A nagyapám emlékére

A gyermekeinek

Árvák

(Szőke Balázs - a nagyapám emlékére)

A szó elszáll, az írás elvész.

A fájdalmak idővel enyhülnek,

s az emlékek feledésbe merülnek.

Gyermekeim! - Ne szenvedjetek hiányomtól -

nyugalomra leltem,

itt már nem fáj semmi sem!

Erzsi, Era, Norbi ne ejtsetek könnyeket, békére leltem!

Boldog vagyok, - itt van anyátok is - újra láthatom!

Már hiányzott, nagyon, nagyon.

Együtt azon leszünk, hogy nektek segítsünk! -

Feledni a könnyeket, feldolgozni, hogy elmentem,

megemészteni, hogy árvák lettetek!

Kiskunhalas, 2011

Nagyapám temetésén

Még az idő is más volt...

Ő is megérezte, hogy aznap történik valami.

- Megtörtént. -

Lehunytad a szemed, - örökre.

Két héttel később zord időjárás köszöntött be.

- Fújt a szél, esett az eső. -

Lapátolták rád a homokot

- esernyők mindenfelé, - a pap

mind hangosabban mondta beszédét,

mert hangját az égi vízcseppek elnyomták.

Befedték végső nyughelyed

és a pap hangja is elhalkult...

Az eső elállt,

kisütött a Nap.

Búcsúzom én is -

Nyugodj Békében!

Kiskunhalas, 2011.

Kép forrása