Dörmögő Dömötör pályázat -A kis falevél története

A kis falevél története óvodás korú gyereknek íródott. Az évszakok szépségéről az összetartozásról az egymásra való odafigyelésről szól. Az óvodás korú gyerekeknek meséltem már, nagy sikerrel.

 

Egy szép napon, arra ébredtek az erdő fái, hogy beköszöntött az ősz. A nap már nem sütötte a lombokat olyan hevesen és a sugarai sem nyújtózkodtak már oly messzire.

Az idő zordabb lett és néha villámgyorsan felhők kerekedtek az égen és hűvös eső mosta a fák leveleit. Az enyhe fagy megcsípte a fákon ékeskedő leveleket és színüket átvarázsolta. A megbarnult, megsárgult, kipirosodott, levelek lassanként mind- mind a földre hulltak. A vastag avarban aztán már csak a kirándulók léptei hallatszottak.

Az erdő fáinak a legmagasabbikán azonban ott maradt egy kis falevél, árván, egyes- egyedül. Bármilyen hideg zord idő is volt, sem a szél sem az eső nem tudta őt lekergetni onnan. 

Egy nap nagy vihar támadt a fák ágait csavarta az erős szél, ködös, borús idő lett, hófelhők sorakoztak az égen és lassanként leesett az első hó. A kis falevél didergett, vacogott és erősen kapaszkodott a fák ágaiba, szinte görcsösen szorította azt. A havat megkavarta az egyre erősödő szél és a kis árva falevél egyszer csak elengedte a fa ágát. 

A szép röpítette őt vitte hegyen- völgyön át és egyszer csak a kis falevél Télországban találta magát. Télországban minden csupa hó volt az utcák a járdák a terek, de még a hegyeket és a völgyeket is mind- mind fehér hó borította. A gyerekek télikabátban, sapkában, sálban és jó meleg csizmában jártak. A kezükre kesztyűt húztak a hideg ellen. A kis árva falevél ott didergett az úton és már teljesen átfagyott. 

Egyszer csak arra sétált egy öreg néni, megsajnálta a vacogó falevelet és magával vitte a kis házába. A kis falevél letelepedett a jó meleg kemence mellé és ott kuporgott egész télen. Hosszú volt a tél, sokáig tartott a hideg idő. 

Egy nap azonban fecskecsicsergésre ébredt a kis falevél. A kis ház előtt a villanydrótra megérkeztek a tavasz hírhozói. Lassanként a fák kopasz ágain megjelentek az első rügyek és kipattantak a levelek majd virágba borult a rét a mező  is. A kis falevél egy napon kisétált az ajtón és a friss tavaszi szellő felkapta őt a földről és röpítette- röpítette hegyen- völgyön át vitte őt és egyszer csak megérkezett az erdő közepébe a legmagasabb fa tetejére. 

Azóta ott tündököl a régi helyén és ott fürdeti magát azóta is a nyári napsugarak fényében. 

és boldogan énekelt:

„Süss csak Nap, fényes Nap, melegedet ünnepeljük minden nap!"

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek