Köszönöm szépen!

Szép napot kívánok!

Szép megemlékezés.
Szeretettel graulálok: Mara

Nem is kérdés az, hogy zseni volt. Ha a versemből nem is érződik, de ő a kedvenc költőm.
Jó lett volna ismerni!

Szép napot kívánok!

Kétségtelenül egy nagyon érzékeny lelkű ember volt, de aki olyan verseket tudott írni, mint ő, az
egy zseni.
Számomra a legnagyobb magyar költők egyike,
versei nagyon közel állnak hozzám.
Köszönöm, hogy megemlékeztél róla.

Köszönöm szépen a véleményedet! Rengeteg igazságot tartalmaz, amit Fer-Kai-al megfogalmaztatok, de ezek után, már csak azt kérdezném: Mit nevezhetünk betegségnek? Szerintem nincs nagyobb kín, mint amikor a lélek beteg. Szerintem az övé, az volt. Mitől lett volna egészséges, a rengeteg nélkülözéstől? Ő viselte a létezés minden terhét.
Csak magamat tudom ismételni, igazából nem tudhatjuk, akkora ember volt-e, mint költő. Talán.
Faludy György mesélte egyszer, hogy József Attilával kapcsolatban, átélt egy csodát. Az a lényege, hogy József Attila, kölcsön kért tőle. Faludy fanyar humorral mondta, hogy ez nem volt csoda, hanem az, hogy megadta.

Minden jót kívánok!

Persze, hogy nem bántódtam meg és örülök, hogy válaszoltál. Talán ehez a zsenihez, tényleg komolyabb hozzáállás kellene. Minden elismerésem és tiszteletem az övé, mint költő. Emberként egyikünk sem ismerte, csak tanították. Ez a vers, inkább az emberről szólna, mint a költőről. De lehet, hogy a kettő, az ő esetében ugyanaz. Kimeríthetetlen ez a téma. De szerintem néha depi volt.:)
Köszönöm az elismerést és az egyáltalán nem bántó kritikát.

Minden jót kívánok!

Valahol Fer-Kaival értek egyet, ki is a beteg?
Egy állandóan felspanolt érzékeny lelkű ember nehezen viseli a körülötte lévő világot, ráadásul az meg nem érti őt. Csontváry és sokak mellett pl Latinovits Zoltánt lehet megemlíteni.
A magasztos célt elérted, veled emlékezünk a mesterre...
Gratulálok Csaba!

Örülök nagyon, hogy nem bántódtál meg, szavaimban amúgy is sokkal több volt az elismerés, mint a kritika.
Csak azért írtam, mert a versedben több van, mint amit szántál neki. Talán - olvasás és írás közben - túlnőtte az eredeti szándékot. Szerintem van ilyen.

Köszönöm szépen a véleményedet. Nem te vagy első, aki más kezdést javasol. A kamaszos hetykeség, talán a nem előrehaladott koromnak köszönhető. Nem sokkal vagyok idősebb, mint József Attila a halálakor. Nem ezt a verset szántam, a legméllyebb és legmagasztosabb megemlékezésnek, csak egy könnyed, kissé cinikus, de tiszteletteljes áttekintésnek gondolom. És voltak sorok, amiket kihagytam, mert az már tényleg kimerítette volna a polgárpukkasztás fogalmát. De úgy érzem József Attila jót mulatott volna rajtuk. Talán egyszer megírom azt is.

Köszönöm hozzászólásodat, minden jót kívánok!

Kedves Csaba!
Sok minden van ebben a versben, amely szerintem tökéletessé összesen négy verssor elhagyásával tehető. Ebből kettőt azért lehetne elhagyni, mert ismétli a többi gondolatot; az első kettőt pedig azért, mert bár kamaszos hetykeséget, polgárpukkasztást (is) tartalmaz, nem méltó az utána következő sorok súlyához.
Szándékosan nem nevezem meg, mely közbülső két sor elhagyására gondolok - a vers, amely egyébként jó, a tiéd. Érdemes vele érdemei szerint bánni.

Nagyon érdekes párhuzamot vontál Jézus és József A. között. Bevallom még sohasem gondoltam erre, minden esetre elgondolkodtató.
Köszönöm a hozzászólást és, hogy olvastál.

Minden jót kívánok!

J.A. - Jézus, Atyánk jelentése is lehet. Én, szenvedéséből következtetve a megváltó reinkarnációját is látom benne, műveiben.
És mindenfajta róla való megemlékezés előtt csak tisztelegni tudok. Gratulálok Csaba.

Na, ez a kérdés, hogy melyik lélek beteg, megér egy misét. Nevezhetjük érzékenységnek a valósággal szemben, gyengeségnek, stb.
Nem vagyok benne biztos, hogy ott, akkor, az adott korszakban, az egyén tiszában van küldetése súlyával. Persze lehetnek kivételek és ezt ragozhatnánk reggelig.
De egy egészséges lélek, nem állít egy testet a vonat elé. Én így gondolom.
Köszönöm véleményedet, minden jót kívánok!

Nem tudom, lehet-e betegnek nevezni J. A. lelkét.
Nekem úgy tűnik, hogy Csontváry Kosztka Tivadarhoz - és más művészzsenikhez - hasonlóan az ő lelkük bizonyos értelemben szinte mindenkiénél egészségesebb volt. Ugyanakkor érzékenyebb - talán ezért is végül nem bírták el a Valóság, illetve küldetésük súlyát.

Igen, ez valóban tragédia. Már az első hozzászólásodban is értettem, hogy mire gondolsz, csak elvicceltem kicsit a dolgot.
Sok művész, ami az életszínvonalát illeti, már közel jár József Attila nyomorához. Az ő esetleges tragédiájukat, nehéz lesz magyarázni ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban.

Kedves Csaba!
Az tragédia, hogy nagy költőink - többen is -
olyan nyomorban éltek, mint Ő.

Lehet, hogy igazad van és megérdemelne egy másik kezdést. Majd elgondolkodom rajta.
Köszönöm a véleményedet.

Szép napot!

Pontosan erre gondoltam, ezt éreztem miután olvastam, hogy nem komolynak indult.
Mintha két vers lenne.
Nem tiszteletlen az eleje viszont így nem beleillő.

Minden jót

Az eleje valóban komolytalan, de ezt annak is szántam, mert egy kicsit "kötetlenebb", lazább stílusú verset akartam írni, de egy ilyen költő életútját elbagatelizálni sem szerettem volna. Így hát ez lett belőle. Talán nem tiszteletlen.
Valóban szégyen.

Köszönöm hozzászólásodat, minden jót kívánok!

Remélem nem a versemre értetted!
Ha nem, akkor egyetértünk.:)
Ezt hívják dicsőitő nyomornak, ami felemeli a lelket. Hát felemelte...

Minden jót kívánok!

Köszönöm szépen!

Minden jót kívánok!

Az elejét komolytalannak érzem, de azon kívül nagyon jó és igaz.
Ez tényleg ő.

Sajnos sok ilyen szégyenünk van.

Csaba, ez egy tragédia, és a magyar nemzet szégyene.

Ezt jól összeszedted!