Egy kis ragyogás

Egy utasokkal tömött hétvégi távolsági busz sokféle utasai: az egoista, a túlzottan magabiztos, a megadó - elfogadó - alkalmazkodó utas zömében diákok. Egy roma édesanya egyéves forma kislányával.

 

A távolsági autóbusz már az indulás előtt megtelt. Hétvége, a zsúfolásig telt járműn zömében diákok foglalják el az ülőhelyeket, hatalmas utazótáskáik, bőröndjeik pedig az ülések közötti helyet foglalják el. Akinek már nem jutott ülőhely ezek között próbál egyensúlyozni, talpon maradni. Én egy távtartó rudat szorongatok, lábam előtt egy piros utazótáska, tulajdonosa a piros dzsekis fiú - fülhallgatóval a fülében - az ablak előtt ül hátat fordítva az utasoknak odakoncentrálva néz ki az ablakon.

A következő megállóban legalább annyian szeretnének feljutni, mint ahányan már idefent vannak, tülekedés, lökdösődés kezdődik mindenki szeretne feljutni, ha már fent van lábon maradni. Az arány 40:60 százalék az állók javára. Akik ülnek zömében fiatal lányok: csivitelnek, beszélgetnek, telefonálnak, vagy a telefonnal játszanak, néhányan olvasnak. Két középkorú sörétruhás- nyakkendős amolyan ügynök- féle férfi is felszáll, igyekeznek eljutni a busz hátulsó traktusába; felfedeznek két utazótáskát és egy bőröndöt egy ülőhelyen, kisebb szóváltás keletkezik: - ők győznek. Rándul egyet a busz, elindulunk. A hirtelen rántástól egymásnak dőlünk, aki kapaszkodni sem tud, az még rosszabbul jár, végül összerázódunk, mindenki megtalálja a maga helyét a zsúfoltságban, mire ez megtörténik már itt is a következő megálló: a klinikák.
A buszsofőr a tükörbe nézve konstatálja a helyzetet, ezért már a megállóban a hátsó ajtót ki sem nyitja. Zsúfolásig telve a busz idebent és odakint a peron - reménytelen helyzet. Feltüremlik egy középkorú hölgy, érdes hangja belehasít a levegőbe: "Nyissa már ki azt az ajtót, gyerekkel akarnak odakint felszállni!" - szól a hang a buszsofőrhöz. Nyílik a hátsó ajtó: egy barna bőrű, fekete hajú kismama próbál beemelni egy gyerekkocsit benne a kisbabával. Sikerül feljutniuk. Bájos, szöszke egyéves forma kislány ül a piros anorákjában a babakocsiban, mamája lábával próbálja rögzíteni a kocsit az elgurulás ellen. Most már az autóbusz hátulja is "beállt", elől egy fekete hosszú hajú túl magabiztosnak tűnő lány vékony cérnahangján énekelve kiáltja: "Menjenek már beljebb, hátul üres a busz, itt meg elől agyonnyomjuk egymást!"
Előttem, egy magas, vékony fiú áll. megfordul és a fejek felett elnéz hátra, majd ránt egyet a vállán és nem mozdul - "Ott sincs hely" - mondja önigazolásként. Préselődünk tovább, odakint november vége van, kellemes meleg délután, bár a reggel ködös, hideg volt ezért mindenki dzsekiben, meleg kabátban préselődik. Ahogy felgyorsul a busz, lentről áradni kezd a meleg levegő, a kisbaba felsír a kocsiban neki is melege lehet. Anyja szájába rakja a cumit, szelíd hangon -, eredménytelenül - kérleli, ne sírjon. Leöltözteti, ölbe veszi és kezdődik a mutatvány: fél kezével próbál kapaszkodni, másik kezében a gyerek, a lábával a gyerekkocsit tartja féken. Figyelem a mutatványt, szeretnék segíteni, de a szálfa termetű fiúk közé beékelődve állok én is, figyeljük egymást, jelzem próbálok kitörni és segíteni, szemével visszajel, hogy érti a szándékomat.

Két üléssel hátrébb a két öltönyös heves diskurzusba kezd, a lányok még erősebb hangra váltanak, igyekeznek nem odafigyelni. Már szinte elviselhetetlen a meleg, a testek kipárolgása, a préselődés és ekkor a kislány göndör kacagása tölti be a teret.
Nevet, önfeledten, boldogan a mamája grimaszain, és ekkor valami csoda történik: a tekintetek felé szegeződnek, elmosolyodnak még a legkomorabbak is. Egy lány a hátsó peron mögötti szélről feláll, megérinti a mama vállát: "Üljön le a helyemre a kislánnyal, én úgy is leszállok a következő megállónál!" - mondja.
Hálásan köszöni az édesanya, a babakocsi támasztékául ezután az én lában szolgál, ők pedig végre leülnek, karjára fekteti a kislányát és beszél hozzá.
"Nagyon fáradt, mindjárt elalszik - mondja felém fordulva, erre mintha megakarná cáfolni édesanyját feltérdepel, és anyja vállán át az ott ülő két lányra nevet. Megindul közöttük a párbeszéd, bújócskáznak, kukucskálnak, a kislány meg nevet, nevet, végül a nevetés csuklásban folytatódik.
Fejek fordulnak feléjük és mosolyognak. Boldogsággal, jó kedvvel telik meg a busz, elviselhetőbbé válik a zsúfoltság, a meleg. Észre sem vesszük, hogy már településen áthaladtunk, majd minden megállóban leszáll valaki, enyhül a zsúfoltság.
A következő megállóban én is leszállok, észreveszem, hogy ők is készülődni kezdenek, öltözteti a babát, aki csendben viseli. A megállóban segítek, a babával együtt leemelni a kocsit és a földre helyezni.
"Vannak még jó emberek" - nyugtázza.
Várunk mindketten, amíg az autóbusz elindul, majd elindulunk ellenkező irányba.
Rám izzadt a kabát, a lábam fáj a több mint egy órás állástól, de valahogy ennek most nincs jelentősége, a fülembe még most is ott cseng a kicsi szöszke lány önfeledt kacagása.

