
Éjszaka egy váróteremben
A vers nem fikció!!!
(Bp.Nyugati)
Az utolsó vonatom zakatol, elment.
A sorsom e zord állomásra rendelt.
Biztonsági "hegyek" őrzik a termet.
Ne bántsatok engem! Jegyem van gyerekek!
Jegyem van! Jegyem van! - varázsszó e tájon.
Itt, ez tesz emberré, be kell látnom fájón!
Ha jegyem van, velem ti, nem tehettek semmit.
Nem rúghattok ki, mint a két melegedő senkit.
De jó-e ez nekem, ha itt éjszakázok?
A zárt fűtött teremben, el-el szundikálok...
S ha néha félálmomban, felnyitom a szemem -
Kintről irigylő szempár lesi a tekintetem.
Hol az egyik, hol a másik les be az ablakon.
Jönne melegedni, de nincsen rá alkalom.
Az ajtókat bezárták, hajléktalan Kincsem!
Itt létezni nincs jogod, hiszen jegyed nincsen...
Nincs jegyed a holnaphoz. Nincs jegyed a mához.
Nincs jegyed az örömhöz, de nem kell a síráshoz.
Nincs jegyed az ÉLET-hez,csak tengődhetsz, és vágyódsz.
Ha pénztárt nyit a halál, egy ingyen jegyért rászólsz.
2010, március 28
Vissza a főoldalra


"Nincs jegyed az ÉLET-hez,csak tengődhetsz, és vágyódsz.
Ha pénztárt nyit a halál, egy ingyen jegyért rászólsz."
Úgy látom, elég sokan foglalkozunk a Tollal-on a hajléktalanokkal. Talán Tyim kezdte ezt a témát? Bár BKV-s élmények közt is volt hasonló. De ha jól emlékszem, még a Csúcsforgalom sagában is volt egy ilyen rész (talán Gesztenye írása nyomán). De említhetném Rapistát is, akit szintén megrendítettek a hajléktalanok, vagy Katuskát, vagy... még másokat :D Ráadásul lehet, hogy én nem emlékszem, de egyetlen egyszer sem az jött le írásaikból nem az jött le, hogy mi a fenéért élnek ők, milyen büdösek, haszontalan tagjai az emberiségnek, hanem mindenki emberséggel tekint rájuk. Örülök, ennek a szemléletmódnak, ami az oldalon folyik!
Ez alapján azt hiszem, kijelenthetjük, hogy emberségből nincs hiány nálunk, és büszke vagyok rá, hogy ilyen csapatban írhatok/olvashatok!
Köszi Báró!






