Az éjszaka csendjei
"Ha a csend beszélni tudna Négymillió hangon szólna."
Énekelte az LGT Adamis Anna dalszövegét. Pedig a csendnek, ha nem is négymillió, de sokkal, sokkal több hangja van. Milyen különbözőek a csendek. Mások egy erdő mélyén, hegytetőn, mások télen vagy nyáron és mások a nap minden szakában.
Legjobban az éjszaka csendjeit szeretem. Városi utcán, szobámban, vizek partjain. Lassan közelítenek, óvatosan. S ha az esti csend már távozni készül, lejjebb és egyre lejjebb ereszkednek. Intim csöndek, körbevesznek, belém hatolnak.
Mostanában gyakran elkerüljük egymást, de ha néha találkozunk, mint rég nem látott jó barátok összeölelkezünk, nézzük és hallgatjuk egymást. Út közben pályaudvaron, míg órák teltek új vonatig, vagy a szobámban nézte, ahogy rajzolok vagy csak elkísért utamon.
Hajnali (és hajdani) személyvonatok, stopp az éjszakában („Az egyik város egyik főterén a sztráda felvesz, hogy természete és természeted szerint egy másik város másik főterén tegyen le." /Maróti Lajos/). S ha érzi és érzem, hogy változik a levegő tapintása, új illatok jönnek, átadja helyét a hajnali csöndnek.
A hajnali csend tágabb, kavargóbb. És befogadó. Hagyja, hogy elfoglaljam, elfogad és elfogadja az éji csend ajándékát, a bluest.
Elmúlt az éjszaka, lassan a reggel is, fáradt ceruzanyomok a papíron. Nem is tudom hányszor játszom újra.
Akkoriban a "másik város másik főtere" igen gyakran Lengyelországban volt (sajnos nem nekem, az a hülye útlevél). Aztán meg idehaza, a Népköztársaság útján, ahogy akkor hívták, a Lengyel Kultúra Boltjában.
http://www.youtube.com/watch?v=rYHhguqlTY0&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=e8snHhaHBWQ&feature=related
Márkus
Vissza a főoldalra
Nagyon jó ötlet, megérdemelne egy bővebb kifejtésr!
Ez a lengyel zene érdekes, még a nyelv is feledhető, mert ugye nem egy muzikális nyelv?





