Elolvastam a véleményedet, e témában és igen érdekesnek tartom de inkább megtartom magamnak amit gondolok, így nyilvánítok kritikát a te kritikai szemléletedről és módszeredről.

De egyet azért kiemelnék hozzászólásodból:
"ha gyenge a mű, vagy nem írok semmit (tudom, hogy hiba), vagy udvariassági kört futok."

Szia

A véleményezős adott... akár itt is lehet.
Írd be, melyik művedről vársz véleményt, aztán meglátjuk, ki reagál....

Igen, a hozzászólások nagyon fontosak, hiszen ez visz előrébb bennünket, hogy jobb írásokat (képeket) tudjunk alkotni.
felvetődött bennem a kérdés, a Verikás mesém révén. Ott le is írtam. Talán, lehetnek egy véleményező fórumot létrehozni, ami konkrétan arra szolgálna, hogy egyes írásokat ott boncolgatni lehessen. Mert szerintem, pl., ez a mese-szombatra beküldött írásoknál fontos talán, hogy ne ott a gyerekek előtt tegyük ezt, esetleg rontva a kedvükön. És talán, egy hosszabb lélegzetű írást jobban lehetne elemezgetni így. Mint írtam is, nem zárkózom el az építő kritikától. És így mindenki tanulhatna belőle ha akar.

Persze igyekezni a személyeskedést mellőzni, itt is körültekintőnek kéne lenni, nem csak a műértésben.

köszönettel! Gitta

Az okulás szándékával kerestem fel fer-kai meséjét. nem sértődtem meg a kritikáján, de meglepetésemre nem találtam benne a számomra hasznosíthatót. Én mesét elsősorban gyerekeknek írok, kiválasztom a célcsoportomat, ez gondolom szakmai ártalom, de minket még így tanítottak. A meséimnél elsősorban gyerek közönségre számítok, még akkor is, ha tudom, itt elsősorban felnőttek olvassák.
üdv:ariadne

Nagyon köszönöm ElizaBethnek, hogy feltette ezt a "topikot". A szerkesztőségnek ezzel kapcsolatban csak az a véleménye, hogy botor dolog megsértődni az írásokat ért kritikák miatt, pláne nem illik támadni, visszatámadni. Ez az oldal többek közt azért is ilyen jó hely, mert szeretjük, tiszteljük és segítjük egymást. Még akkor is, ha éppen az egy kritika. Mindenkinek más a stílusa. Van aki még a hozzászólásokban is nyersebben fogalmaz, vagy túlságosan is odamond, szókimondó. Mások kerülik a konfliktusokat. Csak azt kérem: figyeljünk egymásra.!

Dága Eliza :)
Nincs bennem tüske, és különben sem vagyok haragtartó, vagy sértődős ember. Szerintem amúgy sem arról volt vitánk fer-kaival, hogy ő kritikai észrevételt tett, és én ezt sérelmeztem, hanem arról, miként kell egy kisgyereknek mesét írni. itt persze jól tudom, hogy többnyire felnőttek olvassák, de a valódi célcsoport, azok a gyerekek. Igazából egyikünk sem kompetens egy mese megítélésében, egyedül egy gyerek. Max, legfeljebb mi csak gondolhatjuk, hogy mi fog tetszeni nekik. Ezért senkit sem kérek, hogy írja át a meséit, az én elgondolásom szerint. Mindig egy bizonyos célcsoportnak írunk. Mesét általában a gyerekeknek. Szóval nincs bennem sértődöttség, de én másként szóltam volna hozzá, tudom, mindenki másként ír, és nem kérem rá, hogy gondolkodjon el, és alakítsa az én elgondolásom szerint az írásait.
puszi:ariadne

Nem ismerem Fer-Kait, nem tudom, van-e / volt-e dolga kisgyerekkel. Nekem nincs gyerekem, de tudom, hogy nekik másként kell írni. Ettől függetlenül sem mindig sikerül. Azt hiszem, az én meséim is inkább a kisiskolásoknak valók. De nem baj, minden mese megtalálja a maga olvasóját :-)))
Ariadne! Felejts! Ne őrizd a tüskét, inkább lásd felette a rózsát! Régi bölcsesség, hogy minden rosszban van valami jó, csak el kell telnie bizonyos időnek, és el kell távolodnunk tőle lélekben, hogy meglássuk.

Idézet fer-kaitól, íme, egy példa az építő kritikára
"nem érdemes kimondani, sőt szájba rágni a tanulságot, mint ahogy vicceket sem jó megmagyarázni.
Ha bátrabb leszel, és kipróbálod egyszer (átírod a végét), be fog igazolódni, hogy elég láttatni, érzékeltetni a dolgokat, s hagyni, hogy kifejtsék hatásukat az olvasóban, aki így alkotó módon részesévé válik az egésznek. Ettől lesz varázslat, különben a legjobb szándék ellenére csak papolásnak tűnik."
Papolás, szájbarágás és a többi. Sajnálattal látom,hogy a 3 éves kisfiamnak írt mesék papolásnak tűnnek.

drága Elizám! nem emlékszem rá, de egy biztos, mindent félre lehet érteni. A lényeg a kommunikáción van, hogy meg tudják e beszélni a félreértést.

