Aktuális
Prev Play Pause Next
Galériába Faludy Villon akvarell 10x 10 képe mellé.
Eltékozolt ifjúságom hóhéra utolért.
Bűnhődnöm kellett bohó szabadság vágyam miatt.
Léha életem, így egyszer csak véget ért.
Cellám ajtaján kattanva zárult a lakat.
Meg is bolondultam volna, bizony isten.
De irgalma végtelen, ilyen Ő, az Isten.
A cellám ablaka épp a várostérre nézett.
Így láthattam ott két kócos gyerekarcot, szépet.
A börtönőr megsúgta árvák a gyerekek.
Hozzám hasonló, kicsit elszállt szüleik lehettek.
Egy öreg görög szíve megesett rajtuk.
Ő lett egyben anyjuk is és apjuk.
Bábszínházazásból tengette életét.
Erre tanította hát mind a két gyerekét.
A kislányt elnevezte Esmeraldának.
Adolfot pedig fogadta szívében fiának.
Szekerét minden reggel a térre behúzta,
Zöld ponyvával az egészet be is borította.
Középen pedig vágott egy ablakot.
Ahol megjelentek sokféle alakok.
És lássatok csodát tömeg jött a térre.
Szinte mindenki a két árvát nézte.
Amint kezük közt a bábuk életre keltek.
S az emberek pedig magukra ismertek.
Ravasz volt a görög, mivel kitalálta.
Miről is szóljon neki a színháza.
Emberi sorsokat mutatott be szépen.
Kezdve a gazdagon, fojtatva szegényen.
Fösvényen, irigyen, kapzsin és fukaron.
Nagylelkűn, jó szívűn, szenten és angyalon.
Gyilkoson, katonán, kegyetlen hóhéron.
Papon, utcalányon, hercegen s királyon.
Börtönöm ablakából mindezt én láthattam.
Miasszonyunknak ezért hálát is mondottam.
Mert ami a leginkább engem megfogott.
Romlott lelkembe mély nyomot is hagyott.
Az előadás végén eltűntek a bábuk.
Megjelent a görög, s mutatott is rájuk.
Két kócos gyerekarc tűnt fel az ablakban.
Nekik köszönjétek mindazt, ami van.
Életet hoztak ők ebbe a városba.
Áldja meg hát őket a Szép Szűz Mária.
S nekem, pedig aki könyörögve kérem.
Nem kérek én semmit, hisz ilyen a vérem.
Ha meghalok, ott se lássak én egyebet.
A görög szekerét s a két szép gyereket.
Ez lenne hát nékem utolsó sóhajom.
S azzal ezt a pennát messzire hajítom,,,
