A CSODA

Valódi történet az elkötelezettség hatalmáról

Csík Somlyón a híres zarándok helyen, ahol több ezer ember gyülekezik minden évben a Szűz Mária kegyszobornál, nagyon sokfajta nemzet találkozik. Mindenkinek vannak nehézségei, egészségügyi problémái, amiket hite szerint orvosolni szeretne Mária lábainak megérintésével. A kápolnánál fent a hegyen, barátok laknak, akik a székely nemzet elkötelezett fiaiból, erős elhatározás hatására kerültek oda. Többek között egy kedves munkatársunk, aki egy szép napon bejelentette szüleinek, hogy ő bizony ott fogja hagyni a munkahelyét, a menyasszonyát, és felköltözik a kápolnába. Nagyon jól rendezett családi fészekben élhetett szülei jóvoltából, de mindez őt nem érdekelte. Amikor megkérdeztük, miért teszi mindezt, ó azt válaszolta, hogy meg van rá az oka, őt Jézus Krisztus iránti szeretete készteti, és felölti a csuhát magára. Nem lehetett lebeszélni szándékáról, annyira megszállta állítása szerint a Szent Lélek.

Azt hitte mindenki, hogy meghibbant a huszonéves gyerek, de ő higgadtan és értelmesen értesítette a Püspökséget szándékáról. A szülők közbenjárására nem engedélyezték neki a bevonulását a barátok közé. Amit ő elgondolt, azt bizony meg is valósította, nem kérdezve senkit többé, üres kézzel beköltözött egy koporsóba, amit fekhelyének bérelt ki fent a hegybeli kápolnában.

A barátai minden héten meglátogatták, és amit vittek neki, azt ette, a koporsóban aludt, nappal a templomban imádkozott azokért, akik meglátogatták és családjaikért. Nagy szakállt növesztett magának, hatalmas olvasót rakott a nyakába, és így élte mindennap az életét.

A menyasszonya hiába kereste fel, már csak úgy tekintett rá, mint egy keresztény idegen zarándokra. Megpróbáltatásokon esett át, közben komoly betegségek kínozták, de nem adta fel. Egyik nap, amikor a hegyen lefelé ereszkedett a templom felé, hirtelen fekete felhők lepték el az eget és komoly vihar közeledett Csíkszereda irányából. A barát, mintha sejtette volna a bajt, keresztet vetett, és imádkozni kezdett a somlyói hegyoldalban, gyorsan szedve a lábait a templom felé. Egy adott pillanatban a földre esett, és elveszítette az eszméletét. Hatalmas csattanás járta át az egész határt, dübörgött az ég, és a barát meg sem mozdult. A villámcsapás pontosan őt érte. A templomba igyekező emberek meglátták szegény lelket, és a segítségére siettek. Az olvasója a szíve körül teljesen beleégett a testébe. És a ruhája is a felsőtestén leégett. Azt hitte mindenki, hogy vége van, de a barátnak, a védőangyalai jelen voltak, nemsokára felkelt, keresztet vetett, és Istennek hálát adva továbbment a többi ember kíséretében a célja felé. A megpróbáltatásoknak vége lett, és ma már boldog kápolnalakó, mert kivívta magának a rendeltetési helyét. Ha arra jár bárki, megtalálja a koporsóban alvó sebhelyes szerény Isten által felavatott barátot, a hegybeli kápolnában.

Élelmiszeren kívül semmit nem fogad el, és mindenkiért buzgón imádkozik.

Kép forrása