Andor: Variációk a légyre

Komolytalan elmélkedések nem kívánt nyári kísérőinkről.

 

    Nevelőanyám halála után megörököltük, és telekárban eladtuk az 1959-ben épült, bontásra ítélt, Zamárdiban fekvő vityillóját. Az így kapott pénzből, és banki segédlettel vettünk egy aránylag jó állapotban levő faházat a Balaton északi partján. A házikóból kellemes sétával lehet elérni a sűrű nádassal borított vízpartot, ahol a horgászok által eszkábált deszkapallók egyikén egyensúlyozva, kiér az ember a gyönyörű panorámájával köszöntő Balatonhoz. Közben alkalom nyílik a nádas csodálatos élővilágával, - sirályokkal, vadkacsákkal, halakkal, méltóságteljesen úszó hattyúkkal, lomha teknősökkel, vizet fúró siklókkal - és a kevésbé csodálatos bogaraival, közölük is írásom témaadójával, a legyekkel megismerkedni.

    Hiba volna a legyeket egyhangúsággal vádolni. Vegyük például a dongókat. Baritonra hangolt zümmögésük már messziről elárulja közeledésüket, és könnyen megelőzhetjük támadásukat, légycsapóval vagy ahhoz hasonló eszközzel várva leszállásukat. Ezután egy pillanatot se várva, iszonyú erővel lecsapunk a betolakodóra. Megnyugodva kontrollálhatjuk, hogy a rétestészta vastagságúra lapított teteme felszállt, - most már hangtalanul - az örök vadászmezőkre.

    Más a helyzet a bögölylegyekkel. Ezek is zümmögnek, de halkan, és alig észrevehetően szállnak le a kijelölt áldozatukra. Nem húzzák az időt a véradást megelőző laboratóriumi vizsgálatokkal, azonnal hozzá látnak a vérszíváshoz, és munkájuk befejeztével emléklap helyett égető viszketéssel és napokig tartó bőrpírral jutalmazzák a véradót. Elhárításukra csak a feltételezett veszélyeztetett helyek gondos megfigyelése, és egy váratlanul keletkezett viszketésérzet helyének gyors felderítése ad lehetőséget. Ez utóbbi eset a vérszívás kezdetére utalhat, és egy erőteljes sodró-sújtó ütéssel a túlvilágra küldhetjük a gazfickót. A viszketést azt nem, az már megmarad.

    Térjünk rá a nyári mindennapjainkat keserítő, további légyfajták nem teljes körű ismertetésére. Ezek kivétel nélkül megmászkálják fertőző betegségeket terjesztve a természetben található hulladékokat, bűzös kukákat, és a napsütésben hagyott sárga színű autók karosszériáját. A zöld színben pompázó hátúak nagyobb testűek, ritkábban fordulnak elő a lakásokban, ha mégis találkozunk velük, légycsapóval könnyen elkergethetők, vagy agyoncsaphatók. A nagyobb gondot a kistestű, kb. 5mm hosszú, - általam kínzó lénynek elnevezett - légyfajta okozza. Ezek szemtelenül az ételre, a falra, az ágyneműre, sőt, nem átallanak még az arcomra, kezemre, lábamra is rászállni. Elkergetni szinte lehetetlen ezeket, mert a legkisebb mozdulatra is felreppennek, és egy kör megtétele után visszatérnek a kiindulási helyükre. Valószínűleg ilyen szemtelen módon jutottak föl Noé bárkájára is, és túlélve az özönvizet azóta sincs más gondjuk, mint megkeseríteni az emberek mindennapjait.

    Természetesen az emberek sem maradtak tétlenül. Már rég óta ismert a légycsapó, melynek bőrből - manapság már műanyagból - készült hosszú nyélre erősített lapkája a kezelője ügyességétől függően 80%os hatásfokkal irtja a legyeket. Hátránya, hogy csak sima felületen hatásos, levegőben nem. Erre a célra lett kifejlesztve a gyengeáramú húrozattal ellátott teniszütő, ahol a húrok közé szorult légy rövidzárlat áldozata lesz. Nem hagyható ki a légyfogó papírszalag sem, melyet a mennyezeti lámpára akasztottak. Az ízesített ragasztós felületére tömegesen ragadtak fel a legyek. Ezek látványa azonban nem volt gusztusos, ma már a lakberendezők sem ajánlják a használatát, csak a modern festők kapnak ihletet, hogy megfessék, mint jó témát. Ezek a szempontok figyelembevételével alakult ki korunk pillanatnyilag minden feladatot teljesítő védőeszköze, a szúnyog- és légyirtó spray.

