Balage: Az őrület határán - (Csúcs)forgalom 10.

Mindenkiben két lélek lakozik. Az egyik, a jóra buzdít, a másik pedig a gonoszra csábít. Hogy kinél melyik az erősebb, az által dől el, milyen ember is ő. Vajon mi történik, ha gonosz énünk ébredezik?

- Hehe, na ennek is elcsavarták a fejét - mélázok magamban, miközben elsétálok egy szétgázolt galamb mellett.

- Legszívesebben hazavinnélek, szétszednélek, tanulmányoználak! - Folytatom a gondolatsort. Szemeim mélyéről vérvörös szikrák robbannak, ahogy megnézem gyönyörű madaramat. Szárnyait kiterítve, nyakát különös pózba forgatva fekszik az aszfalton, miközben mint egy angyali palást, úgy folyja körbe még meg nem alvadt vére. Ráadásként, mintha nem lenne elég a gyönyörből, a szakadó eső különböző mintákkal is tarkítja testének piros váladékát. Érzem, ahogy az öröm úrrá lesz rajtam.

Legszívesebben itt helyben kitépném a szíved! - akarom üvölteni, torkom szakadtából ordítozni, de nem lehet. Az őrültség lenne. Egyesek így is őrültnek tartanak.

Megrázom fejem, kezemmel letörlöm kissé kifolyt nyálamat, és inkább elveszem tekintetem kéjem forrásáról.

Esik. Imádom az esőt! Kinyitom számat, hogy abba zúduljon bele az éltető nedű.

- Bárcsak a vére lenne!

Körbenézek. Remélem nem vett észre az asszony semmit furcsa viselkedésemből. Isten ments, hogy kidobjon. Gondolataim csaponganak. Csodaszép combú lányok csoportja áll be mellénk a buszmegállóba. Talán csak egyikőjükön van egy kis felesleg. Nem lehetnek többek 25-nél. A súlyosabb esetű tekintete megtalálja enyémét. Hosszan elmerülök lelkének tükrében. Legszívesebben végignyalnám testének minden egyes porcikáját. A lábujjhegyétől kezdve az orra végéig. Itt és most. Nem érdekelne sem az eső, sem a közönség. Látom szemeiben, hogy ő is akarja! Tudom, hogy akarja! Talán még azt sem bánná, ha azt a véres madarat a kezébe nyomnám. Szerintem ő is tudna vele mit kezdeni. Szeretnék elmerengni, kettősünk játékán filozofálni, de megérzem arcomon Zsuzsi tekintetét. A varázs megtörik. A leányzó is mintha megsejtett volna valamit, egy gyors kacsintással kibontakozik románcunkból. Remegve fordulok nőm felé.

-Na mi van, te kis kurafi? Csak nem a fiatal lányokat stírölöd? - kérdezi. Tekintete a képembe röhög. Mintha azt akarná csak kifejezni, hogy én csakis az övé vagyok. Nincs menekvés. Mintha az, hogy az ember már választott egy ételt, az étlap megnézését is tiltaná. Örökre megtiltaná! Legszívesebben beolvasnék neki. Persze hogy stírölöm őket! Férfi vagyok! Gondolod, hogy elég egy nő nekem?

Szerencsére a megérkező busz belém folytja a szavakat. Az elsők egyikeként szállunk fel, így még van helyünk, bár gyorsan telítődik a jármű. Zsuzsi hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, üljünk egymás ölébe. Útálom ezt a pózt. Rühellem a tömeget is. Az izzadság, a hangzavar és mindenkinek az a bárgyú tekintete... Útálom! Magamban inkább felidézem a galambot. Miért kellett felszállnunk pont erre a buszra? Maradhattunk volna annak a szépségnek a közelében is. És mintha csak isteni jelzés lenne, elém toppannak azok a gyönyörű combú lányok is. Látványuktól egyre nehezebben veszem a levegőt, már szinte lihegek.

