Dilemma

A magas, markáns arcú, mégis varázslatos mosolyú fiatalember nem is várja meg a lány válaszát, kézen ragadja, és átnavigálja a tér túloldalán lévő kávézóba...

 

 

Farkaslaki Flóra, harminckét éves magyar hajadon, űzött vadként kereng a Piazza Navonán, amely Róma egyik legszebb és legnépszerűbb tere.

Ovális, arénaszerű a tér alakja, melyet a korábban a téren rendezett játékoknak köszönhet. Ezen a placcon három szökőkút található, köztük Gianlorenzo Bernini remekműve, a híres Fontana dei Quattro Fiumi (A négy folyó szökőkútja), valamint egyéb templomok és műemlékek. Hangulatos meginni valamit egy kávézó kinti asztalánál, figyelve a sürgés-forgást. Az éjszakai élet is pezseg itt: sötétedés után zenészek, mutatványosok szórakoztatják az embereket, és az éttermek, kávézók megtelnek turistákkal.

Öt évvel ezelőtt itt ismerkedik meg Flavio Faviolával, az ékszerkészítő mesterrel, aki egyszerűen megszólítja, amikor látja arcán a kétségbeesést.

- Bella, ragazza! (Szép vagy, kislány!)

A kávézó teraszán az asztaloknál kettesével, hármasával ülnek az emberek, élénken és hangosan beszélgetnek, nagyokat nevetnek, s oly elesettnek érzi magát a lány, hogy félénk mosollyal nyugtázza a fiú bókját, bár nem érti, de sejti, hogy az.

- Posso offrirti un caffè?( Meghívhatlak egy kávéra?)

A magas, markáns arcú, mégis varázslatos mosolyú fiatalember nem is várja meg a lány válaszát, kézen ragadja, és átnavigálja a tér túloldalán lévő kávézóba, ahol hetvenféle kávékülönlegesség közül lehet választani, és szemet kápráztató édességek és fagylalthegyek kelletik magukat.

Flórának tetszik az udvariasan, ám mégis rámenősen udvarló fiú, akiről kiderül, hogy a híres Flavio ékszerész család sarjaként szakít a családi hagyományokkal, és egyedi divatékszereket készít, eleinte bizsukat, később már drágakövekkel és féldrágakövekkel ékített egyedi kollekciókat, s meglehetősen borsos áron értékesíthető ékszerek is kikerülnek a keze alól.

Olasz, német, spanyol nyelvek keverednek mondataikban, mégis könnyen és gyorsan megértik egymást. Majdnem kitagadja a család Flaviót, mert nem hajlandó tízediknek belépni a családi vállalkozásba, hanem a saját erejéből, munkájából és tehetségéből szeretne boldogulni.

Cara Mia, essere ricco di uno stato per creare una delizia!( Gazdagnak lenni egy állapot, alkotni meg gyönyörűség!)

Flóra elmerül Flavio szemében. tetszik neki a fiú, és úgy érzi magát mellette, mintha évek óta ismerné, és amikor elkezdi kérdezgetni, őszintén bevallja, hogy barátkozik a várossal, mert itt akar letelepedni néhány évre, s hamarosan állást is keres.

Tetszik Falvionak ez a magyar lány, úgy tekinti, mint egy egzotikus virágot, melynek szépségét korábban nem igazán értékelték sem Angliában, sem Argentínában, ahol korábban bébiszitterek kenyerét ette.

Másnap is találkoznak, harmadnap is és egy hét múlva Flavio magához veszi háztartásvezetőnek, és esténként az ötszobás, dupla komfortos lakás nappalijában az olasz nyelvre oktatja.

Flóra a harmadik kört teszi a téren, mit kört, inkább elipszist, és örül, hogy elvegyülhet a túristák között, hiszen nem idevaló, mégiscsak idegen, még akkor az annak érzi magát, ha két éve Flavio üzletében eladóként dolgozik, tisztességes fizetésért. A fiú pedig a műhelyben alkotja a szebbnél szebb ékszereket. Nincs közöttük két egyforma, ily módon a vevők tudják, hogy amit itt vásárolnak, azokat nem látják viszont a barátnőiken.

Kamerarendszer és rendőrségre bekötött riasztórendszer hivatott megvédeni az esetleges rablóktól, hiszen ékszereik fele drágakövekkel, gyémánttal, rubinnal, zafírral, smaragddal, ametiszttel ékített, a másik felében pedig féldrágakövek - pl. hegyikristály, borostyánkő,smaragd, opál, ónix, jáspis - adják a díszítést.

