Együtt - Éljen a szerelmesek napja

Örökké akartalak. De mindig van újabb szerelem. S aki szerelemmel kínoz engem, gyötrődik majd azután nélkülem.

 

A közös évek alatt megírtam a dalom
Benne van minden különös fájdalom
Sorsod elől Te se menekülhetsz
Ha nem akarok menni el nem űzhetsz
A hangulat körülötted olyan édesen meleg
Nem tudom hogy férkőztem hozzád közelebb
Még emlékszem a pillanatra mikor átvágtál utamon

A pillanat elmúlt, az emléket kutatom


Honnan tudhatnád hogy látom a dolgokat?
Hülyeség az agyamban keringő furcsa gondolat
Értelmetlen minden ami nélküled tellik el
De bízok a megérzésben hogy sosem adod fel

Rád gondolok s előtör egy kínzó érzelem
Ha nem vagy velem hol jársz, örökké kérdezem
Ha utáltalak valaha az mássá alakul
Gondolatom tőled el sohasem szabadul
Én vagyok aki megvívja helyetted a harcod
Emlékszem mikor először simítottam meg az arcod


Mikor én kértem Te inkább adtál a világnak
Ha már nem kellek majd hiába várnálak
Itt marad helyetted az üresség csendje
És én gyűlölöm hogy ez az élet rendje 
Kilépek titkos emlékeink nyitott ajtaján
És ha keres is még többé nem talál

Mert emlékeink a világ mögé rejtve
De általunk Drágám sohasem felejtve
Kértem Tőled hogy nem menj,  de most én megyek
Kértem hogy itt legyél, de én már nem leszek


Elhagytalak és a világ elhagyott
Amikor nevettél rajtam az arcodra fagyott
Semissé tett mindent egyetlen igaz szavunk
Most én és Te mégis együtt zuhanunk

 


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Balage
#2. 2011. január 14. 06:26
Az eleje erőltetett a számomra, de a vége tetszik ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!

Legolvasottabb cikkek