A Nagyfenekű, a Nyájas és a Morcos

A buszmegállóban reggelente, hosszú idő óta, ugyanazokkal az utasokkal együtt várakozom.

A Nagyfenekű, a Nyájas és a Morcos

 

A buszmegállóban reggelente, hosszú idő óta, ugyanazokkal az utasokkal együtt várakozom. Mi, négyen, az első buszjárattal utazunk be a városba a munkahelyünkre.

Mivel egyikünk sem tud semmit a másikról, a helyzetre teljesen ráillik a mondás: látásból ismerjük egymást.

Azért valamit, valószínűleg, mégiscsak megjegyeztünk a másikról, mármint a küllemét, amit a kora reggeli órák félhomályában egyáltalában ki lehet venni.

A Nagyfenekű utastársunk nő. Szőke, olyan jó harmincas lehet, aki, amint megérkezik, lehorgonyoz a megállót jelző tábla alatt, és azonnal rágyújt. Senkihez nem szól, nem is köszön.

A Nyájas korombéli asszony. Rendszerint a reggeli félkómás állapot ellenére, barátságosan fogadja a köszönésemet, és néha még pár szót is váltunk egymással közös témánkról, az aktuális időjárásról.

A Morcos természetesen férfi. Enyhén őszül, köpcös, öltözéke, testtartása alapján ítélve, középkorú. Feltehetően álmos, azért morcos. Lecövekel a járdaszigeten, és nem néz se jobbra, se balra, egészen addig, amíg meg nem érkezik a busz.

A fentiekben elmondottak általánosnak mondhatók, mármint, hogy az utasok többsége nem elegyedik szóba a másikkal. Önző módon, saját magukba zuhanva szeretnék átvészelni a kora hajnali órákat, erősen befelé figyelve, kissé még alvajáró állapotban.

Az eposzi jelzőkkel természetesen csak én ruháztam fel utastársaimat. Ők persze nem is sejtik, hogy némelyeknek - mármint nekem - szórakozás, egyben unaloműző játék, a jellemző, külső adottságok alapján kiötlött jelzőkkel illetni a másikat.

Tegnap koppanásra érkeztem a megállóba, épp hogy elkaptam a már indulni készülő járművet.

Felszálláskor majdnem ráléptem a sarkára Morcosnak, aki meglepetésemre éppen szóba elegyedett a Nagyfenekűvel, és azt kérdezte tőle: Mi lehet a Gizdával? Mindig az elsők között szokott érkezni, ma reggel viszont nem láttam a megállóban …

 

 

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Mester Györgyi
#5. 2017. szeptember 15. 09:15
Kedves Szerkesztőség!

A szereplők valósak, azonban konkrétan, így, nem történt meg az eset.
Ez már az írói fantázia szüleménye, a lehetőségek továbbgondolása.
Ugyanakkor mindig jó érzéssel tölt el, ha a megírt sztorijaimat az olvasók reálisnak gondolják.
Köszönöm a hozzászólást, és örülök, ha tetszett ez a kis "szösszenet".

Györgyi
szerkesztőség
#4. 2017. szeptember 14. 21:22
Lehet, hogy tévedek, úgy érzem megtörtént eseményről írtál. Nagyon tetszik finom, bölcs humora.
Mester Györgyi
#3. 2017. szeptember 12. 10:44
Kedves Fer-Kai!

Örülök, hogy elolvastad rövid kis írásomat, és vetted a fáradságot, hogy utánanézzél az általad nem ismert kifejezésnek.
Egyébként talált, süllyedt: a sovány, vézna jelentésre gondoltam, amikor a "gizda" szót használtam.

Köszönöm a hozzászólást.

Györgyi
Fer-Kai
#2. 2017. szeptember 12. 08:16
Mindig tanul az ember...
Nem ismertem a "gizda" szó jelentését. Az interneten utánanézve kiderült, hogy cigány eredetű szó, és elsődleges jelentése: büszke, nagyképű; másodlagos jelentése: vézna, sovány.
Gondolom, Rád ez utóbbi illik.

Érdekes ez az "elnevezősdi"; az ember szeret mindennek nevet adni. Ismerősebb lesz így számára a világ, és talán biztonságosabbnak is tűnik.
Jó a történet végi csattanó, azt viszont túlzásnak, megbélyegzésnek érzem, hogy a befelé fordultságot önzésnek nevezzük.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek