Barnás Márton: Sokkoló pihenő

Az utolsó ház balra című amerikai horrorfilmről írtam néhány sort. Olvassátok, rettegjetek. Bár hiába, nincs már miért.

BARNÁS MÁRTON

SOKKOLÓ PIHENŐ

Az utolsó ház balra című amerikai horrorfilmről

Tudjuk, hogy működik ez a remake világában. Rendelkezésünkre áll egy bizonyos technika, melynek segítségével megpróbálunk szebbet, jobbat alkotni, mint az eredeti. Esetünkben sokkolóbbat. Pontosan lehet tudni, mi volt e film alkotóinak célja. Láttatni akartak, nem rejtegetni. A film végén (mivel tisztességes iparosokról van szó) jelzik, hogy a Wes Craven által írt és rendezett film szolgált e mű alapjául. A horror pápája pedig egy több mint nagyszerű remake-hez adta nevét. Wes Craven 1972-ben már elkészítette a maga, Az utolsó ház balra című meglehetősen erős, őrült horrorját. Annak a filmnek a lelki terror volt az igazi erőssége, valamint a bűnözők irtásának eszelős módszerei. Az a horror viszont nem mindent mutatott meg, a legtöbb szörnyűséget a néző fantáziájára, érzéseire bízta. A 2009-es remake viszont mindent megmutat, mindent láttat, a néző elé tár. Nagyon izgalmas, thrilleres, akciódús, s a pszicho-horror szálból sem vettek el, sőt. Habár ebben a filmben is tobzódunk az erőszakban, s a szörnyűségeket ennél naturálisabban már nem is mutathatnák be. Legalább olyan erősek az erkölcsi kérdések, melyeket a film felvet, s a válaszok is nagyon nyugtalanítóak. Ez a horror az emberségünket teszi próbára, s minden lehetséges módon sokkol.

Wes Craven 1972-es alkotása Ingmar Bergman Szűzforrás című filmjét dolgozta fel a maga módján. Bergman műve egy középkori legendán alapul, Craven ebből realista filmet alkotott. Denis Iliadis 2009-es remake-je pedig a rémületet, a sokkolást emeli piedesztálra. Mert miről szól Az utolsó ház balra? Egy házaspár tó melletti házukba megy pihenni, lányukkal. Lányuk, Mary már az első este bemegy a városba, hogy meglátogassa barátnőjét. A két barátnő találkozik egy fiatal sráccal, aki meginvitálja őket magához. A lakásban viszont kiderül, hogy a fiú durva famíliája egytől egyig bűnöző. A lányok találkoznak a bűnözőkkel, s abban a pillanatban elszabadul a pokol. Mary barátnőjét a három bűnöző (két férfi, egy nő) megöli, őt pedig a bűnözők főnöke megerőszakolja, majd pedig lelövi. Egy autóbaleset után, a viharban a bűnözők viszont éppen Mary szüleinek házába térnek be. A szülők elszállásolják őket a vendégházban. Közben kiderül, hogy lányuk él, annak ellenére, hogy lövés érte. Az apa megtalálja súlyosan sebesült, megerőszakolt lányát, sőt kiderül, hogy azok az emberek, akik lányának ártottak, éppen nála húzták meg magukat. Megkezdődik a bűnözők irtása. Bár a szülők lányukkal el akarnak menekülni a házból, az egyik bűnöző betoppan hozzájuk, őt meg kell ölni, s onnan már nincs visszaút. Wes Craven eredetijében a szülők lánya meg is hal, a remake-ben életben marad, viszont erőszak érte, ez tény. A szülők felháborodása, mérhetetlen fájdalma így is (finoman fogalmazva) érthető, átérezhető. Vajon a film nézői mit tennének, ha lányukat megerőszakolnák, megpróbálnák megölni, s lehetőségük volna a bűn elkövetőin bosszút állni? A film középpontjában a bosszú áll: a szülők a bűnözőket módszeresen legyilkolják. Kalapáccsal, piszkavassal, a film befejezésében pedig mikrosütővel gyilkolnak a korábban békés, segítőkész szülők. A remake-ben a megerőszakolós jelenet szörnyű, sokkoló, de Wes Craven eredetijében talán még kegyetlenebb az a bizonyos jelenetsor. A gyilkosságokat Cravennél viszont nem mutatják ennyire életszerűen, ilyen naturálisan. Itt a vér vér, az agy agy, az agyvelő pedig agyvelő. Mintha minden valóban megtörténne, mintha nem is csak egy filmről lenne szó, s tulajdonképpen minden meg is történik - bennünk.

Dennis Iliadisnak Az utolsó ház balra csupán a második rendezése, de a film a tökéletes rendezés, s a zseniális forgatókönyv (Wes Craven eredetijének átírása, egy-két változtatás után) miatt is olyan nagyon ütős. Külön kiemelném a színészi játékot, annak nagyszerűségét. Talán Monica Potter (az édesanya) a legjobb a filmben, megrázó alakítást nyújt, de az édesapát alakító Tony Goldwyn is több mint hitelesen játszik. A bűnözők főnökének szerepében Garret Dillahunt is minden dicséretet megérdemel, úgymond belülről hozza az ördögi figurát. Annyit mindenképpen megjegyezhetünk, hogy Az utolsó ház balra minden szempontból súlyos, nehezen felejthető alkotás. Ez a remake legalább olyan jó lett, mint az eredeti film.