Ó, drága! A te kritikáid abszolút építő jellegűek, és nem döngölősek. És ezt minden máz nélkül mondom! Én legalább is így érzem! És én megköszönöm a további kritikáidat is...

szeretettel! Gitta

Nem tudom, itt voltál-e már akkor, Gitta, de Elizát is értették már félre, hiába volt a jószándék, ha nem volt vevő rá az illető. Eliza igyekszik segíteni, aztán, hogy hogyan sikerül....
Azért köszönöm a véleményedet a kritikáimról! :-))))

Kedves Ariadne!
Attól, hogy valaki véleményt nyilvánított az írásodról, te pedig válaszoltál rá, még nem romlott meg a hangulat, főleg elképesztően nem! Ennyire azért nem lehet rossz a helyzet. Volt egy vita és kész. Bár nem jutottatok közös nevezőre, úgymond függőben maradt a dolog, vagy te olyan erős, hogy túllépj rajta. Akár önmagadon is, és nem dobsz el bennünket egy rossz vélemény miatt.
Igyekszem pártatlan lenni :-) Azt sem szeretném, ha ő dobna el minket. Elfértek mindketten az oldalon, még a három lépés távolság is meglehet köztetek.... Idővel talán két lépéssé szelídül...
Szóval: itt a helyetek, mindkettőtöknek. Punktum! :-)))

Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy tetszik a téma, itt mindenki elmondhatja, mit gondol erről. Akár azt is, hogy kér vagy éppen nem kér véleményeket.
Abban viszont ki kell ábrándítsalak, ha tőlem vársz kritikát, mivel főleg verseket írsz, én meg főleg azokat kerülöm :-)))

kedves Ariadne! Nehogy már itt hagyj minket!!! Hidd el jó ez a hely. nem tudom miből érzed, hogy megromlott a hangulat, és ha így érzed, kérlek inkább előbb beszélj róla, mintsem lépsz.

A sértegetésnek bizony semmi helye egy alkotó közösségben. Aki sérteget, az nem méltó arra, hogy olvassák.

Sajnos én sem tudom félre söpörni az ilyen dolgokat, és a szívemre veszem, de tudom, van ennél sokkal gázabb hely. Az előző hozzászólásomban írtam róla.

Szóval nekem ez a hely egy paradicsom! Kívánom, nekem is váljon azzá.

szeretettel ölellek! Gitta

Valóban jó ez a téma, hiszen aki alkot, bármilyen szinten és célból, kap és ad valamilyen reagálást,. Mert ugye a semmi is egy vélemény.
Sajnos vannak olyan véleményezők akik szétcincálják az írásod, és belemesélnek olyant is az írásba, aminek köze nincsen már hozzá..olyan magas lóról beszélve, hogy ember legyen a talpán aki az ilyen kritika után még mer írni. Én nem vagyok ennyire erős, így inkább azt a féle kritikát szeretem, mint amiket pl Eliza ad, segít, kijavít. de nem lekezelő, bántó, arrogáns és megsemmisítő.
Van olyan portál ahol ilyen vélemények mennek, a szerzőt sárba tapossák. Egy ilyen helyen már nekem is mondták, hogy hagyjam abba az írást. Egy másik helyen meg, hogy " lehet egy mesekönyvbe jó..."

Szerintem nem kell túl lihegni ezt a hozzászólás dolgot. Aki akar reagál, aki nem nem. Persze mindenképpen jó, az ha van visszajelzés. De bizony nem mindegy hogy milyen...

Milyen egyformán gondolkodunk!
A honlapomon a Tollal. hu.-ról szólva úgy fogalmaztam meg, hogy a szerzőtársaim gondolataiban, érzéseiben megfogant írások befogadásával saját lelkemet is gazdagítom, építem, és ez így is van.
Amíg van ilyen társ, addig érdemes itt lenni.
Te még biztos fiatal vagy, én idősebb. Fogadd meg a tanácsomat, ne idegesítsd magad, és
csak azt olvasd el, ami szépíti a lelked.

Kató, nagyon jól esnek a szavaid. Az a bajom, hogy egyfajta lelki terápiaként írok, szépíteni akarom a lelkemet, és nem idegesíteni magam. Sokszor érzem, hogy nemhogy inspirációra kapnék, elmegy a kedvem az egésztől. Persze a mérleg másik serpenyőjében ott vannak, akiket szeretek, és várom a hozzászólásait:) Még egyszer köszönöm :)
ölellek:ariadne

Kedves Ariadne!
Ne tűnj el! Van, akinek hiányoznál.
Az 50-es években Kossuth dijat kapott, aki
mások igénye és ízlése szerint írt. Úgy érzem, hogy sem Te, sem én nem vágyunk kétes értékű babérokra. Aki nem jó szándékkal véleményez, hanem kötekedő, annak nem kell válaszolni.
Ennél hatásosabb reagálás nincs.
Kérlek, maradj!

Kedves harunalrasid!
Aki sértő kritikát ír, óhatatlanul is kiteszi magát annak, hogy figyelmesen végigolvassák az írásait, mivel aki "kioktat" bizonyára valami felsőbbrendű ismerettel rendelkezik az írásról. Mondjuk úgy, példát keres a helyes íráshoz, építő kritikája célba ért. Sajnos nem azt a példát láttam, amit követni szeretnék.nem arról van szó, hogy valaki nem fogadja el az építő kritikát, de nem értem ebben a hangnemben, egymás sértegetésének mi értelme.Sok embert, szerzőt szeretek itt, elkezdtem felpakolni egy több részből álló írást, amit, bár nem szokásom, sajnálattal félbehagyok, és eltűnök erről a portálról. Úgy látom, elképesztően megromlott itt a hangulat, és semmi kedvem ehhez az egészhez.
üdvözlettel:ariadne

Azt gondolom,hogy mivel mindenki a saját,szubjektív véleményét írja meg az elolvasott
műről,el kell fogadni minden rossz szájíz nélkül
is,hiszen mindenkinek más tetszik.A jó szónak persze jobban örül mindenki,de aki tanulni szeretne a hibáiból,az a kritikát is jó szívvel
fogadja.Egyébként,kedves Eliza,tetszik a téma és
egyetértek Veled.És várom a kritikát.
Szeretettel üdvözöllek: zsuzsa

Valaha a verseknek is voltak szabályai.
Ma már elég, ha egymás alá írom.
Mindegy, ha próza az istenadta.
Máris verssé lesz.

No, ha azok szabadversek, akkor létezhet szabadnovella is, nem? :-)

na igen.
az se minősül túl építő kritikának, ha odavágjuk valakinek: azt hittem, tudsz írni.
és kijelentjük, hogy ez az írás az ÉN lapomban meg se jelenhetett volna.
én is megkaptam a kioktatást a tulpART-on, hogy amit művelek, az nem novella, mert annak szabályai vannak.
hát, akkor nem az. lesz@rom. addig, ameddig olvassák, és tetszik másoknak, az ítészek nevezzék lektürnek, vagy aggassanak rá bármilyen okoskodó jelzőt, az legyen az ő bajuk.
jómagam sohasem állítottam, hogy novellát írnék. amikor meg kellett határozni a címkéjét, mindig azt írtam: novell...és nem helyesírási hiba volt.

Számomra is van különbség, amikor novellát írok, és amikor mesét. Mivel a kisgyerekeknek még nincs kialakult véleményük, azokat mi, felnőttek formáljuk, náluk bizony kell a szájbarágás. A kicsikre még nem lehet ráhagyni a végkövetkeztetés levonását. Később, ha már kiforrott egyéniségek, természetesen elég utalni dolgokra, és érteni fogják.
Ebben tökéletesen egyetértek veled.
Az más kérdés, hogy még nem vagyok képes a felnőtteknek szóló írásaimban sem olyanra, mint amit idéztem alább.... Talán azért, mert ellentétes az alaptermészetemmel? Pedig szeretnék olyat is tudni, talán egyszer majd sikerül....

Azt mondod, vannak szerzők, akik anyatigrisként védelmezik a műveiket. Akkor te mire föl kéred meg, hogy vágja le valamelyik részét, mondván a kevesebb több, . Én pl nem szóltam hozzá a haikudhoz, de nem is vennék példát róla engedelmeddel :)
A meseírásnál általában kikérem a kisfiam véleményét, mert régen voltam gyerek, nem tudom már a gondolatmenetüket, ha mesét olvasnak, vegyük úgy, szakértővel dolgozom :))) Egyedül az ő véleménye, ami számít :)
Ne akard, azt mondani rólam, hogy nem fogadom el a kritikát, ne haragudj, attól elfogadom, aki egy -részt ért a meséhez, másrészt megalapozott a véleménye. Már több mesémhez szóltál hozzá, hogy "szájbarágós" stb Hát az ilyen hozzászólások nem mondanám, hogy építőek.

"Valaki azt írta nekem, egy írás olyan a szerzőjének, mint a saját gyermeke. Védelmezi, ő szülte, nem hagyja bántani. Így is van, és ezt tiszteletben kell tartani. Ha viszont meg van az alkotóban az akarat a "közös nevelésre"segítsük, de sohase bántsunk."

Én is találkoztam más portálokon is olyan szerzőkkel, akik anyatigrisként védik a művüket, gyermeküket.
Vannak ilyen felfogású szülők: ÉN gyermekem, senki se mondhat rá rosszat - legfeljebb csak ÉN". Az ilyen szülők, írók saját egójukat terjesztik ki a gyermekükre, művükre. Ugyanakkor nagyon szívesen, már-már elvárásként fogadják a dicséretet - néha megdicsérik maguk is.
Hol itt az egyensúly, a következetesség?

Milyen más azok hozzáállása, akiknek nem a "tulajdonviszonyok" lényegesek, hanem a realitás, az igazság. Ők elengedték már a műveiket, nem tapadnak (energiavámpírként) hozzájuk; képesek rálátni, tárgyilagosan szemlélni. Mivel ők maguk is sok hibát találnak bennük, és maguktól is javítani igyekeznek, természetesnek veszik, hogy hibákat, sikerületlen megoldásokat, aránytalanságokat találhat bennük más is. Ha ezeket még jelzi is, hálásak a figyelmeztetésért. Pillanatnyi tudásuk alapján tárgyilagosan mérlegre teszik a dolgot, s ha úgy találják, érdemes, javítanak rajta, mert így jobb lesz a MŰ - és az alkotó is.
Az igazi alázat felemel, s ha ez árad a műből, akkor másokat is felemel.

