Answer: Tél hangjai

Gallyakból szőtt csendben...

Hókeringő, esendő lassú tánc,

beint a szellő, a tél-vezénylő,

s az imbolygó, kusza pelyhek

földreérnek elibém, hogy azután

némává hangolják lépteim.

Mélyen, gallyakból szőtt csendben,

egy harkály üt ritmust a fán,

hóbundát nyög az árva csipke,

bágyasztó tavaszról álmodik talán;

őszön vörösre sírta szemeit.

Odvas, vén faág megadja magát,

felriasztva két jámbor őz-sutát,

kavarognak ijedten, fehér tenger

barna mellük vonalán fut át;

magasban kis pacsirta szól.

Csavar egyet, nyilallik a hideg,

néhány megrögzött levél zizeg

tölgynek végin, fenn a csúcson,

didergő kabátom összehúzom;

február fagyos fénnyel fizet.