Pár megállóig így közösen utazunk, én mint egy dilis, szinte lógó nyelvvel. Még szerencse, hogy az asszony nem mellettem ül, így nem látja arcomat sem. Az élvezettől óvatosan megfogom lába közét, de ő, mint egy frigid liba, kapásból félretol. Nem szokott az ilyen mókáknak örülni.

Az egyik megállónál felszáll egy iszonyat. Egy 45-50 év körüli nő, kinek magassarkú sárga szandáljából csak úgy fröccsent szét a lábszaggal átitatott esőlé, miközben feltrappol a sofőrhöz. Olybá tűnik, mintha flörtölni akarna a vezetővel, kinek egyetlen intésére már a fülke mellett is terem. Mit terem? Inkább dübörög. Aztán meg úgy behajol, hogy csak hatalmas segge látszik kifelé. Legszívesebben leüvölteném az egész buszról. Minek jön fel az ilyen? Nem elég, hogy leszálltak a csajok, most meg őt kell bámulnom egész úton? A sofőr meg kényszeredett vicsorral az arcán próbál minél inkább elhúzódni tőle. Le merem fogadni, elküldte az anyjába, ugyanis a némber felpillant egy pillanatra a belső visszapillantó tükrök egyike, vagy még inkább az ég felé, mint aki áldást vár tetteire, majd elindul hátrafelé. Remélem, hasra esik valamiben! Ahogy mellém ér, akkor látom csak kezén azt a bizonyos szalagot. Kalauz a szentem. Érzem ahogy hatalmas vigyor terül el a pofámon. Itt ma elkapnak valakit. Már alig várom azt a bizonyos mondatot, hogy „jegyeket, bérleteket tessék!". Megpróbálok annyira hátrafordulni ültömben, amennyire csak az asszony engedi. Itt vérengzés lesz. Valakit nagyon kiszemelt magának. Talán nem csak a galamb jár pórul ma. Szinte érzem a feszültséget egész testemen. Zsuzsi, talán valamit megsejtett ebből, kezét szép lassan végigsimítja égnek feszülő farkamon. - Nyugi kicsim, - mondja felém fordulva, majd kacéran hozzáteszi, - nemsokára otthon leszünk, ott majd azt csinálhatsz amit akarsz.

Ám engem szavai érdekelnek már a legkevésbé. Már csakis a banyát nézem. Mindjárt odaér. Magamban drukkolok a némbernek.

Igyekezz! Már lassulunk. Érj már oda! - de a busz gyorsabban leáll, mint ahogy ő elérné áldozatát. Még pár másodpercig reményt nyújtva beragad az ajtó, ám valami gonosz erőnek engedve, végül az is kinyílik. Mindketten leszállnak. Alig kapok levegőt. Mint aki ráveti magát a sivatagi oázisra, s kiderül, csak délibábra futott. Fuldoklok a csalódottságtól. Vagy fél perc is eltelik, és a busz is már megy tovább, mire megtalálom a hangom. Nem érdekel Zsuzsi, nem érdekel senki a világon. Üvöltöm, hogy...

- Mi a fenéért nem siettél?! Miért nem büntetted meg?!

Hirtelen minden szempár felém szegeződik. Életem egyetlen nője is kétségbeesetten ölel magához. Tudom, hogy nem szabadna folytatnom kiabálásom, de egyszerűen áradnak belőlem a különböző válogatott trágárságok.

Ekkor egy hozzám hasonlóan vérben forgó szemű ipse kisség borízű hangja töri meg kiakadásom lendületét, nem is nekem, hanem Zsuzsinak szegezve kérdését. Szerencsére ő nem hallotta meg, nem úgy mint én. Legszívesebben megölném azért a megalázó mondatért. Neki is ugrok, ha az asszony nem ránt vissza. Az ürge viszont az én reakciómra fittyet se hányva megismétli szavait.

- Nem hallja kisasszony?! Fogja már be kiskutyája pofáját!

A csúcsforgalom saga előzményei és folytatásai

Kép forrása