Kedves Freeware!
Most az utolsó két hozzászólásból derült fény számomra, hogy a Freeware az nem freeware, ahogyan azt én első hozzászólásomban hittem, szégyenlem is ezért magam, bocsánat! Soha nem bántanám meg iztelen tréfával szerzőtársaimat!!! Egy lefelé görbülő, nem rajzolt! szmájlival, további jó munkát kívánva zárom üzenetemet, és a kulcsot a "tengerbe" dobom. Rosszkedvemre talán vigasz lesz, egy vidám reggeli ébresztődal! ...Itt egy fölfelé görbülő szmájli helye!

jó kis történet lett a végére....

Személy szerint nem kedvelem a szmájlikat,DE sokat segít félreértések elkerülésében.
Megint csak ezt küldöm: :-)
Részemről a téma lezárva.
Üdv:Freeware csapata

Hihi... ezt meg nem is láttam, mert közben máshol olvastam, ez az oldal meg itt várakozott... mire idejutottam, meg halni készülsz :-((
Sajnálattal közlöm, nem érek rá holnap hajnali ötkor... meg hatkor sem... élhetsz még! :-)))))))))))))

Én megbocsátok. A nicknevet nem én választottam, abban ártatlan vagyok. Talán az sem bűn, hogy ennek ellenére írtam neki egy szöveget :-)

Örülök, hogy sikerült elutaznod! :-)
Annak is, hogy visszatértél, hiányozna a humorod. :-)

Jajj! jajj! Ilyenkor látom, micsoda analfabéta vagyok az íráshoz, nem tudom fölfedezni még azt a pontot, ahol a könnyed tréfának szánt írásom szándéka szerinti mosoly helyett élénk jegyzékváltásba torkollik! Lásd a talán általatok is ismert: melyik lábára áll föl a tehén, az első - vagy a hátsó kettőre vita kimenetelét.
Most búcsúzom a családomtól! Tudom a kötelezettségemet! Középeurópai időszámítás szerint napfelkelte előtt, 5 órakor ott leszek a megjelölt helyen, fekete szemkendő lesz nálam. Arról nem kell gondoskodni! Nektek csak a helyszínt, a puskát és azt aki meghúzza a ravaszt, kell prezentálni.
Még van 10 óra az életemből! Valami gonosz azt súgja állandóan a fülembe: Pont elegendő idő egy másik szép verset reklámmal meggyanusító íráshoz. Ne féljetek, tanultam! És hesegetek!

Nincs semmi baj Andor!
(Elvileg) szabad országban élünk,és a vélemény nyilvánítás is szabad.
Amúgy is igazad van:valóban reklám.De:valóban reklám?Vagyis,mi számít annak?
Ha írsz vagy alkotsz valamit,azzal "reklámozod" magad ,hiszen jelzed mások felé,hogy:hahó itt vagyok és ilyen meg ilyen képességekkel rendelkezem. És hát, az is reklám amit a weblap jobb és baloldalán találsz. De a kettő között azért szerintem van különbség. Szeretem a tollal.hu-t.
Az emblémáján az olvasom fent:TOLLAL.HU közélet és kultúra.
A levelezgetésünk=közélet ,a zene =kultúra.
A kedvenc mottóm:A zene=Játék+öröm+érzelem

Az ingyenes internetes játékokat jellemzi a freeware jelző. Jöjj hát! invitált a vers, és én jöttem! Játszottam! Vele!

1. Ha nem lehet, akkor főbelövés
2. Ha lehet, de nem így, akkor BOCSÁNATOT KÉREK!!!!!!
3. Ha lehet, akkor jó szórakozást kívánok az olvasásához!

Lemaradtunk valamiről? :-)

:-)

Kedves Eliza Beth!

A freeware félrevezetett! Nagyon kérlek BOCSÁSS MEG! és MÉGEGYSZER!!!!!!! Mielőtt a sortűz eldördül!

A reklám, a reklám! Már az olyan kiváló irodalmi fórumokat sem kíméli, mint a Tollal hu! Ezt igazolja, hogy amikor csemegézni kezdtem az új írások közt, hirtelen karon ragadott a neves, nagyhírű utazásszervező és idegenvezető. Mielőtt egy szót is szólhattam volna, hipnotikus álmot bocsájtott rám, majd belekezdett az általa szervezett csillagközi út reklámfilmjének vetítésébe, melyet végig lágy zene hangjai kísértek, szorosan kapcsolódva a bemutatott képek hangulatához. Az utazáshoz egy vizuális űrkabint használtunk a körutazáshoz, amiben elég szűk volt a hely. Hogy elférjünk, a programmenedzser felszólított, hogy bújjak mellé, amit én örömmel megtettem! Utunk a csillagokig csak néhány pillanat műve volt, és amikor elsápadva visszapislantottam földre, rögtön jött a biztatás: „ne félj! Gyere hát!”. Majd jött a megnyugtató ígéret „Visszatérsz, ne félj!” A szemem előtt elvonultak az ilyen fajta utak kötelező látnivalói, a Nap és a Hold. Na, ezután kiszállhattam, és égi szekéren folytattuk az utunkat, az apró sziporkázó csillagocskákkal megvilágított Via Milken a Szíriuszra. Bár itt több hely volt, nem ellenkezett, hogy mellébújjak, de azt a javaslatomat, hogy válasszunk magunknak csillagot mereven elutasította.
A szélvédőn szétporladó esőcseppek igazolták, idegenvezetőm tartja a szavát. A vérvörös-színű hajnal láttán – miközben bekapcsoltam a biztonsági övemet,– mély sajnálkozással kellett megállapítanom- gyönyörű, de nagyon rövid ideig tartó volt ez az utazás. A főnök észrevehette rajtam ezt a bánatot, mert megígérte, sőt kérte máskor is szálljak fel vele a csillagokba. Már alig várom! És most már nem félek attól a gondolattól, hogy nem térünk vissza!

Nagyon szép dalt alkottatok. :) Csak gratulálhatok!Többször is meghallgattam! :)

Ezt muszáj volt :-)

Köszi!