Az idő ura

Számomra ez egy különleges vers. Különleges a keletkezése folytán, különleges a rám gyakorolt hatása folytán, és különleges, mert azok közül, akik olvasták, sokakban gondolatokat ébresztett.

Az idő ura

Kronosz! Legifjabb vagy te a titánok között

Nem kétlem hatalmad élő szövetek fölött

Ég és föld magzata uralod földi létemet

Sarlóddal kiszabod éltemet, s végemet.

Míg gyermek voltam megbújtál némán, álnokul

Türelmesen vártad, míg életem kivirul

S felfaltál köröttem gyermeket, felnőttet

De engem meghagytál későbbre, hogy megérjek.

Földanya! Miért kellett megszülnöd gyermeked?

Ha nem lenne, sohasem gyűlnének fellegek

Fiatalként azzal áltattál: Mindegy minden!

Időkapun lépegettem mámoros égen.

S miközben elmémnek bölcsesség adatott

Kisöpörtél alólam sok évet, hónapot

Tapasztalatból született a felismerés

Elszállt az ifjúság, s mi maradt, mily kevés.

Hellén istenek hitték, hogy halálod örök

De az idő nem állt meg, órád gyorsan pörög

Csak székhelyed tetted Itália földjére

Szaturnuszként álltál az ítészek élére.

Uranosz fia! Adj még haladékot nekem!

Ne fald fel testemet, hisz készleted végtelen

Talán váltsál léptéket időtlen órádban

Marad bőven elég az isteni tárházban.

Cserébe fogadd el hiteltelen érveim

Elfecsérelt óráim, napjaim, éveim

Nem tréfálok Szaturnusz, kössünk hát üzletet

Cserébe majd szolgállak, míg testem élteted!

Illusztráció:Vilt Tibor - Emberevő - Kronosz című szobra

Nagy István Paphnutius