Az a torta, az a torta, csak azt tudnám feledni ...

Gondolatok egy torta körül

 

Február, március és végül április közepe, - ez az időszak az, amikor mint a filmeken látható hurrikán, úgy vonul végig a családon a majdnem egész évi név- és születésnapi ünnepségsorozat, nagy károkat okozva a családi pénztárcákban, és éléskamrákban. Persze nem hallgathatjuk el, a mérleg másik serpenyőjéből sok-sok öröm jut az érintett családtagoknak.

Az Igenem az évek során arról lett nevezetes, hogy a családban ő készíti a legfinomabb csoki- és gyümölcstortát, rántott húst és a karácsonyi bejglit, bár utóbbinál a belbecs ami kitűnő, a külcsín hagy maga után némi követelményt, mert szokás szerint a repedések tartják össze a zaftos tölteléket. Nos, a mostani vasárnapra is esett egy összevont ünnep, amelyre az egyik érintett, - a nagyobbik unokám - gyümölcstortát rendelt.

Az ilyen harci feladatokat alapos felderítő munka előzi meg, ki kell szimatolni, mikor érkezik meg a friss tortalap, amelynek ára versenyt növekszik a villamosjegyével. Van műanyag csomagolású ciframintás is, amit mindig lehet kapni, de hát a szakértő szerint az nem az igazi. Na, az egyik reggel még nem volt, délutánra már csak egy maradt, napközben elkapkodta a jónép a többit. Ezt rögtön örökbe fogadtuk. Nem panaszkodhattunk, mert ha az egyik oldalról néztük, szép magas volt, a másik oldalt nem néztük, mert ha sokat forgatja az ember, még elszédül a végére. Megnéztük a születési anyakönyvét is, megnyugodva láttuk, még a jövő héten is jó lett volna valakinek. Ezután az Igenem elment különféle, hazafiatlan módon nem magyar termesztésű gyümölcsöket venni. Én nem tartottam vele, mert a szívem vérzik, amikor látom, hogy a kék hasú bankók átalakulnak méregdrága gyümölcsé. Ezután egy csendesebb időszak következik, a tortából egy szabályos kör alakú darabot kell ki kisplasztikázni. Ezután a gyümölcsök hámozása következik, ebben a meghitt, májusi szentségimádások hangulatát idéző légkörben végzett csendes munkájában dehogy zavartam meg volna az Igenemet. De tudtam, eljön az én időm is. Harsány parancsra bevonultam, majd a kezembe nyomott lábosban elkezdtem a töltelékkrémet a darabos túróval összekeverni. Amikor kész volt, elfoglalta méltó helyét a tortalap közepében található medencében. Hogy meg ne fázzon, gyümölcsdarabokkal lett letakarva. Eközben élve az engedéllyel, hozzáláttam a lábos falára ragadt töltelék kitermelésére és helyben fogyasztására. Hát nem akarok túlzásokba bocsátkozni, de eszméletlen finom volt. Ekkor merült fel bennem a kérdés, mely ezt a kis írásomat ihlette, mi a fenének kell annyit vesződni egy tortával, együnk helyette tölteléket! Befejezésül következett a tetejére kerülő zselé elkészítése. Mint mindig, most se sikerült, kétszer, kellett fölmelegíteni, 3x átszűrni. Közben a kis asszonykám kissé emeltebb hangon, spórolta a szövege mellé járó nyomdafestéket. Végül jött, a mindent elfödő, kicsicsázott tejszínhab.

Az ünnepi vacsorát megkoronázó torta, egy negyed óra alatt a múlté lett. Háziasszonyok öröme és bánata ez egyszerre, pillanatok alatt elfogy az, amit ő egy fél napig készített. Most tegye a kezét a szívére a kedves olvasó: Nem lett volna jó, annál a finom krémnél megállni?

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Gesztenye
#16. 2010. október 14. 22:22
Még jó, különben ki maradna itt nektek, mint Gesztenye! :D
előzmény: Balage hozzászólása, 2010. október 13. 11:25
Balage
#15. 2010. október 13. 11:25
Na azért!
Nem is kell parázni, hisz csak kóstolgatunk, meg nem eszünk ;o)
előzmény: Gesztenye hozzászólása, 2010. október 11. 23:55
Eliza Beth
#14. 2010. október 13. 10:58
Van szerencsém személyesen ismerni Gesztenyét, úgyhogy nekem már szabad ilyet írni :-))
Elmondhatom, hogy szeretem a gesztenyét és Gesztenyét!
Aki félreérti, lelke rajta :-)))
előzmény: andor hozzászólása, 2010. október 11. 11:22
Gesztenye
#13. 2010. október 11. 23:55
A sok édes szájú! :D
De elnézem nektek ezt a kis bűnt / ettől nagyobb sose legyen/ ! És meg is tudlak érteni titeket, hisz én is szeretem a gesztenyét ! :D
andor
#12. 2010. október 11. 11:22
Kedves Eliza Beth!
Rögtön ezt írtam volna én is Gesztenyének, - ha mertem volna!. Kösz, hogy helyettesítettél! :)))
Andy
andor
#11. 2010. október 11. 11:17
Kedves Rapista!
ajjaj:
Hozzászólásod egyáltalában nem illetlen, sőt nagyon tanulságos! Mert a fene se gondolta, hogy egy túrótortáról írt szösszenet, ilyen komoly gondolatok megfogalmazására késztethet embereket! Úgy vélem, hogy mire ide értél, a túrótorta elfogyott, helyette mandulatortát kaptál, ami annyiban hasonlít a tárgybanihoz, hogy elkészítése hasonlóan fáradtságos és a szomorú vég teljesen megegyező. A mandulák közé néha belekeveredik egy-egy keserű is, sajnálom, hogy neked ilyen jutott!
Hát igen! A memoriter, a memoriter. Hasznos dolog, az ismeretek átadása mellett fejlesztette a memóriát, amire ma is nagy szükség lenne. Hogy emlékezzünk arra, hogy az ilyen alapon nevelkedett emberek az Első Világháborúban a pilóta az általa lelőtt repülő roncsaira virágkoszorút dobott, elismerve annak a hősiességét. Mint ahogy azt az ókori irodalomból tanulta. Az ezt követő nemzedék szintén tanulta, de már nem vette át ezeket a gondolatokat, és csinált egy Második Világháborút. A memoriter itt már nem segített, ismerjük a szomorú véget. Úgy tudom ma sem (vagy még) nincs memoriter. De van magyar irodalom, amely hasonló feladatokkal szolgál, mint a memoriter. Nem kell visszamenni ezer éveket, elég csak 200-at, hogy azt amit én a memoriter helyett kaptam, értelmezhető legyen napjainkban is:
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kölcsey: Huszt
Ezen fölbuzdulva, már a tortalapot is házilag alkotjuk, a gyári már a múlté!
Amit az előjátékról írtál … hááát, azzal teljesen egyetértek! ))
Szeretettel Andy
rapista
#10. 2010. október 10. 16:58
ajjaj:

