Andor: Az ősz és a líra összefonódása

A beköszöntött ősz szezonja a szörnyű szép, búvalbélelt irodalmi alkotások keletkezésének

Andor: Az ősz és a líra összefonódása.

Mottó ismeretlen szerzőtől: "Nem félek a haláltól, de nem szeretnék ott lenni a temetésemen"!

1.

Idén hamar beköszöntött az ősz. Ezt tanúsítja a korábban beindított távfűtés és a kortárs irodalomban jelentkező - hogy szépen fejezzem ki magam- búval bélelt hangulatot sugárzó alkotások. Talán Petőfi volt az, akiről tudott, hogy rövid életében mindig örült az ősz eljövetelének, azonban nem kell messzire menni, hogy megtaláljuk az ellenpólust Adynál, aki így ír "Párizsban járt az ősz" c. versében:

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

2.

Más területen is észlelhető az ősz beköszöntése: - hogy elkezdhessem az idei talajtornámat a Pető Intézetben, be kellett szerezni egy háziorvosi igazolást arról, hogy a fej körbeforgatása, a karok hátrahúzogatása vagy a lábfejek pipáltatása nem vezet olyan tragikus eseményhez, hogy holtan maradok a tatamin. Házi orvosnőm körülnézett a rendelőben, milyen eszközt tudna bevetni e súlyos kérdés megoldására. Tekintete elgondolkodtatva siklott végig az asztalon látható tárgyakon. Mikor tekintete az üvegpohárban sorakozó spatulákhoz, - majd az egyszer használatos injekciós tűket tartalmazó dobozhoz ért, egy pillanatra megrebbent, de folytatta tovább a keresést. Így jutott el az asztal szélén bevetésre váró, elektromos működtetésű, digitális kijelzős vérnyomás-mérőhöz.
- Hajtsa föl az ingujját, és üljön ide az asztalhoz, parancsolta határozottan. Csakhamar a vérnyomásmérő mandzsettájának rabságában élvezhettem motorjának álmosító zúgását. Egyedül a számok vad száguldásának látványa jelentett valami változatosságot. Aztán hirtelen beállt a csend, és enyhülni kezdett karomat a szkanderozók erejével mérhető szorítás. Nagy általánosságban 130/80 a várható teljesítménye a pumpámnak. Oda sandítottam a kijelzőre, és ijedtemben majdnem leestem a székemről: 186/110-et mutatott. Miután meggyőződtem arról, hogy még élek, félve a doki nénire néztem, és láttam az írni kezdett engedélyt félbehagyva, arra a meglepő következtetésre jutott, hogy ez bizony magas. Védőbeszédem hatására az ítélethirdetést egy nappal elhalasztotta, de egyben kötelezően elrendelte: holnap délelőtt újra, minden idézés nélkül meg kell jelennem ellenőrzésre. Lógó orral hazamentem, és hogy valami biztatást, kedvderítőt rejtő olvasni valót találjak szörfözni kezdtem az interneten.

3.

Nos, Ady kis rőzsedalai tovább parazslanak mai íróink őszi alkotásaiban is. Először André I. Ibolya a kiváló költőnő gyönyörű "Ősz előtt" című versére találtam rá. Hát ez nem az volt, amit kerestem, kiderül ez abból is, ha idézek a versből:

Csak azt tudom: egy fehér télen
aláringok majd négy kötélen,
s hó fedi el a lábnyomom.

A vers szerzőjének nem kell félnie a 4 kötél szindrómától! Félni attól az úttól kell, amelyik odáig vezet. A korát ismerve, kicsit korai az elmúlásra gondolnia. Ne tegye! Majd 40 év múlva is ráér erre! És akkorra a 4 kötél csak régi népszokásként fog élni, mert hely- és pénzmegtakarítás miatt, valószínűleg csak hamvasztás lesz. Akkor majd valahogy így kell az utolsó sorokat megfogalmazni:

Elég minden, mi testemből megmaradott.
Hamu lesz ismét abból a porhüvelyből,
aki én voltam, akinek az Úr életet adott.

4.

Gyorsan tovább "lapoztam", és ekkor találtam rá Pozsa Ágnes remek, életrajzi ihletésű novellájára, a "Fegyverletétel" címűre. Olvasni kezdtem, és rögtön a hatása alá kerültem, - fölébresztette benne a kilátástalanság érzetét Mindjárt megérti a kedves olvasó, hogy miért, ha idézek egy pár sort a műből:
"sorra jöttek a fejembe a sötétebbnél sötétebb gondolatok, és szép lassan eljutottam oda, hogy vajon hogyan kell csomót kötni a kötélre, ami majd tutira rácsúszik a nyakamra."
"… itt van nem messze a telek, ahol nyugodtan végezhetek magammal"

Visszagondolva a délutáni magas vérnyomás-értékre, hirtelen felmerült bennem: Van értelme, fel lehet-e venni a küzdelmet egy ilyen gonosz, megállíthatatlan, még nem tudni milyen súlyos véget ígérő betegséggel? Nem! Elő a kötéllel! Honnan a fenéből tudok most egy méretes darabot előszedni? Talán a spájzban, a felső polcon! Megragadtam a kis 5 fokos létrát, nagy nehezen beszuszakoltam az ország gazdasági helyzetére oly jellemzően kis alapterületű éléskamrába, - ami az előrejelzések szerint csakhamar tök üres lesz - de ez már nem az én gondom. A felső polcon nem találtam kötelet. Talán a szerzőnek van még tartalékban egy? De nem tudom a telefonszámát! És ahogy így lenéztem a létráról, helyettest keresve a kötélnek, valahogy hirtelen megváltozott minden. Ha innen, a másfél méteres magasságból levetem magam, csak eltörik a kezem, vagy lábam. Majd holnap kiötlök valamit, legyintettem. Visszavittem a létrát a helyére, és hirtelen olyan álmosság jött rám, hogy nem is vacsoráztam, csak beestem az ágyba és mélyen elaludtam. Reggel ragyogó napsütésre ébredtem. Gyorsan megmértem a vérnyomásom: 140/95. Nem rossz, nem rossz,- dörmögtem magam elé. Valahogy már semmi kedvem nem volt meghalni. Jaj! Csak a vers írójának ne legyen semmi baja! Internet ON, gyorsan a "Fegyverletételhez"! Nagy kő esett le a szívemről! A szerző él, erről tanúskodott már csöppet sem szomorú hangulatú új műve!

5.

Leültem a számítógépemhez, és hozzákezdtem a beérkezett e-mail-ek olvasásához. 10 órakor megmértem a vérnyomásomat, a szokásos értéket mutatta, majd leszaladtam a rendelőbe. Újabb mérés, érték kielégítő, engedély megírva, egy föltétellel: torna előtt és után mérni, mérni! Bólintottam, meglesz mondtam. Azért magamban aggódok egy kicsit. Honnan szerzek pénzt a mérő sűrűn kimerülő, méregdrága ceruzaelemeinek pótlására?

Illusztráció: Zala György: Jókai Mór képmása

Szeretettel egy jelenleg 130/89/58-as vérnyomásos