Balage: Gólem Színház - Vinnai András: Lefitymálva

A sztori gagyi, a szöveg erősen obszcén, de hangulat... az fergeteges.

 

 

Mindenekelőtt leszögezném, hogy Borgula András a lehető legszókimondóbb, és éppen emiatt rengetegszer káromkodó hangvételt vár el a szereplőitől. Éppen ezért, akik nem bírják a cifrábbnál-cifrább, hogy is mondjam... önkifejezést, azok már most hagyják abba a darab kritikájának olvasását, mert ez alkalommal, ezen bemutató sorok további részeiben is néha ki-ki fog csúszni egy-egy rondább szó, ne adj Isten mondat...

Szóval vannak „kurva anyázások" dögivel, viszont mégis, valahogy úgy érzi az ember, hogy mindez beleillik a sztoriba. Kitalálhatta a kedves olvasó, hogy vannak veszekedések is, nem is egy, viszont mégsem tűnik mindez erőltetettnek. A rendező ugyan nagyon merész vizekre evez ezzel a stílussal, ugyanakkor végig kézben tartja a dolgokat.

A sztori két gázóra leolvasóról, egy zsidó családról, egy talk showról és egy hatalomátvételről szól. Persze, ez így leírva eléggé erőltetettnek, mondhatni gagyinak hangzik, és mégsem az. Ugyanis ami előre viszi az egészet, az a közönség folyamatos nevetése, hahota-könnyeinek törölgetése. Már a darab első perceiben tisztázódik, hogy itt bizony megdolgozzuk rekeszizmainkat. Egy holocaust-ba illő jelenetet látunk, két barna rabruhába öltözött férfi vonszolja magát keresztül a nézőtéren. Egyikük a halálán van, éhség gyötri. Próbálja a társát elküldeni, hagyja ott, hiszen nincs értelme mind a kettőjüknek ott maradni, de a bajtársiasság, a kitartás és az egymás iránti kötelék miatt ő sem tud odébb állni. Ehelyett próbálja bíztatni éhező társát a tovább menetelre, de nem megy, le kell ülni, s ekkor, mintegy véletlenül, a jó barát a zsebébe nyúl, s csillogó szemekkel megszólal:

- Jé, itt egy Bounty! Kéred?

- Á, ilyen korán nem ehetek csokit, majd csak reggeli után...

És a poénparádé kezdetét veszi...

Lesz veszekedés arról, hogy miért nem ugornak be a sarki kínaiba, vagy épp egy török önkiszolgálóba, s kiderül, hogy hőseink „rabruhája" a gázóra-leolvasók egyenruhája. Némi vacilálás után, viszont reggeli nélkül, de megkezdődhet a munka. Korgó hasú emberünknek azonban újabb problémája akad az egyik címnél, melyhez az ő hivatásukkal szerinte nem tehetik be a lábukat...

Szereplőink kimennek, a színpad egy pillanat alatt átalakul, s máris bepillantást nyerhetünk egy öreg zsidó házaspár életébe, s a veszekedések és a humoros csattanók áradata tovább folytatódik.

Anélkül, hogy elmesélném a teljes sztorit, s anélkül, hogy a jobbnál-jobb poénokat lelőném, csak vázlatosan mesélném el a többit...

Részünk lesz az előbb említett zsidó család és a foglalkozásukat meg nem nevező - a zsidósággal elkövetett tettek miatt, - gázóra leolvasók találkozásában, s megfigyelhetjük, miként alakul ennek fényében közös reggelijük. 

Majd kép-, akarom mondani jelenetváltás, s egy talk show keretében megmutatják nekünk (vetítéssel összefonva), hogy miképp is vélekedik a magyar a zsidókról. Ezen felvételeket zsidó szakemberek véleményezik (egy önreklámozó szakácsnő, egy minden lében kanál holocaust szakértő és egy eléggé beképzelt... polihisztor, aki többek közt írónak, költőnek, iskolai reformárnak is tartja magát). A műsorvezető hölgy kérésére egy rasszista szereplőt - a korábban éhhalállal küzdő gázórást - kérnek a nézők soraiból, hogy egy új módszert tudjanak letesztelni, melynek várt eredményeként nem lesz benne faji előítélet. A módszer lényege, hogy szembeáll egymással a zsidó és a rasszista, s míg az előbbi korábban úgy vélekedett magáról, hogy ő egy kedves zsidó, addig a másik korábban tetves zsidózta. A feladat, hogy megcseréljék a szöveget. Nagy kínok árán próbálja fajgyűlölőnk kimondani felebarátjára a „kedves" szót, de csak a „tetves" megy neki, s a másik sem boldogul önkritikájával...

A műsor végére hatalmas káosz kerekedik ki, a szereplők elveszítik a fejüket, s már a zsidók összeesküvés-elmélete is képbe jön, mely a holocaust megtorlására irányul elméletileg. S ekkor...

Isten népe támadásba lendül. Pillanatok alatt elfoglalják Európát. Céljuk, hogy beolvasszák az emberiséget saját népükbe, melynek egyik eszköze egy fegyver... Egy olyan fegyver, melynek hatására a férfiaktól csak egy kétségbeesett üvöltésre telik: „A faszom!"... Igen, kedves olvasó, ez a címet adó lefitymáló... Elég egy lövés, és a zsidók bélyege máris ránk kerül...

És ezzel egy világvégi jelenetbe csöppenünk, ahol cél a túlélés, és a beolvadás elkerülése. Egy kis ellenálló csoportot ismerhetünk meg, kik nem akarnak beolvadni a tömegbe. Vezetőjük egy férfi, az egyetlen, akinek sikerült visszanövesztenie mindazt, amit ott... igen, ott lent elvettek tőle...

Lesz itt igazoltatás - emelje fel a himbilimbit, hogy onnan is megnézzük, mondja el a legújabb sorozatunk eseményeit... -, lesz túszejtés, lesznek tervek a szökésre, és lesznek... UFO-k... Vagy ez utóbbi is csak átverés?

Megtudhatják, ha megnézik a darabot...

 

 

 

További információ


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#5. 2011. október 4. 08:37
Én is meglepődtem, bár a társulatnak A Trükk című előadásából már sejtettem mire kell számítani. Itt most teljesen kikapcsoltam, néha olyan poénokat nyomtak le, hogy könnyeimet törölggethettem a nevetéstől. Tudod, hogy nem szeretem a túlzott szabadszájúságot, de itt nem zavart. Fergeteges élmény volt :D
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. október 3. 22:56
Balage
#4. 2011. október 4. 08:35
Tényleg kemény a stílus, de ezzel együtt nekem bejött :D
előzmény: janos hozzászólása, 2011. október 3. 18:22
Eliza Beth
#3. 2011. október 3. 22:56
Hogy te hova jársz! Csak ámulok....
janos
#2. 2011. október 3. 18:22
Ez tényleg kemény.
Üdv!
János
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Harmatgyöngyök