Köszönöm, kedves Csilla.
És a helyszínen ez a látvány, ami a fényképen (kiemelve, sűrítve) megjelenik, engem is élőbbé, elevenebbé tett.

Életre keltetted a képet.

Köszönöm.

Nekem is vigyázni kell, nehogy utánozni próbáljam magam... ennek belülről kell jönnie, magától értetődő természetességgel, hűséggel.

Gyakran idéztem már Pál apostol leveléből:
"Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?"
(1 Kor. 3,16)

Hiszen rólunk van szó a fényképen és a haikuban:
a mi belső sötétségünket kell feloszlatnia a fénynek - ha képesek vagyunk felhívni magunkra és befogadni -, hogy égi oszlopunk fényre derüljön, valódi nagyságunk megmutatkozzon, érvényre jusson.

Ha egy az alkotó, és mindkét műfaj egyformán fontos eszköz (s nem öncél) számára EGY magasabb cél érdekében...
Köszönöm, kedves Karola.

Igazi fer-kais haiku. Utánozhatatlan vagy!

Szeretettel és tisztelettel gratulálok: Mara