Csernus László kerámiai múvész megnyitója Kecskeméten

Nem mindennapi élvezetben volt részem...

 Azzal kezdeném a bemutatást, hogy nagy megtiszteltetésben volt részünk, mert Kishegyesről is kaptak meghívót a vezetőség emberei, azok közül, aki csak tehette, jelen volt, és a Magyar Szó képviseletében Lakatos János. Aminek igazán örültem, én is jelen lehettem, meg az édesapját is láttam a kiállításon. Óriási hőség ellenére, az a nagy terem zsúfolásig telve volt, akik érdeklődéssel figyelték a kiállítás tárgyait már a megnyitó előtt.

 Az Interkeram igazgatója pár meleg szóval méltatta Csernus Lászlót, majd átadta a szót Magyarország elismert keramikus nőjének, aki a következőket mondta:

„Csernus László kiállításán meghatódva állok művei előtt. Köszöntöm Őt a Nemzetközi Kerámiai Stúdió, és az egész szakma nevében. Ki ne ismerné Lacit, évekig dolgoztunk együtt a kerámia Stúdió udvarain, még mikor az Interkeram malmai dübörögtek éjjel nappal, és a felfedezett raku technika égetés és kemence füstje, csípte könnyesre szemünket, Szalai Lászlóval és Kun Évával, akik nagy hatással voltak Csernusra, aki gyermekkora óta az agyagművesség igézetében élt, az égetett föld illatát árasztják Csernus László tárgyai is.

 Szabadka mellett születet alkotó személyisége, mintha egy szerb kis kápolna freskójáról lépett volna elénk. Van benne valami a délszláv ikonok bánatából, így látom Őt új műveiben is tükröződni.

 Kultikus kompozíciókat látunk, Oltár c. műve a terem fő falát foglalja el, alatta Hades vizein hajóznak Kháron ladikjai, fáj látnom a szeget, amely átszúrja életünket, és gyönyörködöm a csigavonal tisztaságában, amely a másik ladikot díszíti. A csigavonalnak különben is nagy szerepe van műveiben, ez az önmagában forgó vonal vagy plasztika az örökkévalóságot jelképezi, végtelenségig lehet pörgetni a formát, világegyetem méretűvé is.

 Elemi erővel tör fel organikus szobraiból az új élet, csíra lehetősége--------- a feltámadás.

 Csodálhatjuk visszafogott, leples Mária szobrát, és aranyborjú szarvait viselő „ Présgépét", melynek politikuma senki előtt nem maradt rejtve... Szeretem a gyűrt, hajtogatott kis objektumait, finom érzékkel ellátott posztamenseivel, amelyek színben, hangulatban illenek a csillámló raku mázakhoz, esővizet gyűjtenek, és az ég tükröződik bennük.

 Utoljára szólnék „hangulat" vázlatairól, amelyek mint Rorschach psychológiai testek, érzéseinek, gondolatainak pillanatnyi lenyomatai, mint egy kéznyom a falon, mint lépésünk, lábunk nyoma a puha agyagban. Olvasom őket, Laci naplói... Pilinszky János szavai a mai napig zengnek benne:

„Alvó szegek a jéghideg homokban

plakát magányban ázó éjjelek,

égve hagytad a folyosón a villanyt

 --- ma oltják véremet------"

az alkotó ember magányát jelentik. A művészet olyan, hogy sem nélküle, sem vele élni nem lehet, vagy csak sok áldozat árán, de örömet és lelki felemelkedést is jelent, mint most, amikor Csernus Lászlót ünnepeljük." Geszler Mária

 Úgy gondolom ennél rövidebben, szebben nem lehetne Csernus Lászlót, a művészt bemutatni, aki kishegyesi származású.

A méltatás után még egyszer végig néztük a munkáit azok is, akik már megnézték, az újonnan jöttekő is az hallatszott: elragadó, micsoda jó alkotások, ki-ki kiválasztotta melyiket látná legszívesebben a lakásában. Munkatársai rengeteg apró süteményt hoztak, volt üdítő ital, kellemes beszélgetés az ismerős alkotókkal, akiket itt Kishegyesen ismertünk meg.

Laci testvére István segédkezett a kiszolgálásnál, és köszönet Neki, mert elvitt bennünket Cservenák Erzsébetet és engem Kecskemétre.

 Lacinak és Istvánnak hálás köszönet az élményért, amiben részesülhettünk.

 Radmila Marković

Kép forrása