Coincidance - Sztepp az élet, ugye így van?

"Lehet, hogy kenyérre vágynak, lehet, hogy megértésre, lehet, hogy szórakozásra."

Bekopognak, nem csendesen, hangosan. Azt mondják, szükség van rájuk. Az emberek szemében kétségbe esést látnak, olykor agressziót. "Lehet, hogy kenyérre vágynak, lehet, hogy megértésre, lehet, hogy szórakozásra." Egy alig 22 esztendős művészeti vezető, Gyulai Júlia elmélkedik az életen, a művészeten. "Kapukon kell átjutnunk. És másokat átjuttatni. Erre való a tánc." Lehet játszani a szavakkal. Sztepp az élet. A távirat befejezése sztepp. Esetleg egy karrier kezdete? Két éve egy gyorsbüfében találkozott három fiatal. Vacsoráztak, közös szenvedélyükről beszélgettek. Aztán megállapodtak: barátságban, tisztességben, kitartásban. Egyenlőre állják a szavukat. Még semmit nem rontottak el. A barátság tart, a szenvedélyből együttes, műsor lett. Előbb Táncfantázia, aztán a Shakespeare adaptáció, a Szentivánéji álom. Az előadók még mindig amatőrök, de már színpadot birtokolnak. Angyalföldön a RAM Colosseumban, aztán kiröppenek az országba, később talán Kínába is. Fiatalok, ez előnyük, és keresztjük. Többnyire tanulnak, dolgoznak, szabadidejükben táncolnak. Egyikük a jelmezt varrja, a másik arculatot tervez, a harmadik nagyítóval keresi a szponzorokat. Mert van lelkesedés, van elhívatottság, de nincs pénz. (Talán ezért van még barátság) A nevük nehezen kiejthető: Coincidance. De megtanulható, megjegyezhető. Gyulai Júlia édesapja, egykoron Gyulai Pistaként sportot közvetített a dobozban. Korábban válogatott szinten futott, később a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkáraként élt, halt. A kislány Londonban nevelkedett, Franciaországban diákoskodott, és Budapesten szeretne nagylány lenni. Első nyilatkozatait hallgatva, célba ért. 
 

A Táncfantáziák című előadás műsorfüzete, valamint előadásaink kis felbontású plakátjai az alábbi linken tölthető le.