Flóra az angol és a spanyol mellett az olasz nyelvet is könnyen tanulja, alig egy év alatt tűrhetően beszéli és ami igen lényeges, az ékszerekkel kapcsolatos valamennyi ismeretet elsajátítja és kedves akcentusának köszönhetően a üzletből a vevők ritkán távoznak vásárlás nélkül. Jó ízlésének köszönhetően Flavio elsőként neki mutatja meg az ékszerterveket, s ha azok nem nyerik el Flóra tetszését, máris dobja a szemétkosárba, és új irányokat keres.

Négy éve együtt élnek, nemcsak egy fedél alatt, ám Flóra számára fontos, hogy megmaradjon valamelyest a függetlensége, mert nem látja a jövőt, és nem is tervezi, gyökere már kiszakadt a honi földből, de eddig nem tud másutt megkapaszkodni.

Csakhogy mindig történik valami, amelyre az ember nem számít, hiszen a sors nem szereti, ha bárkinek hosszan egyenletes tempóban hömpölyög az élete, képes megkavarni, mint szél a havat, és úgy döntésre kényszeríteni az illetőt, hogy nem lát tovább az orránál, bármennyire is sarkig nyitja a szemét.

Ebben a helyzetben leledzik Flóra is, mert Flavio elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy feleségül vegye, gyerekeket nemzzen neki, és a továbbiakban a lány élete a nagy és hangos olasz család legyen.

Este, vacsora után, amikor mamma Theresa leszedi az asztalt az étkezőben, és titokzatos mosollyal a szája sarkában malomkeréknyi virágcsokrot tesz a ház urának keze ügyébe, majd pezsgőt hoz és kristálypoharakat, Flóra érzi, hogy nem mindennapi bejelentés készül. Amint mamma Theresa behúzza maga után az ajtót, Flavio kezében a csokorral letérdel Flóra elé:

- Tesoro, la mia moglie! (Kedvesem, légy a feleségem!)

Meglepődik, mert erre nem számít, hiszen nem kimondottan feleség típus, egyébként sem akar családot, elég a Magyarországon hagyott.

Flavio azt hiszi, a megilletődéstől nem tud megszólalni, ezért folytatja:

L'amore non conosce limiti né di spazio né di tempo! (A szerelem nem ismer határokat, sem térben, sem időben!) Si sono diffuse davanti a te tutti i tesori del mondo e ti seguo, ovunque tu vada, la tua casa è mio e tuo è mio!( Eléd terítem a világ minden kincsét és követlek, menj bárhová, az otthonod az enyém is és tiéd is az enyém!) io ei nostri figli vogliono passare il resto della mia vita! (Veled és a gyermekeinkkel szeretném leélni az életem!)

A virágcsokor közepén szalaggal átkötött dobozban az eljegyzési gyűrű, négykarátos gyémánt, tizenkét apró zafírral a közepén.

Megállapodni, családot alapítani, de jó is lenne! Egy pillanatra ellágyul, és máris ujján a gyűrű, kezében a pezsgős pohár, és maga sem érti, honnan jön az a millió boldogsághormon, melyektől megszűnnek a kételyei, és Flavio karjába omlik.

Reggelre eltűnnek a hormonok, émelyeg a gyomra, óvatosan kibontakozik Flavio ölelő karjából, és kioson a fürdőszobába. Hosszan öklendezik, ez még a pezsgőtől lehet, gondolja, ám lelke mélyén maga sem hiszi a szemfényvesztést.

Flavio nem engedi dolgozni, majd ma maga lesz az eladó az üzletben, de délben hazaugrik, hogy együtt ebédeljenek, mamma Theresa ünnepi ebédet készít, csak szólni kell neki.

Flóra alig várja, hogy elmenjen a fiú, maga is felöltözik. Megnyugtatja Theresát, hogy sétál egyet, nincs semmi baj, és az első útja a drogériába vezet, terhességi tesztet venni.

Azóta itt kereng a Piazza Navonán, pedig tenni kellene valamit, mondjuk elvégezni a tesztet, és gondolkodni a hogyan továbbon. Nincs kivel megbeszélni a gondjait, itt nincsenek barátnői, csak ismerősei, mamma Theresa biztosan meghallgatná, tanácsot is adna neki, de nem akar kitárulkozni a jó szívű, barátságos asszony előtt, mert tudja, hogy hiába kedveli őt, azért mégiscsak a Faviola család szolgálatában áll harmincöt éve, és Flavio dajkájaként még ma is úgy tekinti a harmincnégy éves fiatalembert, mintha a saját fia lenne.

A Fontana dei Quattro Fiumi vonalában bemegy a családi vállalkozásban működtetett pizzériába, ahol ismeri a személyzetet, mert gyakran itt vacsoráznak Flavióval, s tudja, hogy a mosdója patyolat tiszta. Messziről köszönnek neki, és máris készítik a kedvencét, a mandulás kapucsínót, s mire visszatér a mosdóból, máris hozzák, amint leül kedvenc asztalukhoz.

Beigazolódik a gyanúja, állapotos, eljegyzett menyasszonyként ennek örülnie kellene, de benne a kétség munkál, stratégia kellene, mit vár az élettől, mit akar tenni és mit nem. Halogatni tovább nem lehet, el kellene dönteni, mit szeretne. Egy életen át nem menekülhet az emlékei elől.

Szedd össze magad Flóra, biztatja magát, és kortyol egyet a langyosra hűlt kávéból. Ám a korty nem lefelé menne, hanem kifelé, alig tudja lenyelni.

Fogalma sincs a jövőről, még egyetlen kis kapaszkodót sem lel, kénytelen megfordítani a kérdést, mit nem akar.

Visszamenni. Újra anyja kislánya lenni, egyben az öccse árnyéka, mert apja imádja és bálványozza ugyan, de az anyja számára csak egy lány, aki nemigen számít, mert az öccse a fiú a családban, aki továbbviszi a család nevét. Hiába dolgozik az anyja, és végzi egyik szaktanfolyamot a másik után, az otthonról hozott értékrendet képtelen átlépni. Öt évvel fiatalabb öccsét ajnározza, de Flóra csak egy lány, melyet éreztet vele, s apró kis trükkökkel megakadályozza, hogy Flóra egyetemre menjen, mert az csak Tomikának való. Hiába mennek a barátnői felsőoktatási intézményekbe tanulni, anyja körömszakadtáig egyre csak azt szajkózza, hogy menjen férjhez, szüljön gyereket, majd eltartja a férje, ha jól választ.

Elmenekül, egészen Londonig, onnan Argentínába kerül, majd visszajön Európába. Hiába megy haza húsvétra, karácsonyra, hiába szereti az öccsét és az apját, nem tud túllépni anyja árnyékán, egyre azt látja maga előtt, amint toporzékolva széttépi a jelentkezési lapját, s még apja sem mer a védelmére kelni, hiszen tizennyolc évesen veszi el feleségül, és formál belőle számára tetsző feleséget, így nincs joga ellentmondani neki. Titokban anyagilag segíti a lányát, valahányszor hazamegy Flóra, átad neki egy nagyobb összeget.

Az öccsét sem szereti kevésbé, mert nem tehet róla, hogy anyja felnőttként is úgy óvja és kiszolgálja, mint egy kisgyereket.

Nincs már gyökere az otthoni földben.

Gyerekfejjel, dacból hagyja el otthonát és hazáját, a nagyvilág formálja felnőtté, s annyira immunissá válik a külvilággal szemben, hogy nem akar gyökeret ereszteni sehol. Sokkal nagyobb a világ, mintsem bárki gondolná, élete végéig nem tudja bejárni, s mindig máshol lenni, az legalább érdekes, és izgalmas.

Mit nem akar még?

Egyértelmű, olyan anya lenni, mint az anyja. Jó anya lenne? És ha a génjeiben ott hordozza az otthonról hozott asszonyi mentalitást? Vállalhat gyereket ezzel a háttérrel? Vállalhat, ha felvállalja, hogy esetleg boldogtalan lesz mellette az új kis lélek, mint tenmaga. De ezt nem szeretné. És nem is akarja.

Nem szereti Flaviót?

Dehogynem! Nem benne nem bízik, hanem magában. Attól retteg, hogy gyökértelen faként kidönti az első szél, és nem ilyen asszonyt érdemel Flavio.

Flórát annyira lekötik a gondolatai, hogy észre sem veszi, amint a bárpult mögött a tulaj pergő mondatokat vált valakivel, és közben le sem veszi róla a szemét.

Most meg rátör az éhség, mintha egy hete nélkülözné a kenyeret, még a gyomra is megkordul, pedig csak tizenegy óra. Ráadásul a konyha felől orrába kúszik a zúzarizottó semmivel össze nem téveszthető illata. Rendel is egy kis adagot, és amint kihozzák, azonnal, úgy forrón, enni kezdi. Vagy inkább falni.

A semmiből ott terem mellette mamma Theresa, leül vele szemben, és mondja a magáét:

Ciao, Flora, bene hai trovato! È ora di andare a casa, vieni a casa presto Flavio e non sanno dove trovarci. Perché non indossi il tuo anello? Lei ha accettato e vincolante. A Pasqua, la famiglia del badge Flavio del matrimonio. È meglio avvenire appena possibile. (Szervusz, Flóra, jó, hogy megtaláltalak! Ideje hazamennünk, hamarosan hazajön Flavio és nem tudja, hol keressen bennünket. Miért nem hordod a gyűrűdet? Elfogadtad, és az kötelez. Húsvétkor a Flavio család kitúzi az esküvőt. Jobb, ha minél hamarabb megtörténik.)

Rendel magának egy kávét, és kifizeti Flóra fogyasztását is.

- Lo so molto di più su di te che si potrebbe non indovinare. Flavio ti ama ed i vostri bambini può essere un buon padre. Sarai una buona moglie. Ti aiuto io.( Sokkal többet tudok rólad, mintsem azt sejtenéd. Szeret téged Flavio és a gyermekeiteknek is jó apja lesz. Te pedig jó feleség leszel. Majd segítek.)

Mamma Theresa sóhajt egy nagyot, mielőtt útnak indulnak. Ideje anyai szárnyi alá venni ezt a magyar lányt, és menteni, ami menthető. Három saját gyereke és a négy Flavio csemete után nem okoz majd gondot az új kis jövevény nevelése sem.

De erről csak az esküvő után beszél Flavióval.

 

 

 

 

Kép forrása


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#5. 2013. május 19. 22:20
Én is átugrottam az olasz szöveget :-)))

Ami számomra zavaró, az az állandó jelen idő... Nem mindig célszerű, főleg, ha a múltban történt dolgokat írod le egy történet keretén belül. Ilyenkor kell a múlt időt használni.
Zavaróak a mondaton belüli indokolatlan váltások is. Pl: gyökere már kiszakadt a honi földből, de eddig nem tud másutt megkapaszkodni.

Nos, a lány családban elfoglalt helyét elég jól körbeírtad, nem csodálom, ha elmenekült otthonról.

A csupa F-fel kezdődő név szándékos, vagy véletlen? :-)

Én is hiányolom a folyt. köv-öt :-)))
Csilla
#4. 2013. május 11. 11:34
Szia kedves Yolla!

Megkövetlek ...... igazad van, aki dilemmázik, többször, többféleképpen körbejárja a dolgokat, villanásszerűen jönnek a gondolatok.
Köszönöm, hogy válaszoltál, így már világos, hogy miért fontos minden szó, minden mondat, amely a családdal kapcsolatos.

Baráti üdvözletemet küldöm, és várom a következő írásodat:
Csilla
előzmény: Yolla hozzászólása, 2013. május 11. 00:33
Yolla
#3. 2013. május 11. 00:33
Szia, Csilla!

Sajnos, igaz történet, ami Flóra családi hátterét illeti és az is igaz, hogy most éppen Olaszországban él.
A talajnélküliség okának keresése során Flóra ezerszer átgondolja a múltat.

Örülök, hogy olvastad.

Üdvözöllek: Yolla
Csilla
#2. 2013. május 10. 21:28
Flóra idegen ország(ok)ban, idegenként éli életét, senkivel nem tudja megbeszélni a gondjait. Nem is a nyelvi nehézségek jelentik a problémát, hanem valami megfoghatatlan, mélyen lappangó hiány(érzet).
Rendkívül életszerűen adtad át az érzelmi válságba került lány töprengéseit.

Csak néhány személyes észrevétel, ha nem haragszol:
az olasz szöveget szerintem nyugodtan elhagyhattad volna, én egy az egyben átugrottam (igaz, nem is tudok olaszul, csak egy-két szót).

Flóra családját bemutató részt véleményem szerint tömöríthetted volna, úgy érzem, mintha ismételnéd magad, ugyanazt több mondaton keresztül írod le, ami szerintem felesleges.

Kérlek, a meglátásaimat ne vedd szakértői kritikának, prózaírásban egyáltalán nem vagyok járatos (csak olvasásban egy kicsit :))

Remélem, nálamnál sokkal hozzáértőbbek is leírják majd a véleményüket.

A végéről viszont hiányolom, hogy: folyt. köv.
Látod, milyen telhetetlen vagyok? :-)

Szép hétvégét kívánok:
Csilla
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek

Vitám ős Kajánnal