Az a torta, az a torta, csak azt tudnám feledni ...
Gondolatok egy torta körül
Február, március és végül április közepe, - ez az időszak az, amikor mint a filmeken látható hurrikán, úgy vonul végig a családon a majdnem egész évi név- és születésnapi ünnepségsorozat, nagy károkat okozva a családi pénztárcákban, és éléskamrákban. Persze nem hallgathatjuk el, a mérleg másik serpenyőjéből sok-sok öröm jut az érintett családtagoknak.
Az Igenem az évek során arról lett nevezetes, hogy a családban ő készíti a legfinomabb csoki- és gyümölcstortát, rántott húst és a karácsonyi bejglit, bár utóbbinál a belbecs ami kitűnő, a külcsín hagy maga után némi követelményt, mert szokás szerint a repedések tartják össze a zaftos tölteléket. Nos, a mostani vasárnapra is esett egy összevont ünnep, amelyre az egyik érintett, - a nagyobbik unokám - gyümölcstortát rendelt.
Az ilyen harci feladatokat alapos felderítő munka előzi meg, ki kell szimatolni, mikor érkezik meg a friss tortalap, amelynek ára versenyt növekszik a villamosjegyével. Van műanyag csomagolású ciframintás is, amit mindig lehet kapni, de hát a szakértő szerint az nem az igazi. Na, az egyik reggel még nem volt, délutánra már csak egy maradt, napközben elkapkodta a jónép a többit. Ezt rögtön örökbe fogadtuk. Nem panaszkodhattunk, mert ha az egyik oldalról néztük, szép magas volt, a másik oldalt nem néztük, mert ha sokat forgatja az ember, még elszédül a végére. Megnéztük a születési anyakönyvét is, megnyugodva láttuk, még a jövő héten is jó lett volna valakinek. Ezután az Igenem elment különféle, hazafiatlan módon nem magyar termesztésű gyümölcsöket venni. Én nem tartottam vele, mert a szívem vérzik, amikor látom, hogy a kék hasú bankók átalakulnak méregdrága gyümölcsé. Ezután egy csendesebb időszak következik, a tortából egy szabályos kör alakú darabot kell ki kisplasztikázni. Ezután a gyümölcsök hámozása következik, ebben a meghitt, májusi szentségimádások hangulatát idéző légkörben végzett csendes munkájában dehogy zavartam meg volna az Igenemet. De tudtam, eljön az én időm is. Harsány parancsra bevonultam, majd a kezembe nyomott lábosban elkezdtem a töltelékkrémet a darabos túróval összekeverni. Amikor kész volt, elfoglalta méltó helyét a tortalap közepében található medencében. Hogy meg ne fázzon, gyümölcsdarabokkal lett letakarva. Eközben élve az engedéllyel, hozzáláttam a lábos falára ragadt töltelék kitermelésére és helyben fogyasztására. Hát nem akarok túlzásokba bocsátkozni, de eszméletlen finom volt. Ekkor merült fel bennem a kérdés, mely ezt a kis írásomat ihlette, mi a fenének kell annyit vesződni egy tortával, együnk helyette tölteléket! Befejezésül következett a tetejére kerülő zselé elkészítése. Mint mindig, most se sikerült, kétszer, kellett fölmelegíteni, 3x átszűrni. Közben a kis asszonykám kissé emeltebb hangon, spórolta a szövege mellé járó nyomdafestéket. Végül jött, a mindent elfödő, kicsicsázott tejszínhab.
Az ünnepi vacsorát megkoronázó torta, egy negyed óra alatt a múlté lett. Háziasszonyok öröme és bánata ez egyszerre, pillanatok alatt elfogy az, amit ő egy fél napig készített. Most tegye a kezét a szívére a kedves olvasó: Nem lett volna jó, annál a finom krémnél megállni?
Vissza a főoldalra
Nem is kell parázni, hisz csak kóstolgatunk, meg nem eszünk ;o)