A nyilvános jelenlét, a fórum természetes velejárója kellene hogy legyen a nyilvános megmérettetés, tehát bárki hozzászólhat dicsérően és/vagy elmarasztalóan - ameddig a természetes emberi normákat betartja.
Ha valaki ódzkodik ettől, akkor nem nyilvános helyen kellene közszemlére tennie a művét, hanem magánlevelezésben.
Ha mégis a nyilvánosságot választja, de elzárkózik a bírálatoktól, egy idő után nem is fog kapni - így elnyeri méltó jutalmát (?) vagy büntetését (?)...


Egy (tanulságos) példa, amikor a szerző kellő alázattal bír, hogy közszemlére tegye művét:

Eliza Beth
#6. 2011. október 15. 16:19
Köszi! :-))))

Fer-Kai
#5. 2011. október 15. 16:12
Mondtam, hogy Tőled is sokat tanulhatunk :)

Maggoth
#4. 2011. október 15. 15:13
Kösz Balage, és neked is Fer-Kai, teljes mértékben igazad van, nem tudtam kellő távolságba kerülni az írástól, talán ezért eshettem ezekbe a hibákba. A rendkívül igényes szerzőt azonban túlzásnak tartom. Csak szeretnék az lenni, csak szeretnék, de mindenki kitűzhet maga elé elérhetetlennek látszó célokat. Ha már álmodunk, álmodjunk nagyot, főleg mivel nagyjából ugyanannyi erőfeszítést igényel, mint kisszerű dolgokat álmodni :)

Fer-Kai
#3. 2011. október 15. 13:13
Fordulatos történet; tényleg olyan idős gyerekeknek való, mint Péter, a főszereplő.

Mivel tudom, hogy jelen vagy olyan portálokon is, ahol jó néven veszik a kritikai észrevételeket, lenne egy-két észrevételem:

Időnként tetten érhető jelző kirakási "kényszer", ami - saját tapasztalatból tudom - inkább a szerző bizonytalanságából adódik: mintha nem merné elhinni, hogy egyszerűbben is jó, s hogy az olvasót nem kell mindig emlékeztetni arra, amit elvileg már tud, amiről - normális esetben - már képzetet alkotott.
Nyilván egy esztétikai, díszítési igény is van a szerzőben (mindenkiben), ami abszolút jogos, csak nem könnyű - és részben szubjektív - az egyensúly, a helyes arányok megtalálása.
Általában igaz, hogy "a kevesebb több lenne"; írás közben én is nehezen merek hinni ebben, csak utólag látom be, hogy bizony így van.

(Szóismétlést is találtam:
"alig tudta leplezni rémületét"
"Tudta, hogy egy garabonciással")

Mindezt csak azért jegyzem meg, mert pályaműről van szó, és egy rendkívül igényes szerzőről, aki mindig jobbra törekszik, és szívesen tanul.
Tőle is sokat tanulhatunk.

Örülök, hogy sokatoknak van véleménye a véleményekről :-))

Anno engem pl. nagyon megragadott Inszemi stílusa. Ő aztán nem szájbarágós, talán épp ezért tetszik, mert ilyet én nem tudok:

" Otthon azt tanultam, hogy mielőtt belépek valahova, hozzam rendbe magam, és úgy jelenjek meg ahogy illik. A hazai példázat ugyan nem kihallhatásokon való megjelenésekről szólt, de ez most mindegy. A lényeg, hogy rendesen, ingben jelenjek meg, még ha csíkokra szabdaltban is - arról nem én tehetek, az a hely specialitása."

"Más volt a zárka, mint az "előadó" fekete padlójú, olajtól s mindenféle egyéb váladékmaradványoktól bűzös kopár szobája, ahol kihallgatások, szapora szembesítések és egyéb kellemetlenségek folynak, melyek után néha nehezen kap levegőt az ember, s azon testrészeit melyek használhatóak fél kezén meg tudja számlálni."

"Furcsa, de a négy arc egyike sincs előttem - fel sem ismerném egyiket sem. Mi lehet ez? Valamiféle menekvés, önvédelem? Hogy lehet ez..? A cipőikre jobban emlékszem, mint az arcukra - egyforma barnás cipők, egyik bütykösebb használtabb, de van egy új is - kemény az orra - volt időm megtapasztalni. Valószínűleg sokat tartózkodtam a ragacsos padlón, hogy élesen belémragadt ez a furcsa kép. Lehetséges ez...?"

Ahhoz, hogy hasonlót írjak, nagyon össze kellene szednem magam, megírni az én stílusomban, aztán átfogalmazni az egészet ilyen sejtelmesre. De vajon az még én lennék?

