A.Sz. Puskin: Az élet szekere

Szeretettel ajánlom Puskint, a klasszikusokat kedvelőknek.

Bár alkalmanként nehéz terhet visz ő,
Már belendülve könnyebb a szekér;
Hetyke kocsisunk nem más, mint az ősz idő
Nem szállna le a bakról semmiér'

Reggel felpattanunk, mind kocsira szállunk;
Ha nyakunk törne, azt sem bánnánk még,
És mélyen megvetve a kéjt, a lustaságunk,
Kiáltjuk: indulj már....*

De délidőre bizony csitulnak a hősök;
Egy kissé megrázkódtunk, félelem is ért:
Az akadályok, dombok, kátyúk, gödrök:
Kiáltjuk: Balga, te! Ne hajts, az istenért!

És újra csendesen zötyög velünk a kocsi;
A rázás estefelé megszokottan hat;
Bóbiskolunk, lassan készülünk aludni -
Az idő meg a bakon ülve hajt.

1823

(*pl. lehetne: "az anyád istenét!" /a költő kipontozta)

А. C. Пушкин
Телега жизни

Хоть тяжело подчас в ней бремя,
Телега на ходу легка;
Ямщик лихой, седое время,
Везет, не слезет с облучка.

С утра садимся мы в телегу;
Мы рады голову сломать
И, презирая лень и негу,
Кричим: пошел! . . . . . . .

Но в полдень нет уж той отваги;
Порастрясло нас: нам страшней
И косогоры и овраги:
Кричим: полегче, дуралей!

Катит по-прежнему телега;
Под вечер мы привыкли к ней
И дремля едем до ночлега,
А время гонит лошадей.

1823