Elmondhatom, hogy szeretem a gesztenyét és Gesztenyét!
Aki félreérti, lelke rajta :-)))
De elnézem nektek ezt a kis bűnt / ettől nagyobb sose legyen/ ! És meg is tudlak érteni titeket, hisz én is szeretem a gesztenyét ! :D
Rögtön ezt írtam volna én is Gesztenyének, - ha mertem volna!. Kösz, hogy helyettesítettél! :)))
Andy
ajjaj:
Hozzászólásod egyáltalában nem illetlen, sőt nagyon tanulságos! Mert a fene se gondolta, hogy egy túrótortáról írt szösszenet, ilyen komoly gondolatok megfogalmazására késztethet embereket! Úgy vélem, hogy mire ide értél, a túrótorta elfogyott, helyette mandulatortát kaptál, ami annyiban hasonlít a tárgybanihoz, hogy elkészítése hasonlóan fáradtságos és a szomorú vég teljesen megegyező. A mandulák közé néha belekeveredik egy-egy keserű is, sajnálom, hogy neked ilyen jutott!
Hát igen! A memoriter, a memoriter. Hasznos dolog, az ismeretek átadása mellett fejlesztette a memóriát, amire ma is nagy szükség lenne. Hogy emlékezzünk arra, hogy az ilyen alapon nevelkedett emberek az Első Világháborúban a pilóta az általa lelőtt repülő roncsaira virágkoszorút dobott, elismerve annak a hősiességét. Mint ahogy azt az ókori irodalomból tanulta. Az ezt követő nemzedék szintén tanulta, de már nem vette át ezeket a gondolatokat, és csinált egy Második Világháborút. A memoriter itt már nem segített, ismerjük a szomorú véget. Úgy tudom ma sem (vagy még) nincs memoriter. De van magyar irodalom, amely hasonló feladatokkal szolgál, mint a memoriter. Nem kell visszamenni ezer éveket, elég csak 200-at, hogy azt amit én a memoriter helyett kaptam, értelmezhető legyen napjainkban is:
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kölcsey: Huszt
Ezen fölbuzdulva, már a tortalapot is házilag alkotjuk, a gyári már a múlté!
Amit az előjátékról írtál … hááát, azzal teljesen egyetértek! ))
Szeretettel Andy

hát - igen, hogy illetlenül kezdjem, mert az ünnep is csak a hátát mutogatja - másnap!
de ha nincs esztétkum, akkor nincs líra - a verset meddig írjuk?
5 perc, 5 évig javítjuk, és nem kell 100 év, hogy elfeljetsék - MA..
Mert a memoritert a nálam idősebbek a halálos ágyukon is idézték - az egész ókort s akár görögül, ó-görögül!
Ö(h) boldog eleink!
Nem a tőzsdei árfolyamokat jegyezték, némi képzavarral, meg és le- a részvényt.
Ilyen ez a mai torta, import az input, gyárban készül a piskóta - MÉG JÓ HOGY A GYEREK NEM!
Engem zavarna, ha elmaradna az előjáték!
S a konyhában se maradjon el..
Egy kis nyalakodás ÉDES SZÁJÚ AJKAKON?
(az előző változat törölhető!)

de ha nincs esztétkum, akkor nincs líra - a verset meddig írjuk?
5 perc, 5 évig javítjuk, és nem kell 100 év, hogy elfeljetsék - MA..
Mert a meritert a nálam idősebbek a halálos ágyukon is idézték - az egész ókort s akár görögül, ó-görögül!
Ö(h) boldog eleink!
Nem a tőzsdei árfolyamok jegyezték, némi képzavarral, meg és le- a részvényt.
Ilyen ez a mai torta, import az input, gyárban készül a piskóta - MÉG JÓ HOGY A GYEREK NEM!
Engem zavarna, ha elmaradna az előjáték!
S a konyhában se maradjon el..
Egy kis nyalakodás ÉDES SZÁJÚ AJKAKON?


Szuper lett ez a kis szösszenet.
Szakácskönyvedhez, melyet komolyan remélem komolytalanul fogsz megírni, én is adnék egy kibővítendő receptet:
Gyümölcssaláta férfi módra
Végy egy fürt szőlőt, csak hogy előételként lehessen miből szemezgetni.
Hevíts folyékonnyá, de ne túl forróvá, mondhatni csak langyossá egy kevés csokoládét.
Készíts ki némi tejszínhabot.
S mindezt ízlésesen tálald asszonyodon ;o)
Vigyázat! Az élvezeti mellékhatások közt szerepel az irigység, hiszen ha egyszer belekóstolsz, nem igazán akarsz majd osztozkodni másokkal.
Jó étvágyat! Jó szórakozást!
Nagyon megörültem, hogy nevettél kis írásomon! Ez megerősíti szándékomat, hogy "nevetős" és ne "etetős" könyvet írjak, - egyébként a nevtős már készül. Főzőcskézni csak a szabványos férfi menüt tudom, úgymint: 5 tojásból rántotta, paprikás krumpli, lecsó, tejbegríz. Ha valami különlegesre vágyok, előszedem az internetes receptjeimet. (101 féle palacsinta, vagy 105 féle pogácsa és 34 féle tojáslikőr) :))Megragadom az alkalmat, hogy innen is gratuláljak a sikeredhez!
Egy Andor nevű olvasód
Gondolkozz el egy szakácskönyvön :))