Kilencedik hónapja vagyok a Tollal regisztrált olvasója, szerzője. Kiválóan érzem magam itt, szeretem írótáraimat, a különbözőségük az, amely igazán sokat emel az oldal szinvonalán. Le kell szögeznem, tagként szerepelek más irodalmi közösségeknél is, ezért vannak tapasztalataim többek között a véleményezésről. Ténykérdés, mint szerzők szinte kizárólag mi olvassuk egymást, Olvasók kevésbé. Ez nem csak itt van így. Van portál, ahol megjelenik hányan voltak kiváncsiak az alkotásokra, higgyétek el lesújtóan kevesen. Olyan oldal is létezik, amelyen még azt tudni lehet, hogy az adott pillanatban hány regisztrált, és hány un. "külsős" van jelen. Ez sem boldogító. Általában - vagy éppen ezért -, a fentiekből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Olyannal is találkoztam, hogy a kritikát törölni lehet, ha a szerző méltánytalannak tartja (ez struccpolitika…), vagy nem kér kommentet (??)
Eljutottunk a véleményezés kérdéséhez.
Először a "kapok".
Ha pozitív, ki ne szárnyalna? Amikor mindig pozitív, három dolog van: 1. Udvariasság. 2. Barátság. 3. Zseni vagyok. (A 3-al vigyázni, igaza van Elizának, könnyen elhihető.)
Ha negatív, lelomboz (miért dobna fel?). Amikor sűrűn negatív, megint három dolog lehetséges: 1. Nem jön be a stílusom. 2. Klikkezés van az oldalon. (Higgyétek el, ilyen is létezik, szerencsére nem itt) 3. El kell kezdenem klarinéton tanulni (csak vicc, bár volt akinek ezt ajánlották írás helyett /!!?/)
Nézzük amikor "én" véleményezek.
Ha tetszik, ha nem (ettől nem sikerül függetlenítenem magam) más üvegen át olvasom az ismerős kedvenceimet, mint az általam kevésbé, vagy egyáltalán nem ismert szerzők műveit. Talán nem így kellene, hogy legyen. Főleg a frissen beregeltek esetében. Emlékezetből tudom, mennyire boldoggá tett egy-egy jó szó. Ezen változtatni fogok. Itt jegyzem meg, egyetértek azokkal, akik szerint jól lenne, ha a véleményező egyenes kapcsolatot teremthetne a szerzővel. Kötetlenebb volna az egész.
Nem véletlenül vetettem fel jónéhányszor egy Tollal szerzői találkozót. Sokan megismernénk közelebb kerülhetnénk egymáshoz, emailcímet cserélnénk, stb… Szerintem remek lenne.
Visszatérve a véleményezéshez, ha gyenge a mű, vagy nem írok semmit (tudom, hogy hiba), vagy udvariassági kört futok. Egyébként észrevettem - talán Ti is - a minőségnek van egy fokozása alulról felfelé: jó, szép, gratulálok, nagyon jó, nagyon szép, kiváló, nagyon tudsz, stb… Ha ezek mellett nincs elemzés, akkor általában csak átfutotta, aki odaírta. (No persze ez is jól esik…) Az is előfordul, hogy segítő szándékkal közelítek, főképp ha kérnek rá, vagy érzem, nem lesz belőle sértődés, de volt már részem visszautasításban is. (Nem a Tollalon)
Rendkívül kényes kérdés ez.
Emlékszem a régebbi írásaimra érkezett "letolást" személyes sértésnek vettem, ma átgondolva pedig teljesen jogos volt. Hol a határ, hogy ne érezze bántónak akinek címezzük? Olyan ez, amire rá lehet, rá kell érezni, ahogyan Eliza mondja. Valaki azt írta nekem, egy írás olyan a szerzőjének, mint a saját gyermeke. Védelmezi, ő szülte, nem hagyja bántani. Így is van, és ezt tiszteletben kell tartani. Ha viszont meg van az alkotóban az akarat a "közös nevelésre"segítsük, de sohase bántsunk.
Azért azt se felejtsük el, mennyi fáradtsággal, és idővel jár szerzőtársaink műveit folyamatosan elolvasni, nem beszélve a kommentekről. Ugyanezen idő alatt saját írásainkat "sütögethetnénk". Vannak olyan írótársaink (nem is kevesen), akik csak a saját írásaik hozzászólására reagálnak, sőt elvárják, hogy olvassuk és véleményezzük őket. Méltánytalan mások érdeklődését elvárni, ha mi magunk nem mutatunk hasonló érdeklődést feléjük. Az egyoldalúság unalmassá válik, magam számontartom és kikerülöm őket.
Számomra az is fontos, hogy jelentős kérdésekben a Szerkesztőség is megszólaljon, ahogyan ezt meg is teszi. Nem mint igazságosztó, hanem az irányvonalakat kijelöve megadja a Tollalnak a helyes irányt.
Azt kivánom mindig maradjon barátsággal, bizalommal teli ez az oldal, mindannyiunk örömére.

Én is csak magamból tudok kiindulni, és nekem az írás nem jelent vágyat a publikálásra, könyvkiadásra, csak "átutazó" vagyok. Nem a fejlődést keresem, és nem is a képességeim tökéletesítését, gondolom sokszor a stílus rovására megy a tartalom,. Valami közlési kényszer van bennem, amelyeket hátrahagyok magam után a fiamnak örökül. Miként is lehet tényeket kritizálni, vagy akár jobbítani? Legyen ez akár egy érték megfogalmazása egy mesében.
A verseimnél gyakran jönnek számomra érthetetlen terminusok versképletről, jambusokról stb.nevezzük ezt építő kritikának, és ha egyszer megtudom miről is van szó, akkor sem fogom alkalmazni. nekem az írás egy hangulat, amit szívesen megosztok veletek. Nem vágyom dicséretre, de kioktatásra sem, ezek szeletkék az életemből. Gondolom mindenkinek mást jelent az írás, és szívesen veszem a kritikát, ha valósnak tartom.
puszi:ariadne

Hét hónapja foglalkozom írással mindössze, de több rossz tapasztalatom van az amatőr irodalmi világból.
A pályázatok kiírói /tisztelet a kivételnek/ gyakran nem
korrektek, pl. nem adják ki a kiírásban ígért oklevelet, díjat, vagy hiányosan teljesítik ígéretüket. Ezek apró dolgok, de aláássák a bizalmat. Mennyire lehet megbízni akár pozitív véleményükben is?
Előfordul, hogy az igazán tehetséges írót értékelésükben elismerik, de a díjazásnál háttérbe szorítják.

Egy irodalmi mű az író érzelmeit, gondolatvilágát, tehát a lelkivilágát tükrözi. Ízlés dolga, kinek mi tetszik.
Nekem az érzékeny, jó lelkű, szeretetet sugárzó, békére vágyó, természetet tisztelő, állatokat szerető írók tollából született írások a kedvenceim. Sok anyagot elolvasok, de csak a legjobban tetszőket szoktam véleményezni.
A tőlem idegen stílusú műveket,- vagy ha nem tudok azonosulni az író gondolatvilágával, - nem olvasom végig és nem is írok hsz.-t.
Bölcs egykori tanárom mondta, hogy ha elbizonytalanodik az ember, kérje referencia személy segítségét,olyan emberét, aki jobban ért nála az adott témához, és akinek őszinte véleményében bízhat.
Szerintem mindenki érzi, kinek a véleményét tudja elfogadni hitelesnek. Legjobb a megérzésünkre hallgatni, még akkor is, ha nem leszünk agyon dicsérve. Csak a konkrét, segítő szándékkal felvetett hibákból lehet tanulni.
Az író gondolatvilága, érzelmei nem tartoznak a kritizálandó dolgok körébe. A másságot is tisztelni kell.

Ezúton jelzem, hogy annak idején én javasoltam azt, hogy a szerzőnek küldött észrevételeket csak a címzett olvashassa. (Sajnálom is, hogy nem valósulhatott meg ez az ötletem.) Elindulhatott volna egy párbeszéd a jóra és a még jobbra törekvők között...

Szeretném ide elhozni, és (magamnak is) megfontolásra ajánlani Marcus Aurelius "hozzászólását":


16. Nem az a becses, hogy kipárolgunk: megteszik ezt a növények is. De az sem, hogy belehelünk, hiszen a háziállatok és a vadállatok is ugyanezt cselekszik. Az sem, hogy a külvilág benyomásait felfogjuk, hogy vágyaktól rángatott ösztöneink megmozdulnak, hogy nyájszerűen társulunk. Az sem, hogy táplálkozunk, mert a táplálkozás sem különb annál a folyamatnál, amellyel a táplálék fölöslegét kiválasztjuk.

Mi hát a becses? Tapsokat aratni? Nem! Az sem, ha a nyelvek tapsolnak. Mert a tömeg tetszészúgása: nyelvek tapsa. Lemondtál tehát erről a kis dicsőségről is.

Mi marad hát, ami becses? Azt hiszem, ez: saját alkatodnak megfelelően nekilendülni és pihenni. Erre ösztökélnek a tudományok és a mesterségek is. Minden mesterség arra törekszik, hogy kidolgozott módszere pontosan megfeleljen annak a célnak, amelynek érdekében készült. Ezt keresi a kertész, mikor a szőlőt gondozza, ezt keresi a lóidomító, a kutyaidomító. Ugyanerre törekszik a gyermeknevelés és az oktatás.

Ez a becses. Ha ezt megvalósítottad, nem töröd magad más dolgok után. Abbahagyod-e már a sok egyéb dolog megbecsülését? Különben sohasem leszed szabad, önálló, szenvedélytelen ember. Mert irigykedned, féltékenykedned, gyanakodnod kell mindazokra, akik ezeket a javakat elvonhatják tőled, fondorkodnod kell azok ellen, akik a szemedben becses dolgokat birtokolják. Általában az, aki ilyesminek hiányát érzi, szükségszerűen zavaros életet él, s ráadásul még az isteneket is ócsárolja. Ezzel szemben saját értelmed tisztelete és megbecsülése kibékít önmagaddal, összhangba hoz embertársaiddal, békességre hangol az istenekkel, más szóval, örömmel fogadsz mindent, amit ők osztanak és rendelnek.

17. Fel, le, körben áramlik az ősanyag. Egyik sem az erény útja. Az valami istenibb, és bár nehezen felfogható úton halad, mégis célhoz ér.

18. Milyen nevetséges az emberek magatartása! A velük egy időben élő kortársaktól sajnálják a dicséretet, de milyen nagyra tartják, ha az utódok dicsérik őket: az utódok, akiket nem láttak, és soha nem látnak! Ez majdnem olyan, mintha azon búsulnál, hogy az elődök nem zengtek rólad dicshimnuszt.

19. Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is eléred.