    Egy kis példa a felhasználására. Éjszakai mély álmomból feleségem forgolódása ébreszt fel. Te, szólít meg, van itt egy légy, nem tudok tőle aludni! Lassan térek magamhoz, de közben már én is érzem a fülcimpámon mászni. Na, ennek fele sem tréfa. Kibotorkálok a konyhába, leveszem a szekrény tetejéről a sprayt, vissza a szobába, fölkapcsolom a villanyt, és figyelem a betolakodót. Sehol! 10 perc is elmúlik, már féig alszom, - úgy látszik a légy is, eloltom a villanyt. Félálmomban megint újra érzem, hogy a fejem búbján mászkál. Még csapkodtam a kezemmel egy darabig, majd végül elnyomott az álom. Reggel korán ébredtem fel, a bennem dúló légygyilkoló vággyal együtt. Gyorsan állást foglaltam a szoba sarkában, a forgószékemen, és elkezdtem a szobát radarozni, egyelőre eredménytelenül. Majd hirtelen ötlettől vezérelve, megráztam a lepedőt. Siker! A párnám csücske alól hirtelenül fölrepült az éjszakai lopakodó, és lőtávolon kívüli magasságban átrepült a szobán, és eltűnt a könyvespolc magasságában. Éberen figyeltem a várható feltűnési helyét, amikor váratlanul térdmagasságban elzúgott előttem, csinált egy műrepülőket megszégyenítő kört a levegőben és hirtelen visszarepült ráncokkal teli homlokomra, egy rövid sétára. Ezután leszállt a kezemben szorongatott spray-flakon szélére, mely a lehető legjobb menedéknek látszott számára és két első lábát összeütve tapsolni látszott. Lehet, hogy a maga módján még ki is nevetett. Gyorsan elhessentettem, mire láttam, hogy ráült a laptopom nyitott tetejére. Hirtelen felvillant bennem a gépkönyvben olvasott fenyegetés, a gépet meg kell óvni a vegyi anyagoktól, de a düh már elvette a józan ítélőképességemet, és megnyomva a flakon gombját, majdnem a méreg felét rátüzeltem. A légy utolsó erejéből elrepült, és eltűnt. Egy puha ronggyal letöröltem a laptopomat, hál' Istennek semmi károsodás nem érte. Székemben hátradőlve élveztem a diadalomat, amikor - nem akartam hinni a szememnek - az ablak felől feltűnt a légy. Keresztülröpült a szobán, és leszállt a falvédő tetejére. Mintegy öt centimétert mászott fölfelé, megállt egy pillanatra, majd élettelenül lehullott a földre. Jó ellenfél volt, nem tapostam össze. Egy szemétlapáton került végső nyughelyére, a konyhai szemetesládába.

    Korábban pókhálókra, éhes énekes madarakra bíztuk a feladatot, hogy megakadályozzák a legyek bejutását a házunkba. Ez azonban nem volt sikeres, mert minden nap 4-5 tiltott határátlépés történt, és a határsértők elfogása sok gondot okozott. Ma már más a helyzet. Tanulva a politikából, sűrű szúnyoghálóval láttuk el az ablakokat, ajtókat. Azóta csak 1-1 légy-migránsnak sikerül beszökni hozzánk, akiknek sorsa a fentiekben ismertetett módon végződik.

Na, befejeztem a legyezést! Légy jó, kedves olvasóm!

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
siktár éva
#7. 2016. július 4. 00:09
Egyébként volt már rá precedens - amig nem volt szúnyoghálónk - én a szúnyoggal ütköztem éjszakánként. Amikor elaludtam volna éreztem, hogy zúg a fülem mellett, akkorát csaptam a fülemre, érte a pofámat is jócskán, reggel rám is kérdezett a férjem, hogy mi történt az orcácskámmal, mert megkékült.El tudod képzelni gondolom, de szúnyog még napokig élt...én meg éjszakánként pofoztam magam!

Drága Barátom szeretettel gratulálok írásodhoz. és jövök még, ha itt leszel! Évi
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2016. július 4. 00:05
siktár éva
#6. 2016. július 4. 00:05
Már kezdtem összekészíteni a berendezést, hogy utazom Hozzátok a Balcsira, amikor észleltem, hogy hoppá, a Barátom szúnyoghálót szerelt fel, akkor már nincs rám szükség! De azért THKSZ. állapotába vezényeltem a legénységet - persze, hát azokat is csórtam -, hátha elszakad a szunyoghálótok. Remek a novellád, remek, hogy összekapcsoltad a politikával kicsit.
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2016. július 4. 00:02
siktár éva
#5. 2016. július 4. 00:02
Szóval már fel akartam ajánlani Neked a saját háztartásomban lévő lokátoromat - persze, elcsórtam amikor tartalék állományba kerültem -, mert éreztem, hogy az felderítené a legyedet éjszaka, hogy merre jár, és ellenséges légicélként kezelné, én pedig kiadnám a rep.ezrednek a tűzparancsot, hogy szedjék le a legyet.
előzmény: siktár éva hozzászólása, 2016. július 3. 23:59
siktár éva
#4. 2016. július 3. 23:59
Drága Barátom! Nem csalódtam benned most sem, még, hogy hosszú? Ugyan már, a Te egyedi módon előadott élménybeszámolóidból nincs hosszú, bármilyen hosszú is. Nincs fölösleges szó. Most megint szétszabdalom egy kicsit a hozzászólásomat, mert lehet, hogy a gépem kapacitása nem bírja a hosszú szöveget. Ezt csak én mint remek laikus gondolom. így.Mert ez a gép is van már vagy 200 éves.
andor
#3. 2016. július 3. 17:24
Kedves barátom! Kedves Eliza Beth!
Mindig nagy megtiszteltetés számomra, ha benézel a novellakuckómba! Köszönöm a dicsérő szavakat, melynek hatására még egyszer elolvastam a sztorit, és most sajnálkozva jöttem rá, hát bizony hosszú lére eresztettem a mondókámat. De te tudod... ha az ember belemerül az írásba, akkor nem törődik az idővel, az írás hosszával. Így ha netalán betéved egy ritka látogató, meglátva a sok betűt, azonnal elmenekül innen. Úgy láttam, a kevesebb több lehet, a fele is megállná a helyét, ezért azt föltettem a Facebookra. Sajnos még így is hosszúnak tűnt, de most már egye meg a fene. Talán itt is lesz egyvalaki, aki elolvassa.
Szeretettel ölellek Andy
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2016. július 3. 16:26
Eliza Beth
#2. 2016. július 3. 16:26
Te sosem okozol csalódást, kedves barátom, Andy. Remekül ötvözöd a humort a napi politikával.
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek