Az ördög barátja

A mese a Hun Matyi című meséskönyvben jelent meg.


Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény fiú, akinek már nagyon elege volt a szegénységből. Elhatározta, hogy elindul szerencsét próbálni. Elbúcsúzott anyjától és testvéreitől, és ment, mendegélt, az orra után. Mikor elért a szomszéd falu végére, látott egy fatelepet. Bement, és rögtön a telepvezetőt kereste.

- Munkát vállalnék. - ajánlkozott a legény.

A főnök végignézett a vékony dongájú emberkén, és így szólt:

- Munka az van, de kérdés, hogy fogod-e bírni. Fát kell aprítani.

- Megpróbálom. - vállalkozott Jani, - mert ez volt a tisztességes neve.

Egész délután dolgozott megállás nélkül, s ki is fáradt rendesen. Mikor este a fizetést megkapta, hallotta, hogy a két darab százas beszélget a zsebében.

- Velünk nem viszi semmire. - szólt az egyik. Papírpénz kellene neki.

A másik helyeselt.

- Amit értünk vásárolni tud a boltban, attól nem fogja bírni ezt a nehéz munkát. Egy vekni kenyeret sem adnak már kettőnkért.

 

Ezek szerint nem itt kell keresnem a szerencsémet. - vonta le a tanulságot a beszélgetésből Jani. Másnap már munkába sem állt. Ment, mendegélt tovább, hátha szembe találkozik a szerencsével, de az csak nem jött. Lábát már feltörte a cipő. Szétnézett, nem lát-e valahol útifüvet, amivel kibélelhetné lábbelijét, hogy a további kellemetlenséget elkerülje. A közelben talált is néhány szép nagy laput, s leült, hogy cipőjébe rakja. Egyszer csak érezte, hogy vállára tette valaki a kezét. Hátrafordult, hát egy fekete, szőrös alakot pillantott meg, csak a fogai és a szeme fehérje volt vakítóan fehér. Amint a lábára nézett, látta, hogy ezek nem is lábak, hanem paták voltak.

- Az ördög vagyok személyesen. - mutatkozott be az idegen. Légy a barátom. - ajánlotta Janinak.

Jani gyanakodva nézte az ördögöt, mire az így szólt:

- Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy sok pénzed legyen. Segítek neked ebben.

- Mit kell tennem érte? - kíváncsiskodott Jani.

- Szinte semmit. - mondta új barátja. Bemész abba az ékszerboltba, ahová elviszlek. Eltereled az eladó figyelmét, s közben zsebre teszed a legkisebb drágakövet, amit a fiókban tart. Az a legértékesebb. Akár egy házat is vehetsz az árából.

Hamarosan megérkeztek az ördög által kiszemelt bolthoz. Jani kezében volt egy üveg vörös bor, amit még otthonról vitt az útra. Miközben a karórákat nézegette, leejtette az üveget. Úgy tett, mintha az egész véletlenül történt volna. A piros lé szétfolyt az üzlet padlóján. Jani sűrűn kérte a bocsánatot. Az eladó kisasszony beszaladt a raktárba, hogy kihozzon egy törlőrongyot.

- Rajta, eljött a te időd! - biztatta az ördög Janit.

Jani kihúzta a fiókot, s már zsebébe is süllyesztette a borsószem nagyságú drágakövet.

- Sikerült órát választani? - kérdezte a kisasszony, miután befejezte a takarítást.

- Nem tetszett egyik sem. - válaszolt Jani, és kioldalgott a boltból.

 

Este, záráskor a boltos kisasszony észrevette, hogy a fiókból hiányzik a legértékesebb drágakő. Szörnyen megrémült. Tudta, hogy az ékszerész, akié az üzlet, bíróság elé fogja citálni. Sírva ment hazafelé. Egyszer csak látja, hogy jön vele szemben egy zöld ruhás, apró manó.

- Miért sírsz? - szólította meg a manó.

A boltos kisasszony elmesélte, milyen nagy baj érte. Matyi előkapta zsebkendőjét, letörölte vele a kisasszony könnyeit, mert nem tudta elviselni, ha valakit sírni látott.

- Várj, megnézem, hol van az a drágakő. - mondta.

A kisasszony szájtátva bámulta, hogy Matyi elővett a sapkája bélése alól egy papírlapot, valamit ráfirkantott, majd megjelent egy fénykép. A képen nem volt más, mint az a fiú, aki a boros üveget eltörte.

- Ez a tettes. - mutatott Matyi a képre. Nincs egyedül, vele van az ördög is.

A kisasszony hiába meresztette a szemét, ő az ördögöt nem tudta felfedezni a képen. Mentek egyből a rendőrségre, ahol átadták a fényképet, ami alapján körözést rendeltek el. Még aznap este elfogták a fiút, zsebében megtalálták a vagyont érő drágakövet. Jani próbált magyarázkodni, hivatkozott barátjára, hogy ő találta ki az egészet.

- Védj már meg! - kérte az ördögöt, aki a rendőrök előtt is láthatatlan maradt.

