Answer: Kópé, aki mondja

Mimmy: Faludy-Villon ihletés című alkotásához

Kópé, aki mondja

Képzelt, hangos gondolatok Faludy Györgytől

1936. október 7.

Egyre azon töröm a fejem, milyen címet adjak ennek a versnek.

A jellegét tekintve nem kérdéses, ballada, méghozzá a sokadik átköltésem Villon műveiből.

Tisztelem őt, a stílusa mögött megbúvó finom, olykor gúnyos, máskor meg burkolt odamondásokat. Mindig ahogyan a helyzete megkívánta. No hiszen, hát nem volt hétköznapi alak, az bizonyos. Csaknem megölt egy papot, pusztán szerelmi féltésből. Minden valószínűség szerint az egyház embere sem lehetett talpig szent, ha a gyengébbik nemhez való kapcsolata miatt összetűzésbe került a költővel. Érzek valami titkolt rokonságot vele, ha nem így volna talán nem is fordítanám. De mindegy is, lássuk csak... tegnap este megszültem két versszakot, a végeik azonosan hangzanak, akárcsak francia elődömnél:

"a hajóra gondolt

 nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával."

Frappánsnak tűnik... vajon miért pont nyolc ágyú, és tizenhét vitorla? Bizonyára ennyi a számuk egy fregatton.

"Jennynek hívták, szőke volt és éhes..." ez a kezdő sor.

Igen... mi lenne, ha a harmadik nyolcsoros így folytatódna:

"És éjjel, ha kiment a folyosóra,

 egy-egy éhes hím gyakran rálesett,

 ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra

 teperte le, s ő mindent engedett."

Még hiányzik négy sor...

De a címe, a címe... mondjuk: Ballada a kikötő lányáról... nem tudom. Valahogy nem illik ehhez a naturális tartalomhoz. Vegyem át szó szerint? Az sem jó... Ezen még gondolkodnom kell.

Francois is szerette a nőket akácsak én, folyton a bordélyokat bújta, ha lehet hinni az életét kutató irodalomtörténészeknek. Azért ki kell mondjam, az utóbbiban nincs köztünk azonosság. Kurafi mivoltát tovább tetézte mindenféle bűncselekménnyel, például betört egy kollégiumba, verekedésekbe keveredett, tán még rablóbanda tagja is volt. Majdhogynem fel is kötötték, csak egy hajszál választotta el tőle. Mindezekről a verseiben tesz utalást időnként, hol sejtelmesen, hol meg szókimondó módon. Egy biztos, kíméletlenül láttatja a brutális valóságot.

Nézzük csak tovább:

"S mikor a férfi vállait harapta,

 s mellét kereste borgőzös szájával;

 ő a hajóra gondolt

 nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával."

Visszatérő végmotívumot használok, akárcsak Villon. Átköltés, átköltés, de azért köt a tartalom, na meg persze a nagy előd tisztelete. Még öt verszak van hátra. Martalócokról ír, kik hajójukkal porrá lövik a várost, majd kikötnek, s lemészárolják, felkötik az ott lakókat.

És a lány? Lehetne így:

"De ő még mindig az ablaknál állott,

 s az éjszakába egy dalt énekelt..."

Jut eszembe, a mester születési idejét, de még a halála napját sem lehet tudni, homály fedi egész valóját. Pont ez fogott meg, az ismeretlensége, a körötte lebegő misztérium.

Megvan a cím: Ballada a kalózok szeretőjéről - ezt jónak találom. Azt hiszem ez marad.

1936. október 9.

Kicsit megfáztam, két köhögés között azért sikerült befejeznem az utolsó strófát.

"...S a hajó, míg a hullák rút farával

     halotti táncot járt az est szele,

     nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával

     eltűnt vele."

Ime a bűnös elégtétel a sok megaláztatásért, a lány a kalózok menyasszonyává lett.

*

Délután megmutattam Attilának az átköltést, volt mellette két, már korábban elkészült fordítás  is. Nézegette, majd így szólt:

- Hát, más stílus-megközelítés mint Tóth Árpádé vagy az enyém, de jó ez - hunyorogva nézett rám, és hozzátette - mondhatni remek. Villon másképp.

Beleolvasott az egyik fordításomba is, láttam, mint somolyog.

- Azért nagy kópé vagy te, Faludy...

- Kópé, aki mondja - nevettem az arcába, mire ő is nevetni kezdett.

Az ihlető mű

Játék részletei...