizs, London, Genf, Velence, New York, Miami, Los Angeles, Tokió, Szingapúr, Hong Kong, Peking és Sanghaj mind rendszeres színhelyei tárlatainak. Figurális festő, de stílusa inkább csak eszköz, hogy tágabb mondanivalókat feszegessen. A tér és az idő mezsgyéjén kalandozik, életünkről beszél. Alkotásai olyanok, mint az útinaplók, melyekben a tartalom sokszor áttételesen, vagy rejtve keresendő. Klasszikus technikával dolgozik, melyet a flamand és olasz reneszánsz mesterek fejlesztettek ki. A festményein sokszor szerepel kalligráfia, pop art elemek, érezni a filmezés összetettségét, ritmusváltását, a montázst.


Az Egyszerre minden című kiállítással komplex anyag érkezik Budapestre. Kedvenc témai mellett láthatjuk majd korai gyermekkori alkotásait, iskolai tanulmányrajzait is, amelyek társaságában máshol még be nem mutatott munkák és jól ismert, világot megjárt csendéletek, portrék, utazások, street-art kísérletek színesítik ezt a gazdag kiállítást, betekintést nyújtva Anton Molnár összetett és humanista világába.

 

Anton Molnár, azaz Molnár Antal 1957-ben született, általános iskolai tanulmányait Magyarországon és Afrikában, pontosabban Bamakóban végezte, majd ezt követően vették fel a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába, ahol festő szakon végzett 1976-ban. Egy ideig aztán a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, majd bekerült a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1983-ban diplomázott festőművészként, ami mellett tanári képesítést is szerzett. Már a diploma megszerzése előtt, 1981-től rendszeresen megjelentek művei magyar és külföldi tárlatokon, többek között a párizsi közönség is megismerhette munkáit. 1986-ban aztán az Egyesült Nemzetek Genfi irodája grafikusi munkát ajánlott neki, 1988-ban pedig családjával együtt Franciaországba költözött.

 

„Első ránézésre talán nem is gondolnánk, mennyire meghatározzák Anton Molnár művészetét magyar gyökerei. Pedig innen származik, a Berlini Fal keleti oldaláról, innen indult világot látni, egy gazdag kultúrájú kis ország kommunista elnyomatásában szegényes vidékéről" - írta róla korábban Rockenbauer Zoltán, aki a Pesti Vigadóban rendezett kiállítás kurátora is lesz. Ő fogalmazta meg azt az esztétikai szépséget is, ami tobzódik a képein. Finom whiskey, zamatos szivarok, kiállítást szemlélő hölgyek láthatók a munkáin, de a hedonizmus nemcsak a választott témákban, hanem a megfestés módjában, az aprólékosan kidolgozott részletek okozta örömben is megjelenik. Látványelemeit városi eleganciával párosítja.

 

A munkáiból is látszik, hogy a legjobb értelemben vett kozmopolita ő, aki Franciaországban vált vérbeli festővé, olyanná, aki nem csak éli, hanem festi is az életet. Sajátos urbánus létezése átitatódik művészetével, élet és művészet nála egységben van. Fotórealizmus és barokkos gazdagság, pop art szemlélet, megannyi apró csalafintaság és rejtett üzenet jelenik meg a képein, amelyek csodálkozásra késztetnek minket.