Eliza Beth: Isteni sakkjátszma - Vezércsel - részlet

Balázs ötletelős kérésére, csak neki, protekciósan, részlet a készülő könyvből.

 

 

A palota népe körbevette az apró tisztást, hol a sámán egy tízlépésnyi széles, kör alakú árkot vájt. Ebbe két kisebb kört rajzolt, és az árkokat kibélelte vékony ágakkal, illatos füvekkel. A fák már hosszú, lapos árnyékot vetettek, hamarosan besötétedik. Halk dobszó a szív ritmusát lüktette, az erőteljes, mély hangra egy finomabb, gyengédebb válaszolgatott. Hallatára elcsitult a zsongás. Tamiriasz és Doriela a körön kívül várakoztak. A sámán mindkettőjük kezébe adott egy apró fáklyát, jelezve, minden készen áll, kezdődhet a szertartás.

- Doriela! - kezdte a varázsló. - Ha belépsz a körbe, onnan már nincs visszaút, Tamiriasz asszonya leszel, míg élsz. A király még két feleséget választhat magának, de te leszel az első asszonya, a te elsőszülött fiad lesz a trón örököse. Másik asszony fia csak akkor léphet trónra, ha te nem ajándékozod meg fiúval az uradat. Elfogadod ezt?

Tamiriasz aggódva nézte a sápadt arcot. A lány napok óta kerülte a tekintetét, képtelenség volt a szemébe nézni, mégis sejtette, mi játszódik le benne. Feláldozza magát a szerelméért, vállalva az örök boldogtalanságot, egy gyűlölt férfi érintéseit, s majdan gyermekeit. Vajon miből merít erőt egy ilyen törékeny virágszál?

Körülnézett. Az udvar végében már pirultak az ökrök a nyárson, finom illatot hozott a néha-néha meglebbenő fuvallat. Rabszolgák sürögtek-forogtak, felállították a boroshordókat, egy hatalmas asztalon kupák sorakoztak. Nászuk tanúi izgatott örömmel várták, hogy belevethessék magukat a reggelig tartó mulatságba.

Szeme megakadt Abradzenen, aki a többiektől kissé félrevonultan állt egy tölgy alatt A férfi izzó tekintettel viszonozta pillantását, a távolból is érződött elfojtott haragja. Hirtelen akart megindulni felé, de őrzője visszatartotta. Valamit mondhatott is neki, mert Abradzen kétségbeesett tekintettel fordult el, és a fa törzsének vetve hátát, öklével a kemény kéregre sújtott.

- Nem gondoltad meg magad? - kérdezte Tamiriasz a lányt. Doriela ráemelte végre a szemét, de azonnal le is sütötte, mert elfutotta a könny. Némán rázta meg a fejét, és elszántan belépett a számára kirajzolt körbe. Lehajolt, s a fáklyájával lángra lobbantotta a kör alakú kis árokba szórt száraz, illatos füvet. Arasznyi lángok vöröslöttek körülötte. Mozdulatlanul várta, hogy jövendő férjura belépjen a másik körbe. A dobszó sürgetően felerősödött. - De én igen - dünnyögte Tamiriasz, és sarkon fordulva egyenesen Abradzenhez sietett.

A férfi ökölbe görcsösült ujjakkal igyekezett uralkodni indulatain, feszítette a tehetetlenség. Égő szemekkel bámult maga elé a semmibe, észre sem vette, hogy a király megáll előtte. Ő nézte egy pillanatig, és tudta, jól döntött. Baljával megérintette Abradzen vállát.

- Menj, mielőtt kialszik a tűz! - mondta szelíd mosollyal, és odanyújtotta neki a fáklyáját.

Abradzen ráemelte fájdalommal teli tekintetét, szája szóra nyílt, aztán mégis némán kiragadta kezéből a fáklyát, és elrohant. Beugrott az üres körbe, meggyújtotta a füveket, csak aztán nézett szerelmére. Doriela körül parázslott az árok, lángok már csak itt-ott lobbantak, de még lobbantak. A lány büszkén állt, talán nem is tudta, hogy sír. A férfi sejtette, könnyeitől azt sem látja, ki áll mellette, de nem ölelhette magához, míg két külön tűzkarikában álltak.

Ekkor a sámán szólt érces, messze hangzó szavakkal:

- Abradzen és Doriela! Legyetek hát az istenek - és királyunk! - akarata szerint mostantól örökkön örökké egy pár! - Apró, aranyszínű lángocska szaladta körbe a szerelmeseket. Spirál alakban közelített, mígnem elérte, és meggyújtotta a nagy árokban elhelyezett füveket. A két kisebb árok parazsa eddigre már kialudt, immár csak az életüket összekötő, külső tűzgyűrű lángolt. A varázsló nyilván megszórta valami furfanggal, mert néha kék és zöld lángnyelvek virítottak a sötétben. A dobok egymásba olvadva, egy ütemben dübörögtek, az emberek tapsával kísérten.

A háznép ujjongott, zene harsant, máris táncra perdültek az izgágábbak. Az új pár összefonódva várta, hogy leégjen a tűz.

 

 

 

A játék részletei

Kép forrása

 

További részletek az immáron harmadik résszel készülő Isteni Sakkjátszma című nagysikerű remekmű előző részeiből:

Első könyv - Isteni sakkjátszma

Második könyv - Isteni sakkjátszma - Visszavágó


Vissza a főoldalra
Hozzászólások:
Eliza Beth
#12. 2012. június 1. 16:43
Szégyenpírod átköltözött az én arcomra, mert kétszer kellett végignéznem, honnan is hiányzik az ominózus betű....
Lehet, hogy átnevezem a vezércselt királycsellé, és akkor, mint névadó, keresztszülő, feltaláló, és hasonló nagy becsben tartott embernek, megjár néked az ANDY.
:-)))
előzmény: andor hozzászólása, 2012. június 1. 11:21
andor
#11. 2012. június 1. 11:21
Bocs! Leltározáskor láttam, hogy hiányzik egy "l" betű. Kérném a hozzászólásomhoz csatolni. Ma későn lesz éjszaka, mert szégyenpírom sokáig ellenáll az éj sötétjének!
andy (csupa kisbetűvel!)
előzmény: andor hozzászólása, 2012. június 1. 10:54
andor
#10. 2012. június 1. 10:54
Nagyon szerettem sakkozni! Fiatalabb koromban egy gyári csapat első táblása voltam. A versenyek mindig vasárnap voltak (szombat akkor még munkanap volt) és ez vezetett sakkozói karrierem végéhez. Az Igenem föltette a hamleties kérdést: „Válassz! Vagy én, vagy a sakk!” Én az elsőt választottam, és így sok év eltelte után megállapíthatom, jól! A sakk iránti érdeklődésem azonban nem múlt el véglegesen, olykor-olykor levezetem, és elemzem magamnak egy-egy- nemzetközi nagymester játékát. Így nem csoda, amikor megláttam Eíza Beth, - írásban nagymester - egyik sakkjátszmáját, nem tétováztam, azonnal nekiláttam áttanulmányozni. Bár nem a teljes játszma került ismertetésre, e kis részletből is kiderült, egy irodalmi gyöngyszemre találtam. Különösen izgalmas változás volt a sakk-kockák körrel való behelyettesítése. A címben ígért vezércsel ugyan még elmaradt, de a helyette belépő, eddig a szakirodalomban nem kutatott új megoldás, a királycsel, bőven kárpótolt! Türelmetlenül várom a folytatást!
Szeretettel Andy
Eliza Beth
#9. 2012. május 31. 20:29
Köszönöm, Answer!
Neked is engedélyezett a belopakodás :-)
előzmény: Answer hozzászólása, 2012. május 31. 13:23
Eliza Beth
#8. 2012. május 31. 20:28
Jó neked, hogy összeáll a kép! :-)) Végre kedvedre valót "alkottam". Bár a többi része is tetszene!
előzmény: Fer-Kai hozzászólása, 2012. május 31. 08:30
Eliza Beth
#7. 2012. május 31. 20:27
Köszönöm, Kató!
Tudod, a címzés csak játék :-)))
Csak hangsúlyoztam, hogy protekciója van nálam :-)))
Ha csakis és kizárólag neki mutatom, nem töltöm fel nyilvánosba.
előzmény: Juhász Kató hozzászólása, 2012. május 31. 08:02
Answer
#6. 2012. május 31. 13:23
Én is "beloptam" magam...
Ez is remek, Eliza!
Fer-Kai
#5. 2012. május 31. 08:30
Drámai és katartikus részlet.
Nekem így talán még jobban tetszik, hogy nem ismerem az előzményeket, csak az utalásokból áll össze a kép.
Juhász Kató
#4. 2012. május 31. 08:02
Igaz, hogy Balázsnak címezted, de beleolvastam, és nagyon érdekesnek találtam.
Végig kellett olvasni.
Nagyon komoly játék ez. "Ha belépsz a körbe, onnan már nincs visszaút."
Tetszett, Eliza!
Eliza Beth
#3. 2012. május 30. 16:12
Csak gyertyám van.... ja, meg mécsesem.... Esetleg még az életem pisla lángja....
Balage
#2. 2012. május 30. 14:28
Imádom!
Bár azért a tűzgyújtás necces lenne a szállodában, de lehet, beszélek a tűzoltósággal, hátha szponzorként támogatnák, hogy hírverést keltünk nekik(ha esetleg leég valami)... :)
Viszont fáklyákat neked kell hoznod ;o)
Hozzászóláshoz jelentkezz be!