A SZERETET

Nagyon szép dolog, hogy léteznek még a Földön jó emberek

Apró gondolatok, elképzelések, minden fajta álmodozások és meg nem valósult reményekkel éli világát a Föld népének 80%-a. Milyen szomorú estéket, nappalokat és Karácsonyokat tölt el a sok eldobott gyerek, akik könnyes szemmel keresik lelkük mélyén a jóság tündérét. Milliók áznak, fáznak és éheznek, de az az ember, akinek bőven van az asztalán, mit a szájába tegyen, rá sem gondol a szegényebb sorsú, nehéz helyzetű, önmagukon segíteni nem tudó gyerekekre.
Mohóságában nem veszi észre, hogy vagyonának negyed részét sem tudja elkölteni, de kevélysége határtalan, és meggondolatlanul, büszkén éli világát, hogy milyen jól megy a sorsa, ezt gőgösen ki is jelenti. És egyszer csak hirtelen megkeserednek napjai, egyik betegség a másik után jön, és végelgyengülésben, akarata ellenére itthagyja ezt a kegyetlen világot. A nagy gazdagság, a pénz, az arany mind másoknak marad, anélkül, hogy lelkének bűnösségén enyhített volna adakozással, szeretettel az árváknak.
Ez az az ember-réteg, aki azt vallja, hogy ő már bizony nem köteles senkinek még egy garast sem adni, ha meg nem dolgozik érte. És aki megdolgozik, annak is szégyenbért fizet, amit muszáj elfogadjon a szegény, mert ha nem, még azt sem kapja meg. Így van, nem köteles, de van minden embernek lelkiismerete, ami valahol mélyen a szíve kamrájában várja a percet, hogy mikor szabadulhat fel.
Nem egyszer megtörtént eset volt, amikor néhány gyereknek szerettünk volna szponzorpénzből egy pár napos kirándulást összehozni, de a nagy gőgös vállalkozóknak nem volt, amiből segítsenek. És láss csodát, a szegény, jóindulatú ember belenyúlt a pénztárcájába, és az utolsó kuporgatott pénzét is odaadta egy ilyen nemes célra, örömszerzésre. Ilyen emberekkel találkozunk, sokkal, akiknek az égvilágon semmi köze nincsen a gyerekekhez, és kérés nélkül, szívük melegéből segítenek, boldoggá teszik a gyerekek napjait ajándékukkal, 2000-km távolságból is.
Ők azok a nyugdíjasok, akiknek alig elég a pénzecskéjük, de a szeretetük határtalan, és meglepetést szereztek négy árvának, amiről soha nem is álmodtak a srácok. Nekik nem létezik határ, nem létezik idegen, csak ember, szeretet és jóság. Ez van az ő szívükben, valahol az anyaországban MISKOLCON. A nyolc kis kezünket összefogva imádkozunk, hogy a jó Isten árassza el áldásával az egész családot az érettünk tett áldozatukért. Nagyon hálásak vagyunk a szeretetcsomagért, mi, a négy kis árva, István bácsinak és Katica néninek. Szívünkből köszönjük!

Kép forrása