hát - igen, hogy illetlenül kezdjem, mert az ünnep is csak a hátát mutogatja - másnap!

de ha nincs esztétkum, akkor nincs líra - a verset meddig írjuk?
5 perc, 5 évig javítjuk, és nem kell 100 év, hogy elfeljetsék - MA..

Mert a memoritert a nálam idősebbek a halálos ágyukon is idézték - az egész ókort s akár görögül, ó-görögül!
Ö(h) boldog eleink!

Nem a tőzsdei árfolyamokat jegyezték, némi képzavarral, meg és le- a részvényt.

Ilyen ez a mai torta, import az input, gyárban készül a piskóta - MÉG JÓ HOGY A GYEREK NEM!

Engem zavarna, ha elmaradna az előjáték!
S a konyhában se maradjon el..
Egy kis nyalakodás ÉDES SZÁJÚ AJKAKON?

(az előző változat törölhető!)
előzmény: rapista hozzászólása, 2010. október 10. 16:55
rapista
#9. 2010. október 10. 16:55
hát - igen, hogy illetlenúl kezdjem, mert az ünnep is csak a hátá mutogatja - másnap!

de ha nincs esztétkum, akkor nincs líra - a verset meddig írjuk?
5 perc, 5 évig javítjuk, és nem kell 100 év, hogy elfeljetsék - MA..

Mert a meritert a nálam idősebbek a halálos ágyukon is idézték - az egész ókort s akár görögül, ó-görögül!
Ö(h) boldog eleink!

Nem a tőzsdei árfolyamok jegyezték, némi képzavarral, meg és le- a részvényt.

Ilyen ez a mai torta, import az input, gyárban készül a piskóta - MÉG JÓ HOGY A GYEREK NEM!

Engem zavarna, ha elmaradna az előjáték!
S a konyhában se maradjon el..
Egy kis nyalakodás ÉDES SZÁJÚ AJKAKON?
Eliza Beth
#8. 2010. október 10. 12:25
Mert olyan finom vagy! :-))
előzmény: Gesztenye hozzászólása, 2010. október 9. 18:13
Gesztenye
#7. 2010. október 9. 18:13
Már megint engem akarnak megenni! :D
Eliza Beth
#6. 2010. október 8. 07:24
Gesztenyét is tudsz sütni? :-)
Balage
#5. 2010. október 7. 16:02
Szia Andor!

Szuper lett ez a kis szösszenet.
Szakácskönyvedhez, melyet komolyan remélem komolytalanul fogsz megírni, én is adnék egy kibővítendő receptet:
Gyümölcssaláta férfi módra
Végy egy fürt szőlőt, csak hogy előételként lehessen miből szemezgetni.
Hevíts folyékonnyá, de ne túl forróvá, mondhatni csak langyossá egy kevés csokoládét.
Készíts ki némi tejszínhabot.
S mindezt ízlésesen tálald asszonyodon ;o)
Vigyázat! Az élvezeti mellékhatások közt szerepel az irigység, hiszen ha egyszer belekóstolsz, nem igazán akarsz majd osztozkodni másokkal.
Jó étvágyat! Jó szórakozást!
katuska
#4. 2010. október 6. 20:10
Kedves Andor, úgy is mint jövendő séf, én várom ám azt a szakácskönyvet, még ha belehalok is a röhögésbe. Köszönöm a gratulációt!
előzmény: andor hozzászólása, 2010. október 4. 19:26
andor
#3. 2010. október 4. 19:26
Kedves Katus!
Nagyon megörültem, hogy nevettél kis írásomon! Ez megerősíti szándékomat, hogy "nevetős" és ne "etetős" könyvet írjak, - egyébként a nevtős már készül. Főzőcskézni csak a szabványos férfi menüt tudom, úgymint: 5 tojásból rántotta, paprikás krumpli, lecsó, tejbegríz. Ha valami különlegesre vágyok, előszedem az internetes receptjeimet. (101 féle palacsinta, vagy 105 féle pogácsa és 34 féle tojáslikőr) :))Megragadom az alkalmat, hogy innen is gratuláljak a sikeredhez!
Egy Andor nevű olvasód
katuska
#2. 2010. október 1. 13:50
Először csak kuncogtam majd viharos röhögésbe csaptam át. Ez olyan volt, mint a torta. JÓ!
Gondolkozz el egy szakácskönyvön :))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Ilonka gyógyulása