Andy Jazz- A remény hal meg utoljára

Ezek az epekövek, ezek az epekövek! Már ötödször vívom meg velük a harcot. Az első négy csata eddig siker sikertörténet volt számomra, bízom benne, hogy az ötödik is az lesz.

Az ilyen összecsapásokat hagyományos korareggeli események és rutinszerű vizsgálatok, előzik meg.

A reggelt négy órakor, a magatehetetlen, - vagy mozgástól eltiltott- betegek mosdatása indítja. A többi sorstárs ilyenkor szemeit dörzsölve, ásítozva veszi tudomásul, az alvás örömének visszavonhatatlanul vége van, meg kell kezdeni a felkészülést a fájdalmas napi feladatokra, melynek bevezetése a reggeli vérvétellel kezdődik. Ezt követi a nem sok kulináris örömöt hozó reggeli: 2 szelet kenyér, kis dobozka diétás vaj, és vagy egy háromszögletű sajt, vagy 2 szelet párizsi. A változatosságot a tea jelenti, abból van keserű és édesített is.

8 óra körül megjelenik az osztályos orvos. Kijelöli, kinek hol, melyik „csatamezőn" kell valamilyen vizsgálattal a harcot a betegségével szemben fölvenni, annak gyenge pontjait felderíteni.

Dél felé aztán megint összejönnek a betegek és hozzáfognak a műanyag bunkerban felszolgált ebéd elfogyasztásához, melynek íze semmiféle otthonira nem emlékeztet, találgatni kell, hogy miből is készült, - nem sok sikerrel. Ha ilyet ennének a kinti, fogyni vágyók, a siker 100%-os lenne, mert egy falat se csúszna le a torkukon. Ezt követi a csendes pihenő, amit ki-ki alvással, olvasással vagy sétálgatással tölt el.

Ezeket a nyugodt perceket törte meg a folyosóról a kórterembe beszűrődő hangos beszéd, majd szélesre nyílt az ajtó, és tolókocsin betolták az új beteget és a Vészhelyzetből jól ismert technikával ráfektették egy még szabad ágyra.

Ilyenkor a „törzstagok" érdeklődéssel fordulnak az újonnan jött felé - vizsgálva annak állapotát, személyiségét. Így tettem én is, és amit láttam az alig leírható szörnyű látvány volt. A 70 év körüli férfi mélyen ülő, semmibe meredő szemekkel, fölakadt szemhéjjal, mozdulatlanul feküdt az ágyában. Csontvázzá lefogyott, borostás pofacsontja, és vékony pengeszerű, görbe orra kiemelkedett a protézis nélküli beesett, levegő után kapkodó nyitott szája fölé. Egy koszos trikó borította ziháló mellét, és mindkét csontváz-vékony keze tele volt injekciós tű okozta lila foltokkal. Pont olyan volt, mint egy második világháborús koncentrációs tábor fölszabadítása után fényképezett, halott áldozat, csak ő még élt. Hamarosan egy nagyon fiatal doktornő tüsténkedett körülötte - gondolom amolyan „házi feladatnak" kapta a beteget, rontani már nem ronthat az állapotán, de gyakorlatszerezésre jó alany. Meghallgatta a szívhangokat, próbált vele szót váltani - sikertelenül- majd rácsot rendelt az ágyra, hogy le ne essen a beteg, - aki szerintem teljesen mozgásképtelen volt,- infúziót és hozzátartozó állványt hozatott, kis, orrhoz rögzítet csöveken keresztül oxigént juttatott a ziháló tüdőknek. Bravó! Dicsértem meg magamban az újoncot. Eutanázisos gondolatok ébredeztek bennem, hát érdemes a küzdelem az ilyen életért? Ennek ellenpéldáját láttam, amikor bejött a lánya, és simogatva a fejét beszélt hozzá sokáig, de válasz nem jött, a meredt szemek látványa nagyon lehangoló volt.

Az éjszakája hangosan zihálva, a torkában összegyűlt folyadéktól időnként köhögő rohamot kapva telt el. Nem az ápolók érkezése, - akik hozzáfogtak az öreg tisztába tevéshez- ébresztett fel, hanem a széklet átható penetráns szaga. Hirtelen öröm fogott el, hisz a szervezete dolgozik, akkor még van remény az életben maradásához! Mint, mint... kerestem egy hasonlatot, mint a Magyar Köztársaságnak, vagy Magyarországnak (a fene tudja, melyik van érvényben) villant keresztül rajtam.

Délután két hölgy rokona jött el hozzá. Sokat beszéltek hozzá, és az öreg egyszer, egyszer már válaszolt is nekik, igaz rekedt, alig érthető hangon. A ablakon keresztül besütő - korán nyugvó nap sugarai megtörtek az ágy szélére erősített félig telt katéteren! Hát ez csodás! Működik a csatornázási rendszere is! Most már majdnem 100%-ig biztos voltam, hogy rendbe jön a beteg! Újra a tegnap ébredt gondolat jutott az eszembe: mint a Magyar Köztársaság, vagy Magyarország (a fene tudja, melyik van érvényben)?!

Andy Jazz