A rendkívüli falunap

Az írás arról szól, hogyan változtatott életmódján egy - még élni akaró - ember.

A kistérségi társulás ülése már második órája tartott, mikor Béla - az egyik falu polgármestere - felszólalás közben - összeesett. Azonnal hívták a mentőt. Tudták, a legjobb esetben is húsz perc kell, hogy ideérjen, a megyei kórházig, pedig majd fél óra lesz az út. Kitárták az ablakokat, összetolt székeken alkalmi fekvőhelyet alakítottak ki a betegnek. Friss vizet hoztak neki, egy asszony borogatást tett a homlokára, - melyen gyöngyözött a verejték.

Szirénázva érkezett a rohamkocsi, s az ápoló és orvos egyből a hordágyat is vitték a tanácsterembe. Gyors vizsgálat után megállapították, hogy feltehetően keringési zavarok miatt lett rosszul, s már száguldott is vele a kocsi a kórházba.

A kivizsgálás a belgyógyászati osztályon napokig tartott. Orvosok, ápolók jöttek - mentek, a kórlapon szaporodtak a bejegyzések. Infúzió, vérvétel, lázmérés, gyógyszerek, vizitek ismétlődtek. Most is egy nagyvizitre ébredt.

- 58 éves - hallotta az osztályos orvos hangját, amint főnökének referált. Magas vérnyomás, köszvény és érszűkület gyanúja, magas vérzsír és koleszterinszint.

- Lábfáradékonyság, lábikragörcs szokott lenni? Zsibbad a lába? Fejfájás, fülzúgás, szédülés,

fáradékonyság, szexuális zavarok? - pattogtak a kérdések felé.

Béla kábultan már csak a kérdéssor végére emlékezett.

-         Nőtlen vagyok - nyögte ki.

-         Fogyaszt szeszes italt? Mozog eleget? Erősen sózza az ételeket? Van stressz az életében? - faggatták az orvosok tovább, s szegény Bélát sok vétkével szembesítették.

-         Mi történt velem? - kesergett magában. Még egy ciklust kellene végig vinni és mehetnék nyugdíjba. Már elkészült a vadászházam a falu feletti hegyen, jövő hónapban terveztem felavatni a cimborák körében.

Felkelt, a tükörhöz ment, hogy megborotválkozzon. Pufók arca tűzpiros volt, tokája megereszkedett, szemét karikásnak találta.

-         Szörnyű, hogy nézek ki - állapította meg, miközben meggyérült őszülő haján végigsimított a hajkefével. Gyorsan, felületesen borotválkozott, mert néhány percnyi állás is kimerítette.

Tíz napig tartották bent, majd mikor a főorvos elbocsátotta, ismertette vele halmozottan fennálló bajait.

-         Szeretne még élni? - kérdezte ezek után a doktor.

-         Természetesen - válaszolt Béla.

-         Akkor le kell fogynia, és életmódot kell váltania. Mellőzze a sós ételeket, a szeszes italt, zsíros húsokat, szalonnát...

-         Tisztelt főorvos úr! Akkor mit egyek?

-         Zöldséget, gyümölcsöt, gombát, baromfi húst, halat, de ezeket is csak mértékkel - oktatta ki az orvos.

-         Két hűtőládámban két hízott sertés húsa van feldolgozva. A padláson ott a rengeteg kolbász, szalonna, füstölt hús. Egyedül vagyok. Mit csináljak vele? - nézett kérdőn a doktorra.

-         Adja a szegényeknek, ha jót akar magának! - igazította el a főorvos.

Béla gondterhelten megvakarta a fejét, miközben átvette a zárójelentést.

Otthonába térve felmérte élelmiszer készleteit, és megállapította, hogy ebből a kis falu lakói többször is jót ehetnének. A gondolatból terv született.

-         Bözsike! - szólt át másnap szomszédasszonyának, aki rendezvényekre szokott főzni.

Lenne egy kis munka a hét végére ...

-         Miről volna szó? - kérdezte kíváncsian az asszony.

-         Rendkívüli falunap - kezdte, és elmondott mindent a szomszédnak.

Bözsike örömmel vállalta a feladatot, mert igen élvezte azokat a ritka alkalmakat, mikor a falubeliek együtt ülhetnek terített asztal mellé.

A hirdetőtáblára és a bolt ajtajára még aznap kitűzték a meghívót.

A polgármester szombaton reggel féltve őrzött szilvapálinkájából néhány üveget megtöltött, majd lement a pincébe, és egy nagy hordóból leszívott háromdemizsonnyi vörös bort, s bekészítette gépkocsija csomagtartójába, a rendezvényre szánva.

Mikor délután megérkezett a régi iskolába, már a kapuban érezte a finom pörkölt illatát.

-         Látom, jókor jöttem, mindjárt vacsorázhatunk - mondta, mikor megpillantotta, hogy a másik kondérban már fő a grulya is.

Két hosszú asztal mellett ültek az asszonyok, s az a kevés férfi, aki még élt a faluban.

A pohárköszöntőt Béla mondta.

- A rendkívüli falunapot havonta megismételjük, amíg a hűtőládám és a padlás ki nem ürül - fejezte be beszédét, a vendégek hangos éljenzése közepette.

A hársfa illatú estébe hamarosan szép zene és az asszonyok dala szűrődött ki:

„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok..."

Miután a bor is terítékre került, azt is megtisztelték dalukkal a falubeliek:

„Vörös bort ittam az este ..." - árulkodott a jó hangulatról az ének.

A telihold már ezüstös fényével ragyogta be a falut, mikor egymásba karolva oszlott szét a társaság.

„Szeressük egymást gyerekek..." - énekelték a hazafelé tartó emberek.

A következő rendkívüli falunapon már a környék kutyái is ott kíváncsiskodtak az iskolaudvaron, jut-e nekik is egy kis csont, vagy mócsing.

Eltelt fél év, és Béla egyre vékonyabb lett. Arca kisimult, már nem volt vörös. Csupán egy gondja volt, le kellett cserélni ruhatárát, két számmal kisebbre.

Egyre gyakrabban utazott hosszabb időre a legközelebbi nagyvárosba.

- Nő van a dologban... pletykálták a jól értesültek.   

+ grulya: burgonya