Az ördög azonban csak kajánul vigyorgott. Sikerült megint egy embert bajba sodornom! - örvendezett.

Janit ezek után három évre börtönbe zárták. Mikor kérdezték tőle, hogy mit követett el, amiért büntetést kapott, csak ennyit mondott: rosszul választottam barátot. 

 

 

További részletek Hun Matyi meséiről...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Juhász Kató
#17. 2011. október 11. 20:58
Kedves Tara!
Jól látod, nagyon nagy a kísértés a munkanélküliség miatt is.
Óvni kell a fiatalokat, hogy tudjanak ellenállni,
ha az ördög megkörnyékezi őket.
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. október 11. 19:13
Tara Scott
#16. 2011. október 11. 19:13
Nagyon-nagyon jó kis mese. Ahogy nő a munkanélküliség, úgy kap az ördög egyre nagyobb teret.
Szeretettel gratulálok: Tara
Juhász Kató
#15. 2011. október 9. 13:15
Kedves Ilike!
Örülök, hogy tetszett.
előzmény: dezsoili hozzászólása, 2011. október 8. 23:04
dezsoili
#14. 2011. október 8. 23:04
Nem tudom eldönteni, mese-e, de ez nem is számít. A lényeg, hogy nagyon jó, és nekem nagyon tetszett. Gratulálok, írj még nagyon sok ilyen félig mese, félig történetet, mert kifejezetten remekmű lett. Ili.
Gitka_61
#13. 2011. október 8. 21:57
Drága Kató!

Én erre az írásra gondoltam amikor reagáltam rá. nekem így tűnt. de ha nem így van, az csak jó.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. október 8. 21:40
Gitka_61
#12. 2011. október 8. 21:53
Tudom, nem nekem írtad, de szép gondolat! Büszke vagyok, hogy ismerhetlek!

Gitta
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. október 8. 21:33
Juhász Kató
#11. 2011. október 8. 21:40
Kedves Gitka!
Rosszul látod. Mind a 28 Matyi mesém nagyon
könnyű szülés volt, hisz én is szegény gyerek voltam.
A mesékben gyerekkori élményeim, gondjaim
is benne vannak.
Az ördög mese természetesen kivétel, intés,
figyelmeztetés a fiatalok számára.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. október 8. 21:14
Juhász Kató
#10. 2011. október 8. 21:33
Kedves Zsuzsa!
Azt tervezem, hogy jótékonysági szervezeteknek
- szerzői haszon nélkül - fogom felajánlani
könyvemet. Úgy érzem, ha a szegény sorsú
gyerekek szellemi táplálékhoz nem juthatnak,
semmi esélyük nincs a felemelkedésre.
A magam részéről ezt tudom nyújtani, segíteni
szeretnék. Remélem, lesz rá igény.
előzmény: zsuzsahorváth hozzászólása, 2011. október 8. 18:17
Gitka_61
#9. 2011. október 8. 21:14
Valóban komolyabb ez a mese, mint a többi. Érződik is rajta, nem jött olyan könnyen ki a tolladból...
zsuzsahorváth
#8. 2011. október 8. 18:17
Való igaz,életből merített meséd tanulságos,
csak az a gond,hogy nem biztos ,eljut-e azokhoz,
akikhez szól.
Üdv: zsuzsa
Juhász Kató
#7. 2011. október 8. 17:32
Kedves Zsuzsa!
Jól látod, ezek inkább történetek, mint mesék.
Olyan hátrányos helyzetű gyerekeknek szántam,
akik családi környezetben sok fontos dolgot nem tanulnak
meg, s ezért gyakran bajba kerülnek.
Célom elsősorban a tanulságok kiemelése, a mese
csak körítés hozzá.
előzmény: Döme Zsuzsa hozzászólása, 2011. október 8. 15:17
Juhász Kató
#6. 2011. október 8. 17:24
Kedves Eliza!
Szándékosan nagyobbaknak írtam ezeket a meséket,
- hogy pontosítsak - elsősorban hátrányos helyzetű
gyerekeknek, ha valamilyen úton egyáltalán eljut hozzájuk.
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. október 8. 10:55
Juhász Kató
#5. 2011. október 8. 17:19
Kedves Mara!
Köszönöm, hogy olvastad.
előzmény: Mara hozzászólása, 2011. október 8. 10:19
Döme Zsuzsa
#4. 2011. október 8. 15:17
A mese és a valóság ugyanúgy keveredik ebben a mesében - történetben? - , mint a való életben. A fő baj az, hogy a főszereplő a saját szerencséjét a meggazdagodásban szerette volna megtalálni - úgyhogy ezt a mesét az élet írta.
Eliza Beth
#3. 2011. október 8. 10:55
Valóban tanulságos. Kicsit nagyobbaknak való mese, de a háromszámjegyű életkorúnak sem árt meg... :-))
Mara
#2. 2011. október 8. 10:19
Tanulságos történet. Mindannyiunkban benne él az ördög is, csak az a kérdés elötérbe kerül-e avagy sem. Szeretettel gratulálok: Mara
Hozzászóláshoz jelentkezz be!