CSILLAGOK KÖZÖTT

2008....egy " lélektombolás" eredménye

Fényruhában látom most a tested,

Aranyló fényözön járja át a lelked.

Vágtat lelked lova, már az égiekkel játszik,

Felhőkön táncol, vibrál, tovafut, cikázik.

Kitört börtönéből egy gyönyörű sas madár,

Szárnyai suhognak, ahogy felhőről-felhőre száll.

Semmi sem fogja vissza, ledönt minden akadályt,

Elfelejti rabságát, és azt, hogy eddig mi is fájt.

Követi egy árnyék, csillagok képében,

Átalakul vaddá, mert ez van a vérében.

Nem űzöttek többé, érinthetetlenek lettek,

A szerelem gyümölcséből már józanul ettek.

Megszédültek, de vigyáztak egymásra,

Amit tenniük kell, nem hagyják már másra.

Világít a lelkük, csillagpor az álca,

Kezükbe került a közös varázspálca.

Fölöttük már csak az Istenek állnak,

S, mikor jön az éj, mindig eggyé válnak.

Testük-lelkük egy lett, nem is lehet máshogy,

Ahol ők tanyáznak, az egy napsütötte várfok.

Néha szigetükre szállnak, megpihennek kicsit,

Aztán újra szárnyra kelnek, és szomorúak picit.

A földi élet is várja őket, nem úszhatnak a tejúton,

Szárnyuk összeér, de nem állnak meg félúton.

Habkönnyű felhő a sas öltözéke,

Árnyékának pedig, selyem már az éke.

Szerelmük szőtte, nem foszlik el soha,

Patakom, mindörökké te vagy nekem a csoda.