A félszárnyú sas

A fiára gondolt, s arra, hogy félreismerte ezt a gyereket. Lustának, linknek tartotta, aki nem törődik semmivel, és lám az első szóra dolgozni ment.

A finom halszálkás öltöny reverjén ezüstös izzadságcseppek virítottak, ahogy ott állt az ajtóban.

- Hát itt vagy? - nézett fel az asszony, és csodálkozva állt fel a kanapéról.

- Mi történt - kérdezte. Már megint nem működik a légkondi?

 - Nincs légkondi, kocsi sincs, semmi nincs.

Levette a zakót, sötéten virított az izzadság a rózsaszín ing mindkét oldalán. Szánalmasan, árulkodón. Nem így néz ki egy helyettes államtitkár, aki éppen csak az aláírást várja, hogy végre igazi helyére kerüljön a főhivatalban.

 - Csak nem te is? - motyogta maga elé...

- Én is!
Másnap délig alig tudta letenni a telefonját. Sms-ek is jöttek számolatlanul. Baráti segítségért, ajánlásokért, tanácsért, mind egyformák már-már unalmasak. Kikapcsolta a telefont. A fia, mint rendesen, a reggelinél pénzt kért, de most nem adott.
- Menj, keress valami munkát - mondta - lehet, hogy az egyetemet sem tudom többé fizetni.
Kinézett a konyhaablakon a szemközti hegyre, oldalt a városra, és arra gondolt csökkenteni kell a rezsiköltséget, mert az is több mint egy szaros minimálbér.
- Szakember vagy - mondta a fiú könnyedén - jó kapcsolataid vannak, majd csak találsz valamit a nagy lavórban, ahogy mondani szoktad. Felállt, nyújtózott és visszaballagott a szobájába.

Lassan, vontatottan telt el két hét. Sötét veremben érezte magát, süketen, bénán. Az asszony elfoglalta magát a nagy konyhában a szupergépei között, nem akart tudomást venni semmiről. Mindig megoldódtak a dolgok, miért izgulna feleslegesen. Kissé szakadozik a háló, de még van mibe kapaszkodni. Legalábbis egyeseknek, ahogy a férfi tegnap este mondta. A fiú egy ideje korán kelt, máskor éjszakára, vagy hajnaltájt ért haza..

 - Dolgozik? - kérdezte a férfi.

- Azt hiszem. Nem mondja. Semmit sem mond, mintha meg volna sértve.

A férfi szótlanul bámult ki a konyhaablakon, s a bérletét forgatta.

- Ez is milyen drága, nem is tudtam - most már ebből is legalább három kell. Mondom már régóta, hogy tarthatnánk kocsit, nem tolják mindig a seggem alá sofőröstül a szolgálatit...
Aztán a fiára gondolt, s arra, hogy mégiscsak érdemes volt. Félreismerte ezt a gyereket. Lustának, linknek tartotta, aki nem törődik semmivel, és lám az első szóra dolgozni ment.
Irtózatos meleg volt a szörpüzemben, ahol a fiú munkát vállalt egy gépsor mellett. Semmi mászkálás, semmi ficánkolás, a nagy zaj miatt a fülhallgatóját sem tudta használni. A szemközti lány szeme néha rávillant, pólója izgatóan tapadt a testére. Hamar összejöttek.
Egyik éjjel fölment hozzá, elcsodálkozott a fiú hatalmas szobáján, a rengeteg elektromos cuccon, az elegáns berendezésen, mintha valami hibbant dizájner lapátolta volna össze az egészet. Az ágy is hatalmas volt, jólesett szétterülni rajta, nem ilyesmihez volt szokva. Csak a fiú hosszú hálóingszerű pólója zavarta. Forró volt az éjszaka.

- Elromlott a légkondi - hazudta a fiú, de nem vált meg a pólójától.

Hajnaltájt madárcsicsergésre ébredt a lány, fölkelt, odakinn rigók ugráltak a kertben, az ég alja sárgán világosodott. Visszanézett az ágyra, és halkan felsikoltott. A fiú felriadt.

- Mi történt? - kérdezte pislogva.

- Valami sötét folt van a hátadon... megvertek? - Az ágyhoz rohant, de a fiú gyorsan visszarángatta a pólót.

- Hagyj - mondta dühösen és elfordult.

- Nekem elmondhatod, vannak barátaim, akik segítenek. Mutasd...!

- Nem vertek meg, semmi bajom sincs. Az apámnak van baja. Kirúgták az állásából és nincs pénze.

- És...? - a lány értetlenül bámult a fiúra.

- Dolgoznom kell, mert ezt be kell fejezni. Tessék...!

Felült, lerántotta magáról a hosszú pólót, s háttal a világosság felé fordult. Fehér bőrén virítottak a sárga karmok, az erőteljes, horgasan büszke csőr, s az egyik vállát kéken borította be a sas kiterjesztett szárnya. A fél szárnya. Mintha kettévágták volna szegény madarat, a bögyéből is alig volt valami. Így félig készen inkább mulatságos volt, mint fenséges.

 - Érted már...?

- A lány megsimogatta a félszárnyú sast.

- Szép munka, ilyet még nem is láttam. Válltól vállig, ahogy kiterjeszti majd...

- Szép, szép, csak nagyon drága, de megéri.

- Azt hiszem már nem érdemes visszaaludni - mondta a fiú, és leballagott a konyhába.

A nyitott ablak ellenére is tele volt füsttel a helyiség.

- Műszak?- kérdezte az apja, s elégedett mosollyal nyomta el a csikket.

- Aha...

Kép forrása