Barnás Márton: Hőség

Kis család, nagy gondolatok.

Mit lehet tenni? Pláne, a jelen helyzetben. Nem mondom, hogy nem történik semmi, csak minden úgy- áll. Ahogy a levegő is a betondzsungelben. Nem mondom, írom, nekünk még jó dolgunk van, nagyon jó, Budán élünk, a legtutibb játszótérre tudjuk vinni Kislányunkat, Franciskát. A Duna, s annak partja is mindig rendelkezésünkre áll. Anyósom kedvenc épületére, a Parlamentre is jó ránézni. Csak azokra nem, akik ott kvázi munkájukat végzik, bár én nem szeretném megtudni, valójában milyen tevékenységet végeznek. Az alvilág úgyis oly sok szinten összemosódik saját, nem alviláginak gondolt önmagunkkal. Végül is, minek próbálkozzunk. Mért legyünk mi tisztességesek? Hiszen nagy valószínűséggel a tisztességtelenek markába kerül szívünk, lelkünket meg eladjuk mondjuk egy mandátumért.

Mennyivel jobb már az, ha családommal sétálgatok Budán, fagyizunk, játszunk, álmodozunk. Beülünk egy cukrászdába, eszünk egy krémest, s máris teljesebb az életünk, egy jó leves után pedig már elmondhatatlan a boldogságunk. Megpattintunk egy sört az esti vb-döntőre. S mivel nagyon szeretjük a hollandokat, de a spanyolokat is, a meccs végén mindenképp örülni fogunk a győztesnek. A hőségnek viszont nem. Hűsítő eső kellene, csak nehogy árvíz legyen a történet vége. Árvíz van, tűzijáték van. Korrektség, emberség nuku. Van nekünk államfőnk, csak azt nem tudja senki, hogy minek. Mert nekünk államfő kell. Meg Mohács.

Izzadni kell. Verejtékezni valami mély szeretetet. Odaadni magunkat a másiknak. Úgy, ahogy vagyunk. Őszintén, mocskosan, vagy tisztán. Magunkhoz venni gyermekünket, s mosolyogni rá. Tőle pedig elfogadni a mosolyt. Mindig, mindenhol. Mert Ő csak ad. Egy életet, új életet. S a két élet összetartozik.

Kísérni kell. Elkísérni. Azt, akit szeretsz, egy életen át. Az életén át. Ami már a Te életed is. Az örökkévalóság hétköznapjai.

Pénz kell. Hódolni akarsz a disznófejűnek. Annak, aki nagyon nagy úr. Gyermekedet fel kell venni, ahogy elhatároztad, mikor még csak a szívedben fogant meg. Mindent megadni neki (azt is adni, ami pénzért nem megvásárolható) . Elhasznált szívedből is a maradékot (bár az a maradék is lehet a mindenség) odaadni neki. Azért, hogy Ő valóban egy életen át hű legyen önmagához.

És így tulajdonképpen a szülei örökké éljenek benne, általa.

Barnás Márton - voltam.