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
léna
#17. 2014. április 28. 14:33
Köszönöm, kedves Mara!
előzmény: Mara hozzászólása, 2014. április 28. 09:29
Mara
#16. 2014. április 28. 09:29
Fogadd szeretettel elismerésemet emberségből , ami belőled árad, és a jól megírt írásodért: Mara
léna
#15. 2011. május 30. 12:32
János!

Az egyéniség, attól egyéniség, egyedi-ség, hogy kilóg a sorból - nemde?
József Attila mondja / írja: "[...]születtem, elvegyültem, kiváltam.[...] – mert ő egy egyéniség..., gondolom mindazon akik itt jelen vannak ők is -Te is kedves János - elindultak az egyéniség-gé válás útján. Vagy rosszul értelmezem a gondolataidat?
Ahol pedig, a tisztelet, a szokás, a rítus, a morál, az erkölcs és had ne soroljam kezd eltűnni a társadalomból ott miért lenne másabb a társas viselkedés?
előzmény: janos hozzászólása, 2011. május 29. 22:22
léna
#14. 2011. május 30. 12:22
Minősíti a társadalmat, hogy tagjai hogy viszonyulnak egymáshoz.


Ez valóban így van kedves Kató!
A társadalmat minősíti! Ahhoz, hogy ez ne így legyen szintén társadalmi szinten kellene a változás.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2011. május 29. 12:38
janos
#13. 2011. május 29. 22:22
Sajnos mindig akad olyan egyéniség aki a sórból ki lóg. A társas viselkedés ma napság?,???
Juhász Kató
#12. 2011. május 29. 12:38
Iskolában kellene oktatni a helyes társas viselkedési
normákat, - pl. illemtan tantárgy keretében,-
mert sok gyerek otthon nem tanulja meg.
Minősíti a társadalmat, hogy tagjai hogy viszonyulnak egymáshoz.
Prágában a férfiak átadják helyüket
a járműveken a nőknek, gyerekeseknek.
léna
#11. 2011. május 28. 23:41
Köszönöm, kedves vagy.
előzmény: Gizka hozzászólása, 2011. május 28. 16:13
Gizka
#10. 2011. május 28. 16:13
Jól volt olvasni :)
léna
#9. 2011. május 28. 01:05
Nem csak számodra, tényleg van és köszönöm, hogy észrevetted.
előzmény: Gitka_61 hozzászólása, 2011. május 27. 19:27
Gitka_61
#8. 2011. május 27. 19:27
milyen fura is az ember...amíg sír, bánatos, szomorú, addig elbújik, tetézve a másik rossz hangulatát, bánatát, szükségleteit. (sajnos ez sok más esetben is így van. Elfordulunk) Érdekes módon azonnal észreveszik, hogy szerencsétlen anyuka, mit bűvészkedik, és ilyen szorult helyzetben is képes a gyermeket nevetésre bírni. Érdekes módon akkor áttudják adni a helyet neki...amit addig is megtehettek volna. Nem ítélem el az ilyen viselkedést, mert hisz ki szeret nyafogó társakkal foglalkozni, főleg ha maga is nyűgös...csak megjegyeztem.

Na persze, nem vitatom, hogy egy gyermeki kacagás fel tudja vidítani az embereket. De ennek az írásnak számomra egy másfajta értelmezése is van.
léna
#7. 2011. május 27. 00:01
Köszönöm Tara!
előzmény: Tara Scott hozzászólása, 2011. május 26. 20:20
Tara Scott
#6. 2011. május 26. 20:20
Nagyon-nagyon tetszett. Gratula!
léna
#5. 2011. május 26. 17:23
Igen,

és Köszönöm.

szeretettel ölellek

Léna
előzmény: Eliza Beth hozzászólása, 2011. május 26. 07:25
léna
#4. 2011. május 26. 17:20
Köszönöm Answer,

nekem is tetszett a sün-ös írásod - kedves történet.

Szeretettel ölellek
Léna
előzmény: Answer hozzászólása, 2011. május 26. 10:10
Answer
#3. 2011. május 26. 10:10
Gyermeknevetés- felvidulás!
Gratulálok!
Eliza Beth
#2. 2011. május 26. 07:25
Ez milyen jó is tud lenni! :-)))))))))))))))))
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek