A szegények gyógyszerésze

Egy Borsod megyei kisváros gyógyszertárában szerzett tapasztalatok alapján készült a mese, - egy sorozat részeként, - abban a reményben, hogy hamarosan csak mesében fordulnak ilyen esetek elő.

Hun Matyi, az erdőből elkalandozott manó, már hosszabb ideje dolgozott a sütödében, ahol igen meg voltak elégedve kenyérszaporító munkájával.

Egyszer, - mikor a létráról mászott lefelé, - megcsúszott, leesett és lehorzsolta a lábát.

Nem volt súlyos a sérülése, de elment a gyógyszertárba, hogy sebkötöző anyagot vásároljon.

Többen is álltak előtte. Ő türelmesen várt.

Közben akarva - akaratlanul hallotta, mit beszél a gyógyszerész a vásárlókkal.

Mikor egy öreg néninek kiszámolta, mennyit kell fizetnie, a néni kiborította a pénztárcáját, kifordította zsebeit, még a táska rekeszeit is végig kutatta, de nem tudta összeguberálni a gyógyszerre szükséges pénzt.

- Sajnálom. - mondta a gyógyszerész, a reszkető kezű, hajlott hátú asszonynak. Ha nincs meg rá a pénze, nem tudom odaadni az orvosságot.

A néni visszarakta kevésnek bizonyult pénzecskéjét kopott tárcájába, és lemondóan legyintve a kijárat felé indult.

Matyi követte. Az utcán aztán megszólította:

- Jó napot Mama! Szeretnék magán segíteni.

- Ugyan, hogy tudnál rajtam segíteni, te kis manó?

- Mondja el nekem, milyen betegsége van?

- Magas a vérnyomásom. Ezért gyakran szédülök és fáj a fejem. A gyógyszer meg olyan drága, hogy látod, nem tudtam megvenni.

- Jöjjön velem. Nem megyünk messzire, csak a falu végére. Ott van a maga gyógyszertára. - biztatta Matyi.

Eszébe jutott minden tudomány, amit nagymamájától tanult az erdőben, aki sokféle növényt ismert, és azt is tudta, milyen betegséget gyógyítanak.

Március vége felé jártak. A fák ágai még kopáran meredeztek, de egyik - másik fán kerek örökzöld csokrocskák díszelegtek.

- Nézze csak Mama! - mutatta Matyi a beteg néninek. Az ott a fagyöngy! A bogyói mérgezők, de a levelei, ágacskái - teának elkészítve - meggyógyítják magát.

- A néni sóvárogva nézte a több méter magas fán a fagyöngyöt.

- Nem tudom elérni. - sopánkodott.

- Erdei manó vagyok, nekem nem okoz gondot, hogy felmásszak erre a fára és lehozzam magának a gyógyszert.

Mint a villám, már fent is termett a fán. Letördelt sok ágacskát és odakiáltott az asszonynak:

- Kapja el, Mama!

A néni összeszedte a magasból jött adományt, majd hálálkodni kezdett.

- Ne köszönje, fogyassza egészségére. - bocsátotta útjára Matyi.

Visszament a gyógyszertárba, hogy megvegye a kötszert magának.

Hát mit hall megint?

Most egy anyuka alkudozott éppen a gyógyszerésszel.

- A köhögés elleni szirupot nem kérem, mert arra nincs pénzem. - mondta.

A beteg kisgyerek babakocsiban ott volt mellette, az apja vigyázott rá. Úgy köhögött, hogy kicsordultak könnyei.

- Mégse maradhat gyógyszer nélkül a gyerek. - háborgott Matyi.

Eszébe jutott, hogy a közelben, a folyó árterületén, ahol mindig nedves a föld, sok kis sárga virág nyílik.

Ilyen virágból főzött neki is nagymamája teát, ha köhögött.

Mikor a szegény asszony távozott a gyógyszertárból, Matyi mellette termett.

- Gyógyszer kell a kisgyereknek! - szólította meg. Jöjjön velem, hamar megszedjük.

Az asszony férje gondjaira bízta a gyereket és elindult a manóval a folyó felé.

A parton kis kerek fejű virágok bukkantak ki a kopár környezetből.

-  Ez a martilapu. Kiváló gyógyszer. - szólt a manó.

Lehajolt és szaporán szedegette a kis virágfejeket, majd az asszony kosarába tette.

- Ha elfogy, itt újra talál. - mondta neki. Főzzön teát a kicsinek, rendbe fog jönni.

A nap állásából látta Matyi, hogy sietnie kell, hogy végre megvegye magának is a kötszert, - mert bezárhat a gyógyszertár.

Újra beállt a sor végére.

Sovány, rosszul öltözött ember várakozott a pultnál, akiről az orvos megállapította, hogy vérszegény és gyógyszert írt neki.

- Remélem, ez ki tudja fizetni. - drukkolt neki Matyi.

Tévedett. A sovány kis embernek se telt a drága gyógyszerre.

- Jöjjön velem, jó ember. - lépett a manó a legyengült öreg mellé. Tudja, mitől nem lesz vérszegény? Ha sok csalán teát iszik.

Az öreg értetlenül nézett, de Matyi invitálta, - így hozzá csatlakozott.

Minden kerítés tövében már kibújt a csalán, friss, zsenge levelei szedhetők voltak.

Matyi pattogott ide - oda, s pillanatok alatt megtömte az ember zsebeit csalánnal.

Közben rájött, hogy már nem is fáj a lába, így aztán hazafelé vette az irányt.

A következő napokban, a kis városkában híre ment a csodamanó gyógyszereinek, és egyre több szegény ember szedte a csalánt, martilaput és fagyöngyöt a gyógyulás reményében.

További részletek Hun Matyi meséiről...