Csomós Róbert: A MOSOLYGÓ OROSZLÁN ESETE 4/4

Mindent eldöntött már magában, csakhogy tisztában volt vele, hogy bármilyen nem természetes halállal múlik ki Éva, úgy neki nehéz keresztkérdésekre kell válaszolnia...

 

A dolog akkor kezdett sürgőssé válni, mikor Cila kisasszony egy napsugaras délelőtt kegyeit kegyetlenül megtagadva, vén, fukar majomnak nevezte Graumauser urat, akinek a zsebe immár újra teljesen üres volt, miután utolsó bevételét pár nap előtt ugyanennek a szőrösszívű Cila kisasszonynak átadta. Nem derítette jókedvre Graumauser urat az sem, hogy ezen a délelőttön újra tojást kellett reggeliznie, ha egyáltalán enni akart valamit, mert a hűtőszekrényben ezen a csemegén kívül csak joghurt volt található, amit talán még a tojásnál is jobban utált. Az ebédre tálalt „tyúkleves" is előrevetette árnyékát, és Graumauser úron olyan pánik és borzongás vett erőt, hogy ölni tudott volna kínjában!

Bármerre tekintett is, mindenütt Éva állt a boldogság, a pénz útjába. Kézenfekvő és logikus volt tehát ezt az akadályt elgördíteni, de hogyan? Graumauser úr régebben olvasott is, írt is detektívregényeket, ezer módját tudta a hitves gyilkosságnak, csakhogy azt is tudta, hogy jól átgondolva a dolgokat valamennyi lehetetlen, kivihetetlen. Igaz, a legnehezebbjén túl volt, mert mindent eldöntött már magában, csakhogy tisztában volt vele, hogy bármilyen nem természetes halállal múlik ki Éva, úgy neki nehéz keresztkérdésekre kell válaszolnia, eleinte a rokonság, később pedig a rendőrség kíváncsi, gyanakvó tagjainak.

Csakhogy mit nevezünk mi természetes halálnak, tette fel magának a retorikai kérdést? Ugyebár mindazt, amit a nagyközönség, az emberek manapság annak tartanak. Vagyis egy közúti balesetben való erőszakos halál természetes lehet, és a szokásos betegségekben elhunyni is gyanús, ha valaki, mint például S. Éva, aki kora ellenére makkegészségesnek látszik, lót-fut a dolgai után, egyik napról a másikra leesik a lábáról. A lassú sorvasztást pedig az orvosi kivizsgálások ugyancsak hamar leleplezik, a mérgezéseket még hamarabb, a mű öngyilkosságok felderítésének specialistái vannak a rendőrségen, hogy a magándetektív irodákról már ne is beszéljünk. Legjobb lenne, ha S. Éva maga vetne véget céltalan életének, erre azonban semmi remény, ha viszont földrengés, vagy árvíz pusztítaná el a várost akkor a vagyon is odaveszne és vele együtt ő maga Graumauser Edward. Hajóra csalni Évát, hogy egy alkalmas pillanatban a tengerbe hajítsa lehetetlen, mert a tengeri betegségtől való félelmében semmi pénzért nem lépne a fedélzetre. Repülőgépből kidobni meg ugyebár...

Graumauser úr fantáziája, úgy járt körbe-körbe, fel és alá, mint egy etetésre váró tigris a szűk ketrecben. Méreg, kígyómarás (kosárban tartott elfogott kígyó által, amit kirándulásra magával visz az ember) gombaszedés (itt szép gyilkos galócák lebegtek lelki szemei előtt) lezuhanó meteorit, vagy legalább egy cserép, vagy tégla a háztetőről... és mi minden jutott még az eszébe álmodozásai közepette, miközben teljesen megfeledkezett az időről. Végül is az éhség, a gyomra korgása hozta vissza a földre és az órájára pillantott. Szent ég! Fél kettő és ő még nem ment le bevásárolni! Ilyen sokáig Éva még sohasem maradt el. Na és mi van a telefonnal?!

Ebben a pillanatban parancsoló élességgel felcsengett a készülék, és Graumauser úr mély sóhajjal emelte fel a kagylót. Ám a megszokott éles, fisztula hangon feléje zúduló szidalomözön helyett egy gondorkamélységű, joviális férfihang jelentkezett:

- Graumauser úr? Igen... kérem, sajnálom, de be kellene jönnie hozzánk khmm, a rendőrségre khmm, jöjjön be azonnal... nagyon sajnálom, de....

- Mi történt, kérem, - kérdezte kocsonyás térdekkel Graumauser úr, bár nagyon is jól tudta, mi az, ami történhetett. Valaki köpött a kábítószer élvezők közül....

- Még egyszer mondom... khmm... nagyon sajnálom, de be kell jönnie a kedves feleségével... khmm, valami baj történt.. khmm

- A feleségemmel? - Graumauser úr szinte a levegőbe emelkedett a megkönnyebbüléstől. Milyen jó, hogy még nem használják a televíziós telefont...

- Szóval a feleségemmel..?

- Igen kérem, közúti baleset történt. Egy bicikli elütötte, de olyan szerencsétlenül... khmmm, hogy... szóval be kell jönnie, a koponyaalapi zúzódás ugyanis annyira...

- De hát miért nem a kórházba?

- Igazán sajnálom, de nincs miért a kórházba menni, legyen szíves, szedje össze magát, a személyazonosításhoz lenne szükségünk önre... khmm... sajnálom...

 

 

*****************************************

 

Hát még csak azt akarom elmesélni a dologról, hogy az egész történetet az öregek otthonában mesélte el nekem Graumauser úr, két sonkászsemle és egy csésze tejeskávé fejében, amihez én önkéntesen egy szép darab szalámivéget is csatoltam. Akinek nincs szerencséje a merkantilis életben, az minden üzletét negatívummal zárja be, akkor is, ha érdekből, pénzért nősül. A Graumauser úr által el sem olvasott házassági szerződés három év együttélést kötött ki az öröklési jog feltételeként, és ebből a három évből még két nap hiányzott, mikor az a megvadult biciklista elütötte a járdán óvatosan közlekedő S. Évát. Hát ebbe a két napba, ebbe a nyomorult negyvennyolc órába kötöttek bele a rokonok. Volt elég pénzük jó ügyvédet fogadni, Graumauser úrnak meg nem volt egy vasa sem. Igaz a fellebbviteli tárgyalások, az időhúzás elkerülése végett odadobtak neki egy nem is jelentéktelen összeget, de a lakásból kitették, és az ezreseket lassan elnyelték a lottóirodák, a csemegeboltok és kis részben a nők... Hát így történt...

Na de ugye tanulságos volt az eset? Mert Graumauser úr is tanult volna belőle, csakhogy a sors nem tette lehetővé, hogy bűnét, az elméletben elkövetett gyilkosságot jóvátegye. Ritkán, mert a városban nem igen akad dolga, autóbuszra sincs pénze, azért betekint a bank üvegajtaján, és az OROSZLÁN MOSOLYÁT már nem is találja olyan ellenszenvesnek...

 

VÉGE

 

 

 

Előző rész...

Első rész...


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
zsebike
#4. 2011. szeptember 4. 22:07
Figyelemmel kísértem az eseményeket. Nekem az jutott eszembe. Mindennek oka van, semmi sem történik véletlenül. A sors meghozta a döntését. Gratulálok : Kata
janos
#3. 2011. szeptember 4. 10:55
Azt tartják falun az emberek, hogy az oltár előtt az esküvőn rá kell taposni a menyasszony lábára, s akkor egész életében téged fog szolgálni.
Aztán itt érvényes még egy érdekes közmondás is, akinek nem inge ne vegye magára alapon írom:
''Engedd be a zsidót a házadba és kinyom belőle''
János
Balage
#2. 2011. szeptember 4. 10:06
Nagyon tetszett az egész.
Grat!
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

MEGÉRKEZETT A HAB FILMZENÉJE!