20. Testgyakorlás közben megesik, hogy valaki a körmével megkarmol, vagy fejjel nekünk rohanva megüt bennünket. Ezt még csak rossz néven se vesszük, nem is bosszankodunk, nem nézzük rossz szemmel, mintha valami ármánykodó volna, s bár óvakodunk tőle, azért nem tartjuk ellenségnek, meg sem gyanúsítjuk, hanem inkább jóindulattal kitérünk az útjából. Így járj el az élet egyéb dolgaiban: nézzünk el sokat azoknak, akikkel mintegy együtt tornázunk. Mert módodban áll az előbb mondottak szerint gyanakvás, gyűlölködés nélkül kitérned előlük.

21. Ha valaki meggyőző módon rám tudja bizonyítani, hogy ítéletem vagy magatartásom helytelen, készséggel visszakozom, mert az igazságot keresem, az igazság pedig még soha senkinek nem ártott. Önmagának árt viszont az, aki megátalkodik a tévedésében és tudatlanságában.

22. Azt teszem, ami a kötelességem! A többi nem izgat, mert vagy élettelen, vagy tévelygő, és még a maga útját sem ismeri.

23. Az esztelen teremtményeket, általában az érzéki világ értelmetlen tárgyait kezeld eszes lény módjára, nagylelkűen, szabadon; embertársaidat pedig, mint eszes lényeket, a közösségi élet szellemében. Minden alkalommal folyamodj az istenek segítségéhez. Azt pedig, hogy az élet mennyi időt enged erre a tevékenységre, ne számolgasd, mert elég, ha három ilyen órád van.

Kedves Zsó!
Örülök, hogy hozzászóltál, és remélem, jönnek többen is. Megtudhatjuk a többiek véleményét is, pl, hogy ki igényli és ki nem a kritikát. Remélem, hogy ez a téma segíteni fog mindenkinek egy kicsit az oldal még jobbá tételében.

A pályázatokkal én is úgy vagyok, de írtam is ott fenn, és már alig-alig küldök írást pályázatra. Pontosan azért, mert hiába hirdetik pl. jeligésnek, ha rá lehet ismerni az írójára a stílusból, szóhasználatból, netán háttérlevelezésből....

János, hát én aztán fejben tartom, hogy a pénz az úr, ezt elhiheted!
A könyveim azért jelenhettek meg, mert nem ittam-szívtam-buliztam el a pénzem, én ebbe fektettem bele, ennek legalább van valami haszna, netán nyoma a világban.

Mara, drága! Anno valaki felvetette, hogy lehessen megoldani, az írások alatt üzenetet küldeni a szerzőnek, és csak neki szólóan írni véleményt. Eddig nem valósult meg, talán nem is fog.
Nem hiszem, hogy a nyilvánossággal van a baj, hiszen mások hibájából is tanulhatunk. A hangnemre kell nagyon-nagyon odafigyelni (főleg, mert írásban nincs hangsúly, nincs mimika, ami segítene), és elsőre jó szándékot feltételezni a másikról. Én meg vagyok győződve arról, hogy ezen az oldalon mindannyian jó szándékkal vagyunk a másik iránt. Akkor is, ha néha negatív véleményt írunk.

Én is szoktam olyat, hogy nem tetszett, és nem írtam oda semmit. Szoktam olyat is, hogy nem tetszett, de valami banálisat, jelzésként odaírtam.
Igazad van, részletes elemzés nagyon időigényes, és nem is az a dolgunk, nem vagyunk szakemberek, ettől függetlenül egy őszinte, kedves hangnemű kritikát elfogadok akkor is, ha negatív. Max nem veszem figyelembe, ha nem egyezik velem, de lehet, hogy elgondolkodtat.

Kedves János!
Pontosan erről van szó. Őszinte kritika lenne a könyvem fogyása, ha pl. ugyanolyan reklámot kapna, mint a pénzes, vagy híres (hírhedt?) alakoké. Ha egyazon eséllyel indulnának. De nem! Azért azt figyelemmel kísérem, pl. az itteni könyvtárból rendszeresen kiveszik, hála a netnek, hogy ezt itthonról tudom ellenőrizni.
Köszönöm, ha olvastál "nálam" is, de semmiféle tv-műsorral ne példálózz nekem, mert évek óta nem nézek tévét :-))) Szégyen vagy sem, nem ismerem a mai "sztárokat". De pl. Caramelről hallottam ódákat zengeni, és hallottam énekelni is, hát bizony igazad van, előjött belőlem is a más mérce, mert nekem nem tetszett :-)))

Ariadne, kedves, ne sértődj! Írom az elején, hogy bár a vita hatására, de nem rólatok írom. Az egész az én véleményem, rólam szól!
(A tökéletes jelző is, mert komoly kritikát pl. itt még nem kaptam, kivéve a múltkor Fer-Kaitól, de addig csak dicséretet. Bár egyszer Balázs is bevallotta, hogy "most nem varázsoltam el" vagy valami hasonlót.... De az örökös dicséret miatt érezhetném magam tökéletesnek, ha olyan lenne a természetem!)

És éppen azért, mert itt a Tollalon nagyon kevés a kritika. Hozzászólás van, ami jelzi, hogy olvastak, de nem vélemény az írásomról. Az kevés.
És bármelyik portálra megyek is, sajnos mindenhol ezt tapasztaltam, hogy kapni szeretnének a szerzők, de adni már nem. Volt olyan ismerősöm, aki felhánytorgatta, hogy őt bojkottálják, mert nem véleményezik már a 3. versét. Kérdeztem, ő véleményez-e másokat, a válasz: ő nem ér rá.
Benne vagyunk egy szűk körben, és egymást olvassuk. Tudod cáfolni? Itt a Tollalon is szerző véleményez szerzőt, sima olvasó meg sem szólal (sajnos!)
Ezért indítottam ezt a témát, hogy itt ki lehessen beszélni, ki hogyan vélekedik erről.
Ha jószándékból meg sem szólal, az hogyan lehet jelzés értékű, hiszen akkor azt sem tudod, hogy olvasott. Lehet, hogy jó lenne minden cikkhez egy olvasási számláló? Van olyan oldal, ahol jelzik, hányan olvasták...

Kedves Eliza!
Én pl. jónak tartom a kritikát - az építő kritikát.De csak azt. Az észrevételeket, hogy pl, mit írnék másképp, de le is írom, hogy hogyan gondolom.
A pályázatokkal kapcsolatban sajnos nem a legjobb a véleményem. Ha fizetsz, akkor esetleg bekerülsz egy antológiába, de, ha nem akkor vessél magadra.
Találkoztam olyan véleménnyel:

- Pályázatok, mert kell a pénz a XXXXX c. kiadvány karácsonyi megjelenéséhez! Ezen elgondolkodtam...
Utólag néztem meg a zsűri tagjait, szinte borítékolható volt kiknek a pályaművei kerülnek be a kiadványba.
Amatőrök vagyunk, általában amatőr szinten írunk, tisztelet a kiugró írásoknak.

Barátsággal: Zsó

Az amatőrök mindenütt azok maradnak.
Hiszen olvassátok el Jancsi aki én vagyok Juliskával amatőrként kezdte el a sexet és segíteni kellett neki és ez így lesz főleg velem az írásban is.
Kedves Mara, igazad van. Eliza édes ne felejtsük, hogy a pénz az Úr! Ezért nem fogadják el írásainkat és még egy dolog ha látják, hogy az írásunk jobb mint az övék akkor pláne nincsen esélyünk.
Puszi!
János

Drága Eliza Beth, majdnem mindenben egyetértek Veled, vagy inkább mindenben. Egyet ne felejts el, ha valakinek az írásában sok kivetnivaló van, azt ne mindenki előtt döngöljük az illetőt a sárga földig. Van levél is a világon. Hidd el, sok a gonoszkodó ember is.
A jóindulatú kritikát, megjegyzést mindenkinek szívesen el kellene fogadni.
Abban egyet értek Ariadneval, ha nem tetszik, legfeljebb nem írok semmit az írásához.
Még valami. Általában kiválasztom magamnak azokat, akiket szívesen olvasok. Ez nem jelenti azt, hogy nem maradnak ki jó tollforgatók, de arra időm sincs, hogy mindenkit elolvassak.
Ha már tetszik valaki stílusa, témáját jól feldolgozza, mért ne közöljem vele.
Nem bocsátkozok részletes elemzésbe, mert akkor egy íráshoz minimum egy egész nap kellene.
Még valami. Aki amatőr szinten ír, az nem tartozik a világirodalom nagyjai közé. Sokszor már elmondtam, most is leírom: A világirodalom, vagy magyar irodalom elismert alkotóitól is ne legyek szemtelen, de a költőktől 20-25 vers forog mintaképül, a prózaíróknak meg Isten bocsáss, de 3 könyvétől több nem világklasszis, pedig ők aztán írtak, de nem keveset. Akkor mit várunk el az amatőröktől.
Én mindenkit becsülök, aki próbálkozik.
Szeretettel : Mara

Kedves Eliza.!
Szeretettel ölellek és engedd meg nekem ,hogy olvasódként kritizáljalak meg.
A legfontosabb őszinte kritika az, hogy mennyi könyved került olvasok kezébe. Vagyis hány példány került eladásra.
Az őszinte ember nem azt írja kritikában neked, nekem és másoknak amit hallani akarsz, hanem ami nem felel meg az ő stilusának ez nem jelenti azt, hogy nem vagy jó író. Igen is egyenes gerincű, szókimondó, jó humorérzékű, magas szintű, író vagy. Az a jó ha elfogadod ön magad és utána a véleményeket. Ezek pedig mindig más mércével rendelkeznek. És ez így jó képzeld el ha minden ember mindenben egyetértene mi lenne a világgal? Azért szeretek belé egy lányba mert más mint én és ez érvényes az írásokra is.
Nézd az x factórban a legjobb nem tetszik Fecónak
stb. Az én meglátásom mint olvasó nyilvánítok véleményt az hogy neked írnod kell mert ''én nagyon jó vagyok'' hát akkor te?Puszi és gratulálok
Olvastam az ELIZA BETH honlapját is úgy, hogy tudom mit beszélek. János

Egyáltalán nem gondolom tökéletesnek magam. De x év alatt már kaptam néhány véleményt, miért fogadnám el, ha váratlanul a szöges ellentétét kapom.
Ez lenne az építő kritika?
Igenis jobb ötletnek tartom, ha valaki jószándékból meg sem szólal, hiszen az is a szerző számára jelzés értékű, ha az írásához nem szólnak hozzá.