Beszélgetés PHILIPPE LE GUAY-al

Ez az az időszak, amikor Magyarországról még agyon kevesek jutottak el Franciaországba.

 



M.: A film története 1962-ben kezdődik. Ez az az időszak, amikor Magyarországról még agyon kevesek jutottak el Franciaországba. Ebben az időben a magyarok csak a fényt látták, vagy akarták látni Párizsban. Az Ön filmjében bemutatott világot, a cselédek világát nem ismertük, nem ismerhettük Magyarországon. Most egy építkezésről érkeztem a beszélgetésre, ahol olyan munkások dolgoznak, akik nem másik néphez tartoznak, mint a film spanyol hölgyei, hanem csupán egy másik ország polgárai, mégis olyan külön világban kénytelenek létezni, mint a spanyol cselédek. Filmjében ez a társadalmi vonulat érintett meg legjobban. Jól látom, hogy a szerelmi kapcsolat és a társadalmi probléma egyenértékű az alkotásában?
P.LG.: A szerelmi történetet valójában a társadalmi különbség szüli. A Fabrice Luchini által alakított bróker tulajdonképpen nincs jelen. Nem igazán ismeri önmagát, a saját érzéseit. Egész életében ugyanabban a társadalmi környezetben mozgott, abban a lakásban lakik, ahol az apja és nagyapja is élt, az ő munkájukat, szakmájukat vette át, sosem utazott. Zárt világban él. Azáltal, hogy felmegy a hatodik emeletre egy új világot fedez fel, pedig nem ül vonatra sem repülőgépre, nem utazik másik országba. Ez a világ egészen közel van hozzá, valóságos sokkhatás éri.
M.: Nem a szerelem szüli az érdeklődést, hanem az érdeklődés a szerelmet?
P.LG.: Igen, jól klátja.Az összes spanyol nőbe beleszeret. Szereti ezt a hangulatot, szeret a közelükben lenni, de ez nem igazán tudatosul benne. Érez dolgokat anélkül, hogy meg tudná nevezni őket.
M.: Nem tudom fordítható-e fraanciára a magyar kifejezés. A feleségére mi azt mondanánk, hogy penészvirág.
P.LG.: Elég unalmas. Nem párizsi, vidékről érkezett. Nem ismer minden szabályt és a többi párizsi nagypolgári hölgyhöz képest kissé lejjebb helyezkedik el. A nagypolgári világ kódolt világ. Mindenki tudja melyik előadásra illik elmenni, melyikre nem, kikkel kell összejárni, kikkel nem. Suzane fél, hogy eltéveszti ezeket a dolgokat.
M.: A spanyol asszonyok jobban kiismerik magukat, mint a feleség.
P.LG.: Teljes mértékben. Nekik küzdeni kell, hogy megteremtsék az életüket, naphosszat dolgoznak, míg Suzane vásárolni jár, partikra látogat, de nem tudja mit szeretne az életben.
M.: Azóta eltelt néhány évtized, és egy sokkal érzékenyebb Franciaország létezik, ugyanakkor megnyíltak a közép- és kelet európai országok határai. Minden évben újabb emberek indulnak szerencsét próbálni. Nyitottabban fogadják a mai munkavállalókat, vendégmunkásokat?
P.LG.: Napjainkban nagyon érzékeny a bevándorlás kérdése. A hatvanas években Franciaország a gazdasági fejlődés tetőfokán volt. A spanyolok megérkezésük után már másnap találtak munkát, annyi állás volt, hogy képes volt befogadni az érkezőket. Ma általános a gazdasági válság, hárommillió munkanélküli él Franciaországban. A külföldiekre gyakran veszélyként tekintenek. Szigorú törvények fékezik a bevándorlást, ez most komoly politikai kérdés. Ennek ellenére folyamatosan érkeznek új bevándorlók. Szándékosan választottam a hatvanas éveket, mert akkor az érkezőkre pozitívan tekintettek. Fontosnak találom, hogy a más kultúrákból érkező emberek gazdagságot hozhatnak Franciaországnak.
M.: A lelkiismerettel szembesít?
P.LG.: Otthon jó fogadtatása volt a filmnek. Valószínűleg megnyugtató ez az optimista látásmód. Sokakban él a vágy, hogy befogadóbban viselkedjenek a bevándorlókkal szemben, csak a gazdaság helyzete miatt ez egyre nehezebb. Jó érzés visszaemlékezni azokra az időkre, amikor mindez sokkal könnyebb volt.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek