Aktuális
Prev Play Pause Next
Ötvenen túl, hatvanon innen észrevettem, hogy a korosztályomba tartozó nők életérzésével senki sem törődik. Elhatároztam, hogy nem hagyom annyiban a dolgot.
Felkarján a vérnyomásmérő-mandzsettával hősünk gyanútlanul ücsörög a kerékpáron. A ragacsos tappancsok mezítelen felsőtestén elektródák: a szívéből érkező elektromos jeleket EKG-készülékbe továbbítják.
Hősünk lába a pedálon. Gondolataiba mélyedve türelmesen, ugrásra készen vár. Senki sem szól hozzá. Hát jó. Végül is ráér.
- Hatvan - hallja, valahonnan nagyon messziről.
Mintha nem is hozzá szóltak volna... Talán nem is neki mondták. Mert mit is jelent az, hogy hatvan? Semmit, de semmit az égvilágon. Jelentheti akár a korát, vagy valami egészen mást, amihez ő nem ért. A fehérköpenyesek bizonyára egymást között beszélgetnek...
Hatvan, hát hatvan. Legyen! Ők tudják... Különben is olvasta valahol, hogy hivatalos helyen az ember az elhangzottaknak a negyven - vagy hatvan? - százalékát sem érti, nem is tudja megjegyezni. Most meg nem is hangzott el semmi, csak egy szó, vélhetően azt se neki szánták...
Hősünk egykedvűen nézgelődik, lába minden eshetőségre és indulásra készen a pedálon. Vár. Várakozik.
- Hatvan.
Ez jelenthet valamit.
Valaki nem mondhatja azt, hogy hatvan anélkül, hogy ne lenne rá oka - okoskodik kedvenc mesehőse, Micimackó stílusában... Ám megszokott derűje oda. Terheléses EKG-vizsgálatra váró szívében fészket ver a nyugtalanság. Csak nem hozzá szóltak?!
- Hatvan - hangzik el harmadjára is.
Hű, ennek fele sem tréfa! A nyereg és a helyzet is kezd kényelmetlenné válni. Fázik is. Fogvacogva kérdezi:
- Mi a feladat?
Kérdésével óhatatlanul elárulja totális tájékozatlanságát. Az egyik fehérköpenyes csodálkozik.
- Még soha sem járt nálunk?!
Kenyere javát megette, nemrégiben volt hatvan - s még sohasem volt terheléses szívvizsgálaton! Valóságos szégyenérzet fogja el, szinte röstelli a választ.
- Nem, még soha.
Lelkesen magyarázzák el teendőjét: artikulálva, tagoltan.
Halkabban is megértem, nem vagyok süket - mondaná legszívesebben, de nem szól, pillanatnyilag nincs abban a helyzetben, hogy egészségi állapotának jelenlegi állását megvitassa másokkal, különben is lassan kezdi megszokni, hogy a körülötte lévők - akik azt hiszik, a „hatvanasok" bizonyára nagyot hallanak - fülsüketítően hangosan beszélnek.
Kiderül, hogy a kerékpár digitális számkijelzőjének hatvan körüli értéket kell mutatnia. Ahá, érti. Miért nem ezzel kezdték?! Világos, mint a nap. Ha előbb mondják, már árkon-bokron túl lenne. Hát rajta! Nekidurálja magát.
Mintha rosszak lennének a fényviszonyok. A sötét számlapon nehezen felismerhetők, egymással könnyen összetéveszthetők a számok... Különben meg senki sem mondta, hogy néznie is kell! Nem szemészetre jött!
Teker. Hunyorog. Ugyan ki tervezte ezeket az egymásra kísértetiesen hasonlító, idegesítően villogó szögletes számokat? Feszülten mered a kijelzőre, tekintetét le nem veszi a számlapról, nehogy a hatost nyolcasnak, kilencesnek vagy hármasnak nézze. Csekély terjedelmű figyelmét becsületesen, arányosan igyekszik megosztani a biciklizés és a monitornézés között, de ha pedálozik, a figyelést mulasztja el, ha a kijelzőt nézi, a biciklihajtással hagy alább....
Senki se figyelmeztette előzetesen, hogy itt látni is kell, ha előre tudja, nem süllyeszti táskája mélyére a szemüvegét...
- Talán illett volna előzetesen lelkileg felkészülni ....- korholja magát.
A folyamatosan növekvő dinamikus terhelés eleinte jólesik, de aztán a bicikli hegymenetbe kapcsol. Hősünk elszántan tapos, hiába, a fokozódó tempót gőzerővel sem bírja. Homlokát veríték lepi el, levegőért kapkod. Hőhullámnak álcázott hangos szuszogása egyenletesen áramolva tölti be az orvosi rendelőt.
- A szívem bírná, de a térdem nem - ad konkrét állapotjelentést önmagáról (nem mintha kérdezte volna valaki), amint légvételhez jut.
Rá is kerül a lapjára: „Térdfájdalma miatt tovább nem bírta."
Korához képest könnyedén siklik le a gépről, imént jelzett panaszának nyoma sincs. Amint talpa alatt szilárd talajt, felsőtestén ruhát érez, korábbi magabiztossága visszatér. Feledtetni szeretné suta bemutatkozását, hát szerényen megérdeklődi, milyen eredményt sikerült „kerékpározásból" elérnie.
A válaszul kapott szakszerű mondatban három szépen hangzó idegen szó szerepelt; a három közül kettőt - a frekvenciát és a referenciát - más szövegösszefüggésben régóta ismeri, a harmadiknak meg majd megnézi az Idegen szavak szótárában vagy az interneten a jelentését. Különben is - jut megint eszébe - a hivatalos helyen elhangzottak egy részét úgysem tudja megjegyezni az ember...
S máris megkönnyebbülten trónol saját nyergében. A nap süt. Úgy érzi, kirobbanó formában van; diadalmasan, győztes hadvezérként száguldozik biciklijével - azért is eléri a kívánt pulzusszámot! - a lankás kerékpárutakon.
Sikerélménye nem volt, bajnokságot nem nyert, a végeredményről majd otthon tájékozódik - foglalja össze a történteket, miközben nemes bosszút forral.
- Tudjátok, mikor jövök ide legközelebb!
