Agyag és kövek...

Szeretett nagymamára emlékezve...

Esett az eső, akkor... januárban.
Dörgött az ég.
Agyagba ragadt cipőben álltam...

Köröttem tömeg, s apró kis kövek...
Sírtak az esernyők,
én temettelek.
A hang... s a félelem,
mikor koporsón koppant a virág.
Plébános mondott imát...
Az ég erősen dübörgött,
s koszorúkat mosdatott.
Kövekre hajoltak a gyászszalagok...

Vén platán ágai közé
szorult a bánatom,
huszonegy éve őrzi
agyagban hagyott lábnyomom.

A kép forrása