Az Idő foglya

Egy képhez tartozó vers továbbgondolása...

 

 

 

 

A márciusi ég tavaszt ragyogott

felvillanó Nap mosolya

sötét virágra hullott.

Képbe-szóba égett titka

hamvadni naptűzbe vágyott.

 

Ésszel fel nem fogható

léleksimogató hangok

borzongatták meg hervadó

szirmait, míg a tűnő perc

az Idő foglya maradt.

 

Ostoba remény hitette csak,

életre kelti a hang a holt szirmokat.

De szétfoszlott a varázs s maradt

egy kép, egy vers, egy hangulat.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsuzsahorváth
#2. 2017. április 23. 17:04
Kedves Szerkesztők, köszönöm a kiemelést!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek