Balage: Karácsonyi lista (2010) - II. rész (Befejezés)

A 2010-es lista vége. Aki nem látja itt sem magát, az feltétlenül szóljon, mert lehet, hogy lemaradt, de az is lehet, hogy elfelejtettem kiemelni :P Kellemes ünnepeket és BÚÉK-ot Mindannyiótoknak!

Életemben, - legalábbis az utolsó tíz-húsz évben, - talán először indulok vidáman másodszor is utamra a nagy karácsonyi dömpingbe. Azaz csak indulnék, ugyanis alighogy kiteszem a lábam az ajtóból, a gyerekek jobbról-balról beelőzve már bele is vetik magukat a havas játékokba. Öröm tölt el a láttukra, s a boldogságtól földbe gyökerezett lábbal nézem, amint az utcabeli kölykökkel együtt hócsatába keverednek. Mosolyomat az első arcomon csapódó fehér gömb fagyasztja vigyorba. „Na megálljatok!" - üvöltöm, és Anti a gonoszkodó kis csirkefogó után vetem magam, kezemmel gyorsan némi muníciót kapva fel a földről. Hatalmas hócsata keveredik ki körülöttünk. Természetesen én állok az egyik oldalon, a kölykök - vannak vagy százan a felém repülő hólabdák számából ítélve - pedig mind az én életemre törnek. Egy ideig állom a sarat, de ekkora túlerővel szemben képtelen vagyok tartani az erődömet, vagyis a ház bejáratát, és futásnak eredek a kert irányába. Ahány kissrác van a környéken, szerintem az mind engem üldöz, egészen addig, míg egy végzetesnek tűnő lövéstől el nem terülök. Egy pillanatra megakad a játék, kíváncsiak az üldözőim, hogy egyben vagyok-e, vagy sem, majd óvatosan elkezdenek közelíteni felém. Mikor már csak egy lépés van köztünk, felugrok, és elkapom a két legközelebbit.

-         Na most légy nagy László, Pál! - üvöltöm vidáman a viháncoló fogjaimnak, majd belevágom őket a puha hóba. Aztán a golyózáporokkal mit sem törődve leverem gyorsan az ellenállók maradékát is.

Mielőtt utamra indulnék, a kis porontyok még megfűznek, hogy hóportyázzak egy kicsit velük. Lelki szemeim előtt mérlegre kerül az anyósért menetel és a gyerekek játéka. Ez utóbbi úgy néz ki, hogy kétfelé oszlik a csapat, két bázissal, s mindkettő félnél egy-egy relikviával. Aki ezt a relikviát megszerzi a másiktól, az nyeri a csatát. Bevallom, soha életemben nem játszottam még ilyet, ráadásul a kicsiket sem akarom megbántani, szóval a banya még várhat.

Így esett hogy csak egy órával, és egy gyors átöltözéssel később ülök csak be a volán mögé. Kedvesem szemöldökráncolva kíséri végig amint elindulok, előre vetítve egy esti elbeszélgetést. Mindenesetre én már rég múlattam ilyen jól, meg amúgy is... Gyönyörű fehér Szentesténk, akarom mondani Szentdelünk van, éppen ezért semmivel sem törődve, vidáman hajtok a pláza felé. És természetesen mindezt lassan és óvatosan, ahogy azt az én drága, egyetlen anyósomtól tanultam.

Már majdnem elérem a plázát, mikor hirtelen megvilágosodásként ér a felismerés, hogy kellene valamilyen benti főzőedény is Szabóéknak a szemközti házból. A ház ura megígértette velem, ha lesz a boltokban valamilyen minibogrács, Erzusnak mindenképp vegyek egyet, mert már hónapok óta sóvárog érte. Na, ha én nem veszek szegény Böskének semmit, akkor idén se lesz kellemes az ajándékbontás náluk. Hát mire való egy jó szomszéd, ha még erre sem? Gyorsan átgondolom, láttam-e délelőtt akármilyen nagyobb tálat is a bevásárlóközpontban, de egy sem jut eszembe. Sebaj, tudok egy frankó helyet, azzal majdhogynem satufékkel irányt váltok. Elvégre a mama még elnézegethet az üzletek között, de az általam ismert üst-bolt, a Báró von Kabdebon, lehet hogy bezár délutánra! Épp ezért gyorsan a gázra lépek, és irány a bográcsos!

Alig húsz perc alatt már a konyhai eszközök kánaánjában válogathatok. Szerencsére egész nap nyitva van, így ráérek nézelődni a szebbnél szebb portékák közt. Hosszas keresgélés után egy gyönyörű, rózsákkal díszített, öntöttvasból készült üstöt és egy repülőgépet formáló, talán ezüst, de lehet hogy csak ezüstözött kést adok gravírozás céljából a pénztárosnak. Egy pillanatra eljátszok a gondolattal, hogy mit írassak rájuk. A bográcsot bár én veszem, úgyis a Pista fogja odaadni Böskének, így azt hiszem, a férj számára oly kedves Erzus megszólítást nem díjazná annyira a szomszédasszony. Emiatt erre az „Eliza Beth-nek, az én királynőmnek" felirat kerül. A kést pedig „Andornak, a világ legaranyosabb kereszfiának" címeztetem, majd elindulok passiómra.

Pontosabban szólva, most is csak elindulnék, ugyanis alighogy kilépek az ajtón, szemem egy arab gyorsétkezde feliratára téved, Bodót ara Scott, áll a címeren, melyre gyomrom hangosan követelni kezdi jussát. Bevallom, eléggé mar az éhség, szeretném már megtömni a bendőmet. Némi tanakodás után megcélzok egy közeli kisboltot. Amúgy is kellene még némi felvágottat, meg egy kevés sajtot is venni valahonnan, így fél kiló snidlinges párizsi, ugyanennyi trapista, meg magamnak egy életmentő túrós táska is bekerül a kosaramba. Aztán időhúzás ide, egyedüllét oda, irány a pláza, és álmaim rémasszonya.

Fél órával később már be is invitálhatom hőn áhított utasom a neki készült ülésbe, így amint kiér az üzletközpontból, gyorsan szólok is neki:

-         Siessünk mama! Otthon már vár az ebéd!

Tyű, az öreglány úgy nekiáll ordítozni velem, hogy az az érzésem támad, ha Körmendig mennénk, akkor is végig üvöltené az utat. Ezzel szemben, mire hazaérünk, addigra már kuss van a kocsiban. Na nem mintha nagyon odafigyeltem volna a mondandójára... Sokkal inkább a saját belső békémre, és az elmúlt órák kellemes eseményeire, valamint a gyönyörű tájra tudtam csak gondolni. Igazából észre se vettem, mikor hallgatott el a banya, sőt, az is csak automatikus volt, ahogy beparkoltam a házunk elé.

Bezzeg a vénlány... Olyan fiatalosan pattant ki a kocsiból, mintha ördögök kergetnék ideje koránt. Idegtől felajzottan be is ront a házba, én meg mosollyal az arcomon követem. Alighogy belépek, ő hatalmas ajtócsattanással eltűnik a vendégszobában. Apósom komótosan rám tekint a konyhából. Arcomról pillanatok alatt lefagy a vigyor, hátamon ekkor jelenik meg az első veríték. Az öreg kihúzza magát, mellyel vagy öt centit magasodik, majd szép lassan felém lép. Szemében furcsa fény csillan, arca rezzenéstelen. Feszültem várom a kitörő haragot, ám mikor már csak karnyújtásnyira van tőlem, legnagyobb kezét az enyémbe fúrja, és vállamat megütögetve megszólal:

-         Innentől tegezhetsz, fiam!

EZ ÉLETEM LEGBOLDOGABB KARÁCSONYA! Akarom mondani, Szentestéje, vagy Szentdélelőttje, vagy mi a szösz!

Előzmény