Csak egy telefon

Benyúlni az idő zsebébe, elcsenni valami lejárt szavatosságú emléket, a régi, reménytelen szerelem megcsomósodott, torztükrű, hitvány álcáját.

A cselekményt több, időben és térben távol álló és egymástól független, részben megtörtént, részben kitalált elemekből raktam össze. Ezt az eljárást követtem a szereplők esetében is, valóságos és elképzelt karaktereket gyúrtam egybe. A fentiekből logikusan következik, hogy bármely, az olvasó által ismert személyre vagy történetre való hasonlatosság valószínűleg a véletlen csalóka játéka, ámbár az is lehet, hogy nem.

Csigák. Kicsi, fehér csigák. Fürtökben tapadnak fára, kerítésre, mint apró bogyók. Gondosan lesöpri a bódé faláról, aztán az útból is, ne lépjen rá a nyálkás halomra. Más úgysem jár erre. Nyáron fürdőzők, ha alkalom adódik, nézegeti a meztelenül napozó lányokat. Van, hogy órákat barnulnak. Néha hideg sört visz nekik vagy üdítőt, könnyű kaland reményében behívja őket a „birtokra", ahogy a falatka földet, a bódét és a stéget nevezi, ahol horgászni szokott. De még csak tavasz van, csigákat söpri, az átkozott puhatestűeket. Erősen undorodik, mindig is undorodott. Tizenhat-tizenhét éves lehetett, mikor Kőhegyre kirándultak, osztálytársak. Fági, Pici, Zoli, Gabi meg ő. Nem kellett volna, de Fágit anyja és húga is elkísérte. Fági volt a legszebb lány az osztályban (legszebb? Inkább az egyetlen szép). Az ösvény szélén, fák alatt várták az eső végét. Pici hátulról ölelte Fágit. A magát talán mégsem fölöslegesnek érző anyuka fontos lényegtelenségekkel jelezte Árgus szemű jelenlétét, ha Pici óvó, egyszersmind kíváncsi kezei jó erkölcsbe ütköző módon túlságosan délre kalandoztak. A harc a lányokért, osztályban, barátok közt is tud kegyetlen lenni. Némi kárörömmel figyelte Pici hormonfűtött vergődését. Nem vette észre, hogy Fági húga, szégyenlős zavarát igyekezvén leplezni, csigákat, nagy, kövér, a nedves fűre összegyűlő mezei csigákat gyűjtött hanyagul félredobott hátizsákjára. Undorodva, öklendezve indult haza, számára véget ért a kirándulás. (A zsákot Pici vitte el másnap hozzá.) Régen volt, gondolja, miközben sepri a fehér fürtöket.

Nem számolja hányadik pohár, issza a feleseket egymás után. És a cigaretták (furcsán tartja a cigit, a fiús és a gyűrűs ujja között, egész tenyerével takarja a száját, mintha szorított szájú ásítást fojtana el, mikor beleszív), szinte egyikről gyújt a másikra. - Rosszkedvűnek tűnik - mosolygott rá a pultos lány.  - Inkább fáradt vagyok - hazudta és elzárva minden további beszélgetést, barátságtalanul nézett a most idegen, nem kívánt vidám ajkakra. Máskor hosszan cseveg, (Kis pincérlány benyúlhatok a szoknyád alá?). Újabb pohár, újabb tenyér cigaretta. Elnémított telefonját nézegeti, Fági már háromszor kereste. Nem halogathatja tovább, legalább egy sms-t kéne küldenie.

Elhagyott lövészárok - mormolta Pici az érettségi találkozón, mikor Fági érkezett. Kérdőn nézett Picire. - Elváltak, nem tudtad? - csodálkozott Pici. Még mindig eszméletlenül szépnek találta. Meg sem várták a bankett végét, Fági holmi fejfájásra hivatkozva - az sem volt biztos, hogy el tudok jönni, tegnap még az ágyban feküdtem lázasan - korábban elköszönt. Felajánlotta, hogy elkíséri.  - Feljössz egy italra? - kérdezte Fági kacér mosollyal.

 Csak egy tánc, gondolta, akkor, de Fági, mint valami mentőövbe, úgy kapaszkodott bele. Ideje véget vetni ennek az elhúzódó, majdnem egy esztendeig tartó viszonynak. Talán a felesége is gyanakodott, legalábbis ennek vélte az asszony bizonyos új, számára kellemetlen és gyanús szokásait. Egyébként sem Fágit akarta, már biztos. Hajdani csalódáson bosszút állni. Benyúlni az idő zsebébe, elcsenni valami lejárt szavatosságú emléket, a régi, reménytelen szerelem megcsomósodott, torztükrű, hitvány álcáját. Valami, ami, ha csak kicsit is volt övé, most végleg elvesztett, elcserélte holmi nyomoronc üres kéjért. Magát lopta meg, csak ezt érzi. Fági csalódása, az elhúzódó és felesleges megaláztatásokkal tarkított válás után most újra megroppanó, alig egy éve, éppen Tőle visszakapott, még mindig sérülékeny önbecsülése, mint veszteség meg sem fordul a fejében. Igazából nem érdekli, nem szempont.  Abba kell hagyni, nem is kétséges, de hogy mondja el Fáginak. „Szünetmentesen" sajnálja magát. Igen, fél Fágitól, az egyáltalán nem biztos, viszont nagyon is könnyen elképzelhető jelenettől. (Pohár, tenyér cigi.) Idegesen markolja a telefont. Fági telefonál. meg sem várja, amíg a nő megszólal.  - De jó, hogy hívsz, már én is akartalak.....