A szemüveg

1982. december 10-én jelent meg az ÉS-ben.

Káplár Imre Péter

A szemüveg

    A szemüveg megtöri a fényt, óvja a szemet az erős világosságtól. A dolgokat visszaállítja eredeti helyükre a végtelen és a gyufásdoboz távlatában. A szemüveg lehet divatos, a legújabb Váci utcai módit követő, és lehet régies. Minden szemüvegnek megvan a maga jelleme, és erről következtethetnek viselőjének jellemére.

    A nagy, színes üvegű, erős fémkeretű szemüveg az erőszakos emberek eszköze. A drótkeretes, kis lencséjű, kerekded alakú a költőké. A széplelkek kísérője. A dublékereten ücsörög az őszi nap. A dekadensek pápaszeme ez. A fehér lencséjű szemüveg fekete keretben az észembereké: a technokraták, szervezők, a világosan látók fegyvere a dolgok pontos definiálásáért. Fiatal matematikusok, tudósjelöltek használati tárgya.

    A legújabb szemüveg a keret nélküli.

    A lencséket finom csavarok tartják és a szemüveg-nélküliség gondolatát ébresztik a szemlélőben. Ez modern ember üvege. A hangtalan autók puha ülésébe süppedőké, a kényelmetlenségeket kiküszöbölőké, a választékosoké.

    A szemüveg az életforma jelképe, a gondolkodásmódé. Korunk sietős történetében kinek van módja és ideje arra, hogy elmondja embertársainak véleményét a fő kérdésekről: a háborúról, az erőszakról, az értelmetlen szenvedésről, az elidegenedésről, az önzésről, a szeretetlenségről?

    A szemüveg tájékoztat mindezekről. Tulajdonosa elmondja véleményét. A buszmegállóban, a metróban, a vonaton karnyújtásnyira, lélegzetvételnyi távolságban állunk szemben egymással . . . és nézzük egymás üvegét. Közben ezek kibeszélgetik egymást, kiöntik gazdájuk lelkét.    

    Megkönnyebbülten búcsúzkodnak egymástól, míg szótlan viselőik rohannak tovább az élet országútjain.