Beszélgetés a Gellérthegyi álmok bemutatója kapcsán.

Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok premierje kapcsán beszélgetünk a darab rendezőjével, Kriszt Lászlóval.

- Hogyan jött a Gellérthegyi álmok ötlete?
- Az színdarab ötlet 2010 nyarán jött, amikor Kapitány Iván (egyébként kiváló filmrendező) meghirdette a Gellérthegyi álmok filmes változatának castingját. Akkori színi növendékem, Fantoly Nikolett, hívta fel rá a figyelmemet, a castingja ugyan nem sikerült (akkor még éretlen volt a szerepre) de az újbóli színpadra állítás ötlete megmaradt. Egy év nagy idő, főleg ha sok-sok értékkel bíró munkával telik. Fantoly Nikolett azon fiatal, tehetséges, törekvő színésznők közé tartozott, aki szerette volna az álmait valóra váltani és ezért hihetetlenül sok munkát volt hajlandó végezni.
Ha valaki tehetséges, és ez párosul kitartó minőségi munkával, akkor születnek a csodák! Másként szólva 2011-re megérett a szerepre, megérett, hogy a darab mélységébe merüljön. Hozzá érkezett az utolsó pillanatban a szintén tehetséges Brückl Richard Martin, aki a Magyar színház színészstúdiójában végzett, (megjegyzem, végre találkoztam olyan színi növendékkel, aki értékelhető tudással is bírt,) sajnos nem ez az általános tapasztalatom.
Szóval kaptam két tehetséges, szorgalmas színészt, akik példaértékű munkát végeztek most nyáron. A darab megközelítése részemről is minőségi dramaturgiai-rendezői koncepciót igényelt, hiszen Huszti Péter és Almási Éva (rendező: Ádám Ottó) 1970-es Madách Színház béli híres előadása után igen csak fent volt a mérce.
- Mit lehet napjainkban kifejezni a darabbal, a XXI. század elején? 
- Az elmúlt években volt több Gellérthegy feldolgozás, és ha jól vettem ki a rendező kollégák elképzeléseit, akkor az elidegenedésből indultak ki, illetve a borzalmak elől a játékba való menekülés volt a fő dramaturgiai vonal számukra. És ezekkel az elképzelésekkel egyet is kellet értenem, alapjaikban. De hát nem vagyunk egyformák (és ettől is művészet a művészet, hogy nem másol szolgai módon, hanem az alapvető emberi egyetemes értékeket jelenít meg, természetesen más-más megközelítésben és más formában).
- Miről szól a darab és mitől lehet még ma is aktuális?
- A kiváló (közismert) történet a második világháború utolsó napjaiban játszódik, ahol egy zsidó lány és egy katonaszökevény fiú találkozik, egy romos Gellérthegyi villában. Elolvastam az írást, többször, aztán elolvastam még többször, és hagytam, hogy megérintsen. Számomra két teljesen különböző, a történelmi helyzetben mégis hasonló, tragikus sorsú ember rajzolódott ki előttem, akiket a háború pusztító filozófiája tett tragikus sorsúakká. Hiszen a lány a túlélésért a testét volt kénytelen odaadni azoknak, akik közreműködtek közvetve-közvetlenül családjának az elhurcolásában, (végső soron meggyilkolásában). A fiú meg akaratlanul gyilkossá is vált. Mindketten viselik a múlt ( a háború ) okozta begyógyíthatatlan sebeket. Ezért én úgy gondolom, vigyázni kell minden olyan ideológiával, amely a problémák miatt egy másik népet, fajt vagy vallást tesz általánosan bűnbakká. 
De hogy visszatérjek a darabhoz, a szerelmi szálat másodlagossá tettem, (habár végig érezhető ) a darabba, mert a rettegés, a félelem, nem teszi lehetővé az őszinte, tiszta érzelmek kibontakozását. Ami közös, hogy mindketten menekülnek az általuk megélt borzalmak elől, illetve szeretnék a háborút túlélni.  Karinthy Ferenc írása önmagában is zseniális, de a szereplők által, a múlt reprodukálása, és a jövő kivetítése, ezek hihetetlenül érzékeny, fordulatos alkalmazása teszi mélységivé a történetet. Az aktuális üzenet számomra (és reménykedem, hogy ez érezhető lesz) az emberek üldözése emberek által egy (bármilyen ideológia mentén is) megöli magát az EMBERT, kiöli belőle az emberit, mégpedig a vágyakat, életcélokat, szerelmeket, érzéseket, vagyis amitől az ember, ember lehet.


A premier 2011 szeptember 24-én 19 órakor lesz látható a Fészek Művészklub-ban.

További részletek

D. Rózsi.