Aktuális
Prev Play Pause Next
1986-ban, egy árvákat nevelő intézet zenetanára intézetis gyerekekből egy együttest hozott létre Orenburgban: "Lászkovij máj" (kb: Barátságos május) néven.
Aranka bőszen tekerte a pedált. Ma szabadnapos volt, és Márton meghívta egy kedélyes vitorlázásra.
Csakhogy az időjárás ugyebár olyan, mint az időjárás, kiszámíthatatlan, hogy épp ma lesz szélcsend. Véletlenül sem rezdült egyetlen levél sem a fákon, még a madarak is lihegve pihegtek, rigófütty sem hallatszott a forróságban. Az utcákról eltűntek az emberek, mint délen szieszta idején. Csak Béla büszkélkedett a kötelességszerűen haladó járművek között. Márton kissé átalakította. Motort nem szerelhetett bele, az már túl komoly járművé tette volna szegény Bélát, de néhány csapágy segítségével megoldotta, hogy biciklipedállal könnyedén hajtható legyen. Természetesen dupla tandem-pedállal.
Ede megkövülten nézte az orra előtt elhúzó csodát. Fékezni is elfelejtett az ámulattól, az utolsó pillanatban taposott bele. Megdörzsölte a szemét, de akkor is ugyanazt látta. Aranka, a jegyellenőrök gyöngye, egy lábbal hajtós, fityegő vásznú vitorlás falovon, őszes halántékú úriember ölében nevetett. Ede még sohasem látta igazán szívből nevetni Arankát. Az a mosoly! Tíz évvel megfiatalította, és megszépítette komor kollegináját. Rákönyökölt a volánra, és csak bámult...
Az utasok morgolódására tért magához. Kapkodva nyúlt a kormányhoz, sebességbe tette a motort és indított... de fülébe motorzúgás helyett Aranka kacaja harsant... Ede kábultan nézett bele a pótvisszapillantó tükörbe. Ma is itt van az a kedves szőke, aki hetek óta fittyet hány az ő rajongására... Már megint egy másik pasassal kacérkodik! Nem is tudom, mi tetszett rajta! - töprengett Ede, miközben önkéntelenül Béla után kanyarodott.
- Hova megy ez? Hát nem a 173-as? Meghibbant a sofőr? De jó, kirándulunk! - Válogatott bekiáltásokra tért magához. Tényleg, hová megy? Ede pályafutása során még sosem követett el ilyen durva hibát, hogy rossz útvonalat követ, avagy kihagy egy megállót. Ajaj, csak nem szerettem bele Arankába? Éppen most, amikor ő egy másik férfi ölében lovagol? Vagy vitorlázik... teker? Egészen belezavarodott. Gyorsan irányt váltott, csak a szíve maradt ott Aranka nyomában. No, majd holnap kikérdezi!
Napokig kellett várnia. Aranka más vonalon ellenőrzött. Furcsa, eddig véletlenül sem hagyta ki az ő járatát, most meg mintha csak menekülne, véletlenül sem száll fel. Végül mégis eljött a pillanat. Aranka feltette sárga tűsarkúba bújtatott lábát a lépcsőre. Formás bokája odavonzotta a férfi tekintetét. A harisnyán futó keskeny csík feljebb és feljebb csalta a pillantását, egészen a piros miniszoknya szegélyéig. Ekkor a nő megrándult, megmarkolta a kapaszkodórudat, és egy gogogirlt megszégyenítő mozgással vonaglani kezdett. Ede elszédült a látványtól. Micsoda nő, és ő eddig észre sem vette! Rózsaszínű szemüvege immár nyolc dioptriássá erősödött. Bódító illatot érzett, kedve támadt tangózni. Kissé felemelkedett az üléséről, hogy felkérje a nőt, amikor az megszólalt:
- A francba, majdnem kitörtem a lábam. Helló, Ede! Jó napot kívánok, menetjegyeket, bérleteket...
A többi beleveszett a zsongásba. A sofőr fél szemmel követte új szívszerelmét, fél szemmel a régi szőke törzsutas hibáit vette számba, fél szemmel az útra figyelt... ohó, hiszen nincs is harmadik fél szeme! Jó lesz vigyázni, Ede! - dorgálta meg magát, és elszakadt